Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Évi jelentés 1993–1997 – Jahresbericht 1993–1997 - Fülöp Gyula: Jelentés a Fejér megyei múzeumok helyzetéről, 1993–1997. – Jahresbericht über die Lage der Museen im Komitat Fejér. p. 317–327.
JELENTÉS 1993-1997 - JAHRESBERICHT 1993-1997 Alba Regia, XXVII, 1998 JELENTÉS A FEJÉR MEGYEI MUZEUMOK HELYZETÉRŐL 1993-1994-1995-1996-1997 Az intézmény vezetését a Megyei Önkormányzat Közgyűlésének pályázati úton történt választása alapján 1993 január 1-től dr. Fülöp Gyula - a korábbiakban megbízott igazgató - vette át. Megbízatása a hatályos törvények alapján öt évre szól, 1997. december 31-ig. Ennek következményeként a kinevezett intézményvezető igazgató helyettesnek Cserményi Vajkot, tudományos titkárnak Hatházi Gábort nevezte ki. Ezzel létrejött a múzeum vezetés új felállása, amely lényegében - a címektől eltekintve - addig is működött. Sajátos időszak volt ez a néhány év a múzeum történetében. A társadalmi-gazdasági változások anomáliái intézményünket sem hagyták érintetlenül. A munkatársak bérét a törvény szerinti minimum alapján a költségvetésünk mindenkor megkapta. A működési és a felújítási költségek azonban rohamosan fogytak. Ennek oka nem csupán a költségvetésnek a korábbiakhoz képest kisebb arányú éves növelése, hanem az országszerte dúló, 30%-ot is meghaladó infláció volt. Sajnálatos módon az 1991-től elindult folyamat - az intézmény eladósodása—^ 1994-re elérte a 11 millió Ft-ot, az intézmény által már kezelhetetlen hiányt, létező adósság formájában. Ehhez nagymértékben hozzájárult az intézmény gazdasági vezetésének a kornak nem megfelelő felkészültsége. Förhécz Imréné gazdasági igazgató 1993 végén önként távozott az intézményből. Helyét előbb megbízással, később kinevezéssel Bederna Lászlóné foglalta el. A pénzügyi problémákat érzékelve az intézmény vezetője 1994 decemberében a fenntartó szervezet, a Megyei Önkormányzat soron kívüli pénzügyi revízióját kérte. A vizsgálat eredményeként a fenntartó a kötelező létszámleépítés mellett a pénzügyi egyensúly intézmény általi helyreállítását határozta meg feladatul másfél éves határidővel, 1996 májusáig. Időközben a gazdasági igazgató közös megegyezéssel 1995. februárjában távozott az intézménytől. A szakmai vezetés által összeállított program a körülmények ismeretében drasztikus kellett legyen. Szociális juttatások időleges megvonása, belépőjegyár emelés ( az ingyenesség megszüntetése), nagy ellenállást kiváltó belső rendelkezések szigorítása (pl. telefonhasználat, postaköltségek, utazásikutatói díjak). A legsúlyosabb problémát a kötelező létszám-leépítések jelentették. Növekvő dologi kiadások, csökkenő központi támogatások mellett egyre nagyobb arányú bevételre kellett szert tennünk csökkentett látogatási időben, csökkentett saját eladható kiadványozással, saját program-szervezéssel. 1995. májusa óta Elekes Szentágotai Enikőt neveztük ki az intézmény gazdasági igazgatói teendőinek ellátására. Az intézmény 1996 őszére pénzügyileg talpra állt. A jövőre nézve azonban ez mindössze annyit jelent, hogy a szükséges minimumnál alacsonyabb szinten állt meg a lepusztulás, ugyanúgy, ahogyan az a többi, hasonló testvérintézménynél is bekövetkezett. A mindenkori létszámleépítések után a bért a fenntartó önkormányzat az érvényben lévő törvényi szinten garantálta. A dologi kiadások támogatásai nominálisan ugyan nőttek, de olyan minimális mértékben, hogy a fenntartás egyre kisebb hányadát tették ki, egyre inkább növelni kellett bevételeinket. A tervszerű tudományos kutatásra a költségvetés egyetlen forintot nem tudott biztosítani. Valamennyi programunk (ásatás, néprajzi, történeti, képzőművészeti gyűjtés, stb.) a pályázatok útján elnyert összegekből valósulhatott meg. Érvényes ez sajnos a kutatási segédeszközök fejlesztésére is: restaurátori eszközök, számítógépek, stb. (Vesd össze a jelentés végén lévő éves zárszámadások adataival!). Tanulságos a támogatók öszszetétele, tekintettel a támogatandó célra és a kapott öszszegre. Az ürömbe azonban öröm is vegyült. 1993-ban vettük át az UNESCO és az Európa Tanács által kiírt díjat: "European Museum of the Year Award — Special Commendation 1993", nem utolsó sorban az 1992-ben átadott új régészeti kiállításunkért, amelyet sokéves feldolgozó munka előzött meg. Ugyanezen évben lettünk 120 évesek, az intézmény jogelődjét 1873-ban alapították: 317
