Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Vízrendezési munkák a Mezőföldön. p. 169–175.

Alba Regia, XXVI, 1997 DEMETER ZSÓFIA VÍZRENDEZÉSI MUNKÁK A MEZÖFÖLDÖN A mezőföldi vízrendezési munkák alapvetően megváltoztatták a vidék arculatát, népének életmódját, így végső soron egész településszerkezetét. A vízrendezés másfél évszázada alatt több fontos szakasz és munkaterület figyelhető meg. Témánk szempontjából egyrészt a Sárviz és mellékvízfolyásainak lecsapolásával, valamint ezzel összefüggésben a Balaton vízfeleslegének levezetésével, másrészt a Velencei-tó és környékének vízrendezésével kell foglalkoznunk. A Sárvíz és mellékvizei A Mezőföldön járva, a Sárvíz környékén és a mezőföldi hátakon egyaránt láthatunk ma is vadvizes, zsombékos mélyedéseket, apró tavakat. Kevesen tudják ma már, hogy ezek a víztükrök egykor összefüggő mocsár- és bozótvilág emékei. A terület lakosságának életmódját, gazdálkodását igen nagy mértékben meghatározta ez a mocsárvilág. A honfoglaló és kora középkori magyarság kívánatos, jól védhető területnek találhatta ezt a sárrétek láncolatával körülvett mezőföldi löszhátat; védelmet, az áradásoktól öntözött legelőkön megélhetést biztosított számára. Bél Mátyás az 1730-40-es években országleírásában a sárvízmenti falvak gazdálko-dásáról, megélhetéséről a következőket írta: "Battyán... földje sík, búzát és minden más gabonafélét bőven termő. Erdeje nincsen, de bővelkedik nádban, amit fa helyett használnak itten. Tác: itt is van rév a Sárvízen, amely legalább olyan forgalmas... mint a csíkvári rév. A talaj itt is salétromos és termékeny, a legelő tágas, az erdőt a nád helyettesíti, a folyóban pedig bőven halásszák a csikót... Aba falu határa fehérlik a salétromtól, amelyből sokfelé szállítanak, hogy só helyett használják a marhák takarmányozásánál" (Bél 1977. 113; 114). Az áradások okozta károkról is értesülünk. Az 1915. majd az 1720. évi összeírások megemlítik, hogy Keresztes, Pátka, Moha, Csór, Kiskeszi, Szentmihály és Ladány rétjeit az áradások rendszeresen tönkreteszik, szénájuk hitvány. A fehérváriak pedig más területeket kénytelenek bérelni, mert a vizek pusztítása miatt legelőjük kevés (Vadász 1976. 105). A József császár rendeletére készített térképekről (1782-85) a legelők és rétek döntő arányát olvashatjuk le. Ezek a térképek jól mutatják a mocsárvilág eredeti kiterjedését, az áradásos területeken az erdők hiányát, valamint azt, hogy az alacsonyabban fekvő rétek és legelők szabályos zárt foltokban vették körül egy-egy falu magasabban fekvő területét és szántóit (Kogutowiczl930, I, 275). A térképekhez készített katonai leírás Soponyánál pl. a következőképpen fogalmaz: "A falu mellett a Sárvíz. Inkáb víz alatt álló rétek, mint mocsár. A víz elvezetésére Soponya, Nagy Láng és Kálózd felé egy csatornát ástak... A többi vizek állóvizek..." (Eperjessy 1977, 150). A Mezőföldet északon, a székesfehérvári magaslatok két oldalán valamikor két nagykiterjedésű tó határolta. Az egyik a mai Velencei tó sokkal nagyobb területű előde volt. A másik a Bakonyból és a Vértesből ide érkező bővizű patakokból, a Sédből, a Pétből, a Gajából és a forrásokból táplálkozó tó a mai Sárrét medencéjét foglalta el (Kogutowicz 1930, 269). A felesleges víz mindkét tóból dél felé, a Mezőföldet észak-dél irányban átszelő Sárvíz széles medrébe, majd a Dunába jutott. Folyóvíznek a Sárvizet 200 évvel ezelőtt még alig tekinthette a lakosság; inkább csak leszivárgott ez a hatalmas vízmennyiség a Dunáig, kiterjedt mocsárvilágot táplálva. "A megyét öntöző folyók legjelentősebbje a Sárvíz. Nevét a medréről kapta, melynek a talaja sáros, sőt veszélyes mocsár. Magyarul ugyanis sárnak mondják a mocsaras talajt. Ehhez a szóhoz kapcsolják a víz szót, mintha sáros vizet mondanának. Részint a Tikiri-tóból, részint Veszprém megye egyéb forrásaiból ered néhány mérföldnyire Palota felett, és innen gyors folyással jut a sík vidékre. Amíg szilárd mederben folyik, tiszta vizű és malmok hajtására is alkalmas, de midőn a sík és mocsaras 169