Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)
Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács Tibor: F. Petres Éva köszöntése. p. 7–12.
F. PETRES ÉVA KÖSZÖNTÉSE Mi régészek, akik régmúlt társadalmak anyagi és szellemi valóságát kutatva, századok vagy évezredek történéseiben mérjük az időt, olykor elbizonytalanodunk, ha egy emberöltőnyit - s ezen belül egyvalaki tevékenységét - kell reflektorfénybe állítani. Mert végül is erről van most szó, hiszen F. Petres Évát köszöntjük, aki - az egyetemi évekre is gondolva majd fél évszázadot töltött már el "a múzeum bűvöletében és a régészet vonzásában." E zsurnalisztikusnak, ha tetszik, kicsit lírainak tűnő kifejezés - úgy véljük - pontos. Mert valahol magában rejti a monolitnak látszó, ám mégis kettős vonzású szakmai életpálya sikereit és nehézségeit is. Ami a múzeumot illeti, Petres Éva hol régészként, hol igazgatóhelyettesként, máskor pedig kiállításrendezőként, vagy éppen "társadalmi munkásként" - úgy tűnt - mindig, mindenütt jelen volt. Szervezett házon belül és kívül egyaránt, különpénzt szerzett a múzeumnak érvelve-veszekedve, gyakorta helyi és országos hatókörű politikusokat nyert meg az intézmény támogatására. Persze sokan sokat tettek azért, hogy a hatvanas-hetvenes években a Fejér megyei Múzeumok Igazgatósága, s azon belül az István Király Múzeum, az ország legjobban szervezett, magas színvonalon működő múzeumi szervezetté vált. És mindebben különösen hatékony szerepet vállalt a jubiláns, amiért sokan szerették, mások kritikával illették, de akkoriban is és ma is, tevékenységét széles körben elismerték és megbecsülték. Tegyük még hozzá: különösen az imént említett időszakban, számottevő volt a jubiláns ismeretterjesztő munkássága. A "korszellemnek", s természetesen ambíciójának és inteligenciájának megfelelően, nemcsak régészeti, hanem múzeumelméleti, művészettörténeti, sőt irodalomtörténeti megnyilatkozásai is voltak, szóban és írásban egyaránt, de idekapcsolhatjuk több kiállításrendezését is. Banner János tanítványaként 1950-ben szerzett régész diplomát Budapesten. Szakdolgozatának témája szerint (A nagyhalompusztai bronzkori temető) ténylegesen bronzkorkutatónak készült. Tevékenységének egyik ága megjelent tanulmányok, fontos feltárások, s még csa a jövőben beváltandó Ígéretek révén - ennek megfelelően alakult. Ugyanis első jelentősebb tanulmányai későbronzkori témájúak (Frühesenzeitliche Funde im Komitat Fejér. ActaArchHung 9, 1958, 293-314; Frühesenzeitliches Gräberfeld in Vál. Alba Regia 1, 1960, 17-42; A székesfehérvári koravaskori kincslelet. FolArch 12, 1960, 35-43). Más nézetekkel szemben jól érzékeli, hogy a dunántúli urnamezős kultúra kialakulásában, az idegen elemek mellett, jelentős szerepe lehetett a lokális későhalomsíros kultúrának. E téma összefoglalójának tekinthető részéről a VI. Ősrégészeti és Koratörténeti Kongresszuson Rómában tartott előadás {Neuere Beiträge zur Geschichte der Spätbronzeund Frühesenzeit des mittleren Donaubeckens. Atti del VI. Congresso, Roma II. 1965. 434-438.). A mai Magyarország területén 1970-ben előkerült legérdekesebb bronzlelet (Nadap) új szakmai kihívást jelentet. Igaz, ennek teljes publikációja még csak készülőben van, de két, széleskörű szakirodalmi tájékozottsággal megírt tanulmány már megjelent {Neue Angaben über die Verbreitung der spätbronzezeitlichen Schutzwaffen. Savaria, 16, 1982. 57-80; Die Bronzegefässe in Ungarn. PBF II, 10. München, 1990. 87-93). Még a bronzkornál maradva, végülis mi az ami egyelőre várat magára? Az ún. földvárprogram valamiféle lezárása. Az ötvenes évek végétől, másfél évtized alatt, több középső bronzkori magaslati (erődített) település kisebbnagyobb léptékű feltárása történt meg (Aba-BelsőbárándBolondvár, Sárbogárd-Cifrabolondvár, Lovasberény-Mihályvár, Kajászó-Várdomb, Igar-Vámpuszta). A Bandi Gábor, Petres Éva és e sorok írója által végzett kutatásokról eddig csak előzetes beszámolók jelentek meg. Régen tudjuk, a téma majdani kiteljesítése egy új szakember 7
