Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Évi jelentés 1993–1997 – Jahresbericht 1993–1997 - Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. – Archologische Forschungen. p. 327–336.

1994 Székesfehérvár-Sóstó i Víz m útelep Adony- Vöröskereszt Adonytól E-ra, a Vöröskeresztnél, Vetus Salina tőszomszédságában - üzemanyagtöltő állomás építkezésénél - leletmentést végeztünk 3 kutatóhelyen. A szelvényekben gerendanyomokat és cölöplyukakat (valószínűleg gazdasági épületek nyomait), gödröket (utólag szeméttel betöltött anyagnyerő gödröket), valamint két sírt bontottunk ki. A leletmentésben részt vett Keszi Tamás végzős régésztanhallgató és Kulcsár Mihály egyetemista. (Ponrácz Zsuzsanna). Dunaújváros-Öreghegy, 1952/2 hrsz. Folytattuk az intercisai castellum porta principalis sinistra-jától ÉNy-ra előkerült fürdőépület maradványainak feltárását. Az új ásatás során a már ismert helyiségek D-i részét bontottuk ki. A feltárás költségeit a Vágó Eszter Múzeumi és Műemlékvédelmi Alapítvány fedezte. Az ásatáson részt vettek: Keszi Tamás végzős régészhallgató, Haraszti Gabriella, Késmárky Rita, Meggyes Anita és Paálné Bakó Edit restaurátorok, valamint Balatoni János rajzoló. (Pongrácz Zsuzsanna). Szahadbattyán-Malomcsatorna Szabadbattyán határában folytattuk a Sárvíz bal partján fekvő, megközelítőleg 110x120 m alapterületű késő római, perystiliumos villa feltárását. A kutatás főleg az épület É-i traktusára koncentrálódott. Az itt elhelyezkedő kisebb és nagyobb helyiségek járószintjét jó minőségű terrazzo padló alkotta. A mélyebben fekvő, agyagpadlóval borított perystilium É-i falán 13-50 cm magasan megmaradtak a falfestmények. A perystiliumból egy 2,60 m széles ajtónyílás vezetett az egyik, még feltárás alatt álló (eddig 16 m hosszú és 5 m széles) nagy terembe. Az épület K-i oldalának közepén nyitott 3x4 m-es kutatószelvényünk a villa erősen feldúlt fürdőjét érintette. Az épületen kívül, a Ny-i oldalon húzott 25x1,5 m-es kutatóárkunk egy, valószínűleg a Sárvíz partjáig húzódó, köves járószintet ért el. Az épület helyiségeinek omladékából nagymennyiségű falfestménytöredék, ablaküveg, üveg. és kerámiatöredék, bronz és ezüst csat, veret, kard- vagy tőrhüvelyt díszítő ezüstlemez töredék, érem, dárda-, lándzsa-, és nyílhegy, ajtó (?) keret és ablaknyílás keretének töredékei, féloszlopok töredékei, embercsontok kerültek el. Az ásatáson részt vett: dr. Bíró Mária régész, Somogyi Zoltán egyetemi hallgató. (Nádorfi Gabriella) 1994. július 28-29-e között a Lakitelek Alapítvány anyagi támogatásával a Székesfehérvár-sóstói Vízművek néven ismert X-XI. századi temető hitelesítő ásatását folytattuk le. A lelőhely régóta ismert. Fitz Jenő 1956-ban leletmentés során 3 sírt tárt fel, ezek egyike fegyveres, lovas sír volt (ezüstberakásos kengyel és karol ing kard). Kralovánszky Alán máig közöletlen újabb leletmentése további 13 sírt eredményezett, ennek alapján valószínűsíthető volt, hogy nagyobb sírszámú köznépi temető lehetett itt. A hitelesítő feltárás során bizonyítást nyert, hogy a temető az 1970-es évek második felében teljességgel elpusztult a Székesfehérvár-Sárbogárd 63. számú műút új nyomvonalának (M7-es becsatlakozás) kiépítése során. A lelőhely a műút 92. km-köve, a Vízmű É-i és a Fatelep K-i kerítése által határolt területen belül helyezkedik el. A lelőhely azonosítását és a feltárási terület kitűzését Fitz Jenő segítségével végeztük el. A munkálatok során megállapítást nyert a temető teljes pusztulása. Ezt az egykori domb elhordása, az egykori homokbánya azonosítása és az elterített újkori homokrétegben talált patinanyomos embercsontok jelentkezése bizonyította. Konzulens: Siklósi Gyula. (Fancsalszky Gábor-Hatházi Gábor) Baracs-Apátszállás A község belterületének ÉNy-í peremén (Wesselényi utca) gázvezeték fektetése közben Árpád-kori templom körüli temető sírjait és a hozzá tatozó település objektumait (átégett tapasztás-darabok, kemencék, kerámia) bolygatták meg. Az 1993 őszén és 1994 tavaszán végzett, 3 hetes leletmentés eredményeként a templom részleteit és temetőjének 188 sírját tártuk fel. Az É-i hajófal kibányászott alapozási árka alatt jelentkező 2 temetkezés, valamint a 187. sír gyűrűje alapján feltételezhető, hogy a templomot egy korábbi, soros temető területén építették fel. További leletek: bordázott S-végü, arany hajkarika pár (84. sír), egyszerű nyitott arany fülbevaló-karika (187. sír), aranyozott rézhuzallal körültekercselt fonálból készített párta (4. sír), továbbá ezüst és bronz ékszerek: sima és S—végű hajkarikák, köpüs végű hajkarika, huzalgyűrü, üveg karikagyűrű, fejesgyűrűk, gyöngyök, vascsatok. A halotti obulusként, vagy szórványként előkerült pénzek a XII-XIII. századból valók (III. Béla veretei, XII. sz-i feliratozatlan típusok, CNH 275, brakteáta). A temető leletanyaga, és a település területén gyűjtött kerámia arra utal, hogy a falu léte a XIII. sz-ban megszakadt, valószínűleg a tatárjárás dúlása következtében. A leletmentésen Berzsenyi Brigitta, Kovács Eszter, Kulcsár Mihály, Márkus Gábor, Odor János, Prander Péter, Tóth Tünde régészhallgatók vettek részt. {Hatházi Gábor) 329