Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.

folytatni lehet az ősszel elmaradt vetési munkákat, befejezni a kapásnövények betakarítását. Ennek érdekében december 4-én felkereste a községi orosz katonai parancsnokot, akit tájékoztatott az uradalom helyzetéről. Kieszközölte tőle, hogy az állatok gondozását a cselédek továbbra is végezhessék. A frontvonal ugyanis elég lassan távolodott az uradalom területéről, sőt a hullámzó harcok vissza is tértek az egyes kerületekbe. Előszállás és a puszták tehát a harcok idején a hadtáp vonalába estek. A harcoló alakulatok ellátása mellett jórészt az uradalomra hárult a pihenő egységek kiszolgálása, ellátása. Még 4-én igénybe vette a hadsereg a motorizált járműveket, majd az igáskocsikat és a szekerek egy részét. Ezekkel a frontvonalba szállították az élelmiszert, a lőszert. Az uradalmi központnak egyetlen lovaskordéja maradt. Amint lehetett, a jószágkormányzó beutazta a kerületeket. Mindenütt intézkedett, rendelkezett, sőt ha kellett korholt is. Bátor magatartást, férfias viselkedést kívánt minden felelős uradalmi vezetőtől. Elismerően nyilatkozott közvetlen munkatársairól, akik vele együtt jártak a kerületekbe és segítséget, bátorítást vittek a szűkölködőknek, élelmet és gyógyszert osztottak. A háborús viszonyok csak Székesfehérvár eleste után szűntek meg. Március 22-ével szűnt meg Előszálláson a nagy katonai összpontosítás. Közben, január közepén kritikus helyzet alakult ki. Január 19-én délelőtt a szovjet parancsnokok kivonták alakulataikat Előszállásról, s hamarosan, - szinte nyomukban - három német tank jelent meg a kastély közelében. A legénység elbeszélése szerint a német és a magyar hadvezetőség Enying körül vont össze nagyobb erőket, amelyekkel Dunaföldvár irányában terveztek volna támadást. Hangoztatták azonban, hogy itteni jelenlétük nem jelent sikert, mert kevesen vannak a faluban. Ezek a katonák egyébként sem bíztak abban, hogy az Enying körül összevont erők a németek számára tartós sikert hoznak. A német katonák hamarosan el is távoztak a községből és nem igen gondolt arra senki, hogy velük együtt menjen el. Hagyó Kovács megemlíti emlékiratában, hogy 1945. február 2-án az előszállási kastélyban a szovjet frontparancsnokság tartózkodott, amelynek személyzete egy hét elteltével Székesfehérvár irányába távozott. A frontparancsnokság elvonulása után a községbe újabb egységek érkeztek, sőt 3-4 napi váltással mindig újabb csapatok jöttek. A jószágkormányzó március 15-én a kiskarácsonyi kerület intézőjével együtt katonai őrizet alá került. E napon az orosz katonai hatóság Sárbogárdra, majd Lovasberénybe vitte őket. Itt látták, hogy a szovjet hadvezetőség a Székesfehérvár elleni küzdelmet Lovasberényből irányította. Hagyó Kovácsot itt kihallgatták, majd az intézővel együtt a Pest megyei Ócsára szállították, ahol a katonai rendőrségnek adták át. Néhány nap múltán azonban Lovasberénybe kerültek vissza, és itt elbocsátották őket. Egy katonai autóval Martonvásárig utaztak, ahonnan gyalog mentek Ercsibe. Itt egy Pécs felé induló mozdonyra kéredzkedtek fel. Erről Szilfamajornál szálltak le, majd a nagylóki határon keresztül elérték Kiskarácsonyt, ahová egyébként az intéző is tartott. Ekkor március 24-e volt, s a háborús viszonyoknak ezen a vidéken is vége lett. Előszálláson a katonai kórházzal néhány egészségügyi alakulat maradt. A békés viszonyok kibontakozásának megteremtődött a lehetősége. Első információk közé a földreform tartozott, amely eljutott Előszállásra. A jószágkormányzó a földreformmal kapcsolatos elgondolásait kidolgozta. Ez arra irányult, hogy a cisztercita rendnek minél több birtoka maradjon. Ez ügybenjárt a dunaföldvári orosz katonai parancsnoknál is, aki azonban kezébe nyomta az ideiglenes kormány földosztó rendeletét. Április 5-én egy katonai autóval eljutott a fővárosba is, ahol kivárta, amíg a kultuszminiszterrel tárgyalni tudott. Visszatérve Előszállásra még egy utolsó kísérletet tett, hogy a rendi vagyont uradalmi keretekben megtartsa. Végiglátogatta a községi földigénylő bizottságokat. Ezeknek meghagyta, hogy földet csak az uradalom cselédjeinek, alkalmazottainak adjanak, a juttatott birtokok nagysága 15-20 ill. 50 kat.hold lehet, és a falvakban élő és az uradalommal jogviszonyban nem álló igénylőket ne vegyék tekintetbe. Elgondolása szerint az uradalommal függő viszonyban nem levők legfeljebb házhelyjuttatásban részesülhetnek. A demokratikus átalakulást vezető szervek felfigyeltek Hagyó Kovács földreform ellenes tevékenységére. A dunaföldvári katonai parancsnok is hivatta és figyelmeztette, hogy a földosztással ne foglalkozzék. Még ezen a napon a rendőrség Sárbogárdra kísérte, és a kihallgatás után Székesfehérvárra, a Sár utcai börtönbe vitték. Itt egy hónapig tartózkodott. Amikor szabadon engedték, megtiltották neki, hogy Előszállásra menjen. Ekkor bevonult a fehérvári rendházba. Ez május közepén volt. Irányításával kezdték meg a fehérvári rendház és templom háborús kárainak eltávolítását. Előszállásról mesterembereket hozatott, akik onnan szállított építőanyag felhasználásával három hét alatt elkészültek a rendház helyreállításával. A polgári hatóság június 24-én közölte vele, hogy háziőrizetét feloldották. Tudta, hogy Előszállásra nem mehet vissza, így a fővárosba (a rendházba) távozott. Innen is figyelemmel kísérte az előszállási eseményeket, ahol a visszamaradt gazdaság ügyeivel az eddigi számvevő, Dózsa Márton foglalkozott. A gazdaság 240 kat. hold volt, amelyet Előszállás határában (egy major körül) szervezett az új jószágkormányzó. О kezelte a hajdudorogi görög katolikus püspökség és a káptalan 206 holdas birtokát is, amelyet ugyancsak itt hasítottak ki az uradalomból. Nem sikerült elérnie, hogy minden rendház számára 100-100 holdat visszahagyjanak. Ez összesen 400 hold lett volna, hisz Zircen, Székesfehérvárt, Pásztón és Szenttgotthárdon volt a cisztercitáknak rendházuk. Visszamaradt viszont a háború alatt létesített nagyvenyimi olajgyár, amely még nem teljes kapacitással dolgozott, és fejlesztését a rend a háború után végezte el. Hagyó Kovács Gyula 1945. június 24-töl a rend feloszlatásáig a Horánszky utcai Bernardinumban tartózkodott, 234