Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.

éhez politikailag is közelálló Széchenyi Viktort nevezték ki. Beiktatására 1906. április 21-én került sor. A főispáni székben 1917. július 12-ig maradt (Törvényhatósági Bizottság 1906-1917). Széchenyi Viktor 11 esztendős főispáni működésére a politikai kiegyensúlyozottság, a harmonikus közélet megteremtése volt jellemző. Széchenyi nem volt közigazgatási szakember; katonás egyéniség maradt a főispáni székben is. Eréllyel számolta fel az 1905-1906. évi nemzeti ellenállás idején keletkezett anomáliákat, vezette le az ekkor felgyűlt indulatokat. Célja a koalíció hatalmának megszilárdítása, a kormány helyzetének erősítése mindkét törvényhatóságban. (Fejér megyében és Székesfehérvár városban.) A főispán egyéniségének, rugalmas politikájának tulajdonítható, hogy a koalíció bukása után (1910) is fenntartotta azt az egyensúly politikát, amelyet társadalmi értelemben 1906-ban, illetve a következő években megteremtett. Széchenyi ugyanis 1910 után munkapárti lett, így az ellenzéki, azaz függetlenségi politikát valló vármegyei tisztviselők, azután a törvényhatósági bizottság támadásainak gyakori kereszttűzében állott. Ebben a helyzetben kellett képviselnie a kormánypolitikát egy olyan törvényhatóságban, amelyet országszerte "kuruc vármegyé"-nek ismertek. Az ellenzéki és a kormánypolitika összhangjának megteremtése pedig Széchenyi Viktor taktikai érzékére, diplomáciai ügyeskedéseire vezethetők vissza. A törvényhatósági bizottság közgyűlései, - különösen az első világháborút megelőző években,- kitörni készülő politikai feszültségeknek, majd heves csatározásoknak voltak színhelyei. Széchenyi Viktor azonban minden alkalommal megtalálta azt a közös érdeket, mellyel át tudta hidalni az ellentétet az ellenzék és a kormányálláspont között. Távozása 1917 nyarán a Tisza-kormány bukásával magyarázható, hisz feltétlen híve volt a miniszterelnöknek, akinek politikáját energikusan képviselte a reá bízott törvényhatóságokban (Törvényhatósági Bizottság 1917). A háború első évében katonai szolgálatot teljesített: a szerb és orosz harctereken parancsnokként küzdött egységével. Katonai szolgálata alatt a veszprémi főispán helyettesítette. Leszerelésekor több katonai kitüntetést kapott, közte a Károly-csapatkeresztet, a porosz-vaskeresztet, s huszárkapitánnyá léptették elő. A főispáni tisztségből történt távozása után sárpentelei birtokán tartózkodott. A Tanácsköztársaság létrejöttekor egy ideig a szocializált gazdaság intézője lett, majd később kertészként dolgozott egy másik szocializált mezőgazdasági nagyüzemben. A Tanácsköztársaság leverését követő években ismét aktív politizálásba kezdett, és az 1920. évi nemzetgyűlési választásokon történő indulásával országos porondra lépett. Ismét azt a kerületet választotta tevékenysége színteréül, ahol 1904-ben már képviselőként működött. A választói kerület székhelye ekkor már Mór volt. Itt a Keresztény Kisgazda és Földmíves Párt programját képviselte. Ellenfele, a fehérvárcsurgói kisbirtokosnak az ügyvéd fia, Simon András legyőzése azonban sok nehézséget jelentett neki, és csak pótválasztással lehetett eldönteni, hogy a móri mandátum Széchenyi Viktort illette meg. Széchenyi azonban 1921. november 13-án kilépett a Kisgazdapártból, mivel annak parlamenti vezérei a második királypuccs után a detronizációt "lelkiismeret-furdalás" nélkül szavazták meg. Széchenyi Viktor bár "legitimista meggyőződésű", de a reálpolitika embere is. Tudatában volt annak, hogy a királypuccs sikere a szomszédos államok támadását hozhatja az országra. Elvárta volna tehát a pártvezérektől, hogy a trónfosztás feletti parlamenti vitában olyan értelmű nyilatkozatot tegyenek, miszerint ők a detronizációt csakis a nemzetközi politikai helyzet miatt, az utódállamok fenyegető és a magyar nemzetet halálos veszedelembe sodorható körülmények elhárítása következtében voltak kénytelenek megszavazni. Ehelyett Sokorópátkai Szabó István és a többi vezér egyszerűen kijelentette, hogy elvből is a Habsburg-dinasztia ellen foglalnak állást, és a királyi családnak az országból történő távozásával egyetértenek (Farkas 1980). A pártból történő távozását Széchenyi egybekötötte a nemzetgyűlési képviselői mandátumról való lemondással. Erről értesítette is a Kisgazdapárt móri vezéreit, de azok a mandátum visszaadását nem vették tudomásul. Javasolták, hogy a képviselő pártonkívüliként tartsa meg a kerület mandátumát. Széchenyi Viktor tehát továbbra is képviselő maradt, és 1922-ben, igaz most már mint az Egyesült Párt tagja, sikerült ismét megszerezni a mandátumot, amelyet 1926-ig, a következő választásokig meg is tartott. Ebben az évben azonban a kormányzó megbízta Fejér megye és Székesfehérvár szabad királyi város főispáni teendőinek ellátásával (Törvényhatósági Bizottság 1926). Széchenyi Viktor újra nagy energiával kezdett - most már második alkalommal - e tisztséggel járó feladatok elvégzéséhez. E helyütt nincs mód és tér arra,hogy az 1939. év tavaszáig tartó időszakot részletesen elemezzük, de el kell mondani, hogy az 1919-től 1926-ig eltelt években (a legitimizmusáról ismert) Fejér vármegye a kormányzatnak több kellemetlenséget okozott a törvényhatósági bizottságban elhangzott állásfoglalásaival. Széchenyi Viktor személyében ismét olyan egyént sikerült a törvényhatóságok élére állítani, aki leszerelte a legitimisták nyílt renitenskedését, közelítette őket a horthysta politikához. Feltétlen híve volt Bethlen István miniszterelnöknek, akinek konzervatív nézeteit és politikáját támogatta, munkatársait is azokból a középbirtokosokból választotta ki, akik bethlenistáknak számítottak. Ezt az elvet igyekezett érvényesíteni az országgyűlési választások során is. A Fejér megyei választói kerületekben 1926-ban és 1931ben a Bethlen-hívőket sikerült is neki mandátumhoz juttatnia, de 1935-ben már vereséget szenvedett ezzel a törekvéssel (Törvényhatósági Bizottság 1926-1939). A Gömbös-éra alatt végbement választáson Fejér megyében, a konzervatív-agrárius politikusok vereséget szenvedtek, és valamennyi kerületben a kormánypárt szélsőjobb szárnyán helyet foglalók győztek: Jurcsek Béla, Haám Artúr, Pálffy Daun József, Hadnagy Domokos 225