Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Siklósi Gyula: Mérműves ablakaink és kronológiai rendszerük. p. 123–204.

A XV. sz. közepén az ívnégyszöges és ívháromszöges típusnak újabb variációi jelennek meg, ahol megfigyelhetők az íváthatások, az orrtagok használata és a hármas elosztás (19/4-11). Ezek a típusok a bártfai Szent Egyed templom (1448-58) (Sásky 1956, 12) ablakain (19/4, 5, 8), a kassai székesegyház néhány ablakán (19/6, 7, 11) és a csütörtökhelyi Zápolya kápolna ablakain (19/9, 10) láthatók. Ezek a kápolna többi ablakával együtt 1473-ban készültek (Szőnyi 1933, 200). Formailag valamelyest változást állapított meg rajtuk Csemegi József eredeti középkori állapotukhoz képest (Csemegi 1939, 31). Ez a változás azonban a szerkesztési mód lényegét nem érintette. Csemegi azt is megállapította, hogy a csütörtökhelyi ablakok Steyr templomának ablakaival csaknem megegyeznek (ibid.). A lineáris stilus megjelenésére utal a marosvásárhelyi 153l-es 1446-ban készített (Genthon 1940, 6) (19/12) és a sajószentpéteri 3614-es ablak (19/13) (Dümmerling 1944, 3-4). Orrtag nélküli halhólyagok láthatók Bazinban (19/14) (OMH Tervtár К 332-33; SPNS 1968, 465) és Kassán, a székesegyház ablakában (19/15) Bártfa Szent Egyed templom (1448-59) 121 l-es ablaka ívháromszögbe zárt három ívnégyszög (20/1). ívháromszögbe zárt orrtagok láthatók Bazinban (143l-es) és Bártfán (Szent Egyed templom 122l-es) (20/2, 3). A bártfai Szent Egyed templom 125l-es, 126l-es ablaka (20/4), Kassa A 3513-as ablaka (20/5), Riomfalva 145l-es ablaka (20/6) (Lux G. 1944. 124), és Csütörtökhely fent említett három ablaka (6242, 6222, 6232), 1473-ból (20/7-9) az iváthatásos stílus leggszebb példányai Magyarországon. A halhólyag illetve annak motivumvariációi a XV. század közepére megvetik lábukat az ablakok csúcsivében. Már kör keret nélkül is jelentkeznek és megtalálhatók a hagyományos kőrácselemekkel is: Kolozsvár, Szent Mihály templom 1444-ből (Balogh 1935, 10; Entz 1974, 208) (20/10, 11), Bártfa, Szent Egyed templom (1448-58 között) (Sásky 1956, 12) (20/12), Kassa székesegyház (20/13), új, egymásba átfutó vonalakkal jelentkezik a szívmotivum is (Marosvásárhely, 1446-ból (Genthon 1940, 6) - 20/14. Egyedi példányok az 1449-ből származtatható szegmensíves tövisi ablakok (20/15, 16) (Möller 1929, 30; Kővári 1866, 296; Drägut 1976, 296). A XV század közepén továbbra is használatosak a hagyományos formák, illetve azok változatai: Pozsony székesegyház (1459-78 között, 1221; 21/1, Marosvásárhely (1446-ból) (Genthon 1940, 6) 1241; 21/2, 1211; 21/4, 1231; 21/6, Sajószentpéter (Dümmerling 1944, j3, 4), Segesvár (21/3), Lekence (1452-ből) (Pópa 1971, 26) 21/5, Sajószentpéter 21/7, 8, Csütörtökhely (1473-ból; 21/9), Kassa székesegyház (21/11), Szepesolaszi (143070 között; (Lechner 1929, 4; Vajdovszky 1874, 65) 21/12). A kőröshegyi templom ablakai az áthatásos stílus új elemeit jelenítik meg, újszerűek az ablakok osztászáródásai is (21/13) (Szőnyi 1924, 14-20). Továbbfutó osztósudarával és két körmotívumával a merevebb stílust képviseli a székelykeresztúri 1458-ban készített kőrács (21/14) (Dávid 1981, 283-286). Egyedi példányok a gyulafehérvári székesegyház ablakai, amelyek 1440 körül készülhettek (21/15, 16) (Entz 1958, 12). Jellegzetesek a különféle halhólyagvariációk: körben forgó orrtagos és orrtag nélküli kettő, három, négy, illetve hat halhólyag, a kör motívum mellett lecsüngő és két oldalról, valamint középről az osztósudártól fölfelé forduló halhólyagok. 11/1,14- Kassa, székesegyház 22/2 - Visk, Kassa székesegyház, 22/3 - Sárköz 1457-ből (Drägut 1976, 191) 22/4,5 - Székelykeresztur, 1458-ból (Dávid 1981, 283-286). 22/6 - Kézdiszentlélek, 22/7-12 - Szepesolaszi, 1334-70 között (Lechner 1929, 4, Vajdovszky 1974,65), 22/8, 15 - Kőröshegy, 22/9 - Marosvásárhely 1446-ból (Genthon 1940,6), 22/10, 11, 16 - Kolozsvár, Szent Mihály templom, 22/13-Sárköz, 1457-ből 23/1 - Sajószentpéter. Gyakoribbá válik a homokóra-forma. Elcsúcsosodó kör- és ovális formákban egyaránt megjelenik: 23/2 - Kassa székesegyház, 23/3 - Sopronbánfalva, rk. templom, 1427 körül (Technika 1942, I) és 23/4 - Sajószentpéter. A XV. század második felében ennek a 23/5-ös formának szögletesebb változata jelenik meg Vajdahunyadon (1452-ben) (Arányi 1867, 23; Entz 1974, 210; Möller 1913, 14), Márkusfalván, Jánosréten (1487-ben) (SPNS 1968, 261), Pozsonyszentgyörgyön (1465-67 között) (Szabó 1913, 104) és Beckón (egy kicsit korábban, 1410 körül). Ugyanez a típus hármas elosztásban a szepeshelyi templom (1462-78 között) ablakát díszíti (24/6). Különféle halhólyag és hármas osztású orrtagos variációik a típus kifejlett állapotát mutatják: 23/7 - Szakolca (1450-70 között) (Borovszky 1896, Nyitra vármegye, 46; SPNS 1969. 103; Szőnyi 1933, 201), 23/8 - Magyarkecel (Bunyitay 1887, 22-23), Brassó, Fekete templom, Kassa székesegyház, 23/9, 11-13, 15, 16 - Pozsony székesegyház (1469-78, illetve 1476.82 között (Entz 1974,209; SPNS 1967, 188), 23/10 - Sopronbánfalva, kolostor (Dercsényi 1956), 23/14 - Tusnád ( 1476-ból) (Bunyitay 1887,28). A körben forgó halhólyagok még szélesebb megnyilvánulási formáit látjuk a XV. század második felében, mint az eddigiek során. Jobbra vagy balra forgó, orrtagos és orrtag nélküli változatban, változó formájú osztászáródás fölött két három, négy vagy hat halhólyag jelenik meg, illetve ezek két lecsüngő halhólyagos változatát látjuk: 24/1 - Nagyharsány (123l-es) Gyerőmonostor (123l-es (Bunyitay 1883-84,359; Kováts 1942, 197/, 24/2 - Nagyvázsony (1481-ből) (Éri 1959, 52), 24/3, 11 és 25/1 - Szepeshely (1462-78 között (Szaból913, 104), 24/4 - Segesvár kolostor templom, 135