Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Évi jelentés 1984–85 – Jahresbericht 1984–85 - Horváth Júlia: Előadások. – Vortrge. p. 286–289.
szerkezet sejtelmes kettőssége lett. Anyaga már ekkor kizárólagosan a hófehér gipsz volt, olyan matéria, amelyet a klasszikus szobrászat szabályai szerint csak közvetítő-anyagként használnak és fogadnak el, önálló értékeket hordozó és ez értékekkel „hivalkodó" matériaként soha korábban. Mint anti-anyag, mint fehér tömeg, mint a súlynak, tömegnek, fényárnyéknak, taktilis értékeknek a hagyományostól eltérő megjelenítője, a gipsz alkalmazása és alkalmazásának következetesen végiggondolt technikai-szellemi módszere új területek felé vezette Jovánovics kezenyomán a szobrászatot, anélkül, hogy radikálisan szakított volna a tradícióval. Nemcsak a szokásos nemes anyagokról mondott le ugyanis Jovánovics, amikor a gipszet választotta, hanem sajátos öntvény-módszerével a kerek, minden oldalról körbejárható plasztikáról is, az alig néhány milliméteres mélységek és magasságokban mozgó relief kedvéért. További merész (észrevétlenül merész) lépésként kell értékelnünk, azt a módszert, ahogyan öntvényeit létrehozza: műanyaglapok, fadarabok, fóliák „összemontízozásával" alakítja ki a majdani relief felületkompozícióját, erről önti magát a gipsz-reliefet, amelynek elkészültével a „negatív", azaz a fólia-fa-műanyag-montázs elveszti funkcióját, de elveszti formáját is, a szó szoros értelmében elhasználódva, haszontalan, többé fel nem használható kacattá válik. Az öntés, amely a hagyományos szobrászatban éppenséggel a több példány, több azonos példány, a sokszorosítás eszköze, módszere, Jovánovicsnál kizárólagosan egyedi, egyszeri, megismételhetetlen kompozíciók teremtésére szolgál. Már ez a gondolkodásmód is mutatja, hogy Jovánovics művészete a szobrászatban különösen szokatlanul filozofikus jellegű, meditativ. Az alig mozduló, plasztikai „eseményekben" ugyancsak tartózkodó és visszafogott, pókháló finomságú rajzolatokkal behálózott reliefek felülete mögött „történik" minden: mintha egy messzemélybe, idő- és térrétegeken átnyúló ásatás rétegrajzát látnánk, bonyolult, sok-sok kultúrréteget, művészeti és tudományos tradíciót, a geometria, az optika törvényeit, az irodalom és a zene asszociációit tárja fel és rögzíti művein. A felület árnyéktalan, tiszta és majdnem sterilnek nevezhetnénk, ha a geometrikus mélyedések, az éles metsződések, a leheletnyi elmozdulások titkos erővel nem fejeznék ki mégis a szavakkal kifejezhetetlen nögöttes tartalmakat. Jovánovics 1980—83 között Nyugat-Berlinben dolgozott. DAAD-ösztöndíjasként. Utolsó itthoni kiállításán, közvetlenül elutazása előtt, a Francia Intézetben egy fotósorozatát (Liza Wiathruck) mutatta be, amelyben egy bábu, valamint üveglapok, tükrök, fény segítségével a reliefekével azonos plasztikai viszonyokat örökített meg fotókon. István Király Múzeum-beli kiállításán a három berlini év termését mutatta be, valamint már itthon készült alkotásait. Ezek között három csaknem teljes „körplasztika" (A. S. napóra, Akasztott ember háza, Marionett-Theater für Chopin) azt mutatta, hogy Jovánovics kimozdult a reliefek milliméterekkel mérhető tér-viszonyaiból, és a térben valóban helyet foglaló tárgyak felé halad. Egy nagyméretű relief során már e reliefek belső viszonyai is megváltozni látszottak: megnőtt a mélység-magasságok különbsége, merészen áttört felületek, egymásba szakadó síkok, térbe-hasító elemek jelentek meg a kompozícióban. A századvég új, nyersebb, „durvább" hangja, fenyegető valósága elérte ezt a rejtőzködő és filozofikus művészetet is. Néhány hónappal székesfehérvári kiállítása után a budapesti Józsefvárosi Kiállítóteremben e reliefsorozat egyenes folytatásaként néhány „színes" kompozíciót is bemutatott: a makulátlan gipsz helyenként kormos feketére, fáradt szürkére színeződve erősítette tovább a komor és csaknem tragikus hangvételt. Jovánovics kiállítását az István Király Múzeumban Nádas Péter író nyitotta meg. Egy évvel később jelent meg nagy műve, az Emlékiratok könyve. Ez tette világossá a sejtést, hogy megnyitója (szövege a Józsefvárosi Kiállítóterem Jovánovics-katalógusában jelent meg) nem csupán baráti gesztusként értékelhető: világértelmezése, kulturális gyökerei, a hagyományokhoz való viszonya, érzékenysége, egész művészete mélységesen rokon Jovánovics különben magányos életművével. Kovalovszky Márta A látogatók száma István Király Múzeum Központi épület Csók István Képtár Középkori Romkert Budenz-ház, Ybl-gyűjtemény Fekete Sas Patika Schaár Erzsébet Gyűjtemény Gorsium Intercisa Múzeum Központi épület (Lenin tér) Római kori kőtár Domanovszky Képtár Beethoven Emlékmúzeum (Martonvásár) Csók István Emlékmúzeum (Cece) Gárdonyi Géza-ház (Agárd) Kula (Szabadbattyán) Néprajzi ház (Sukoró) Pákozdi csata 1848 emlékkiállítás (Pákozd) Vajda János Emlékkiállítás (Vál) Vértes Múzeum (Csákvár) Vörösmarty Mihály Emlékmúzeum (Kápolnásnyék) Sárréti Tájház (Füle) 1984 1985 34 007 31 922 39 623 18 545 37 305 35 716 10 536 11 534 35 032 39 548 1 714 2 152 48 114 41615 206 331 181 032 14 802 14 355 6 006 6 694 3 476 3 651 24 284 24 700 11 937 13 669 6 109 6 299 10 268 7 273 1066 1271 11675 9 021 63 716 59 120 1 309 1450 4 834 7 255 15 431 13 878 — 312 356 960 325 280 Lakat Erika ELŐADÁSOK Vortrüge 1 984 Múzeumi előadások Vig Gyula: Matyóföld (október 22). Nemeskéri János: A székesfehérvári királysírok kérdései (november 29). A Fehérvár műemléki sorozatban Kovács Péter: Székesfehérvár Fő utcája (április 18). Kovács Péter: A székesfehérvári székesegyház dombja (június 27). Kovács Péter: Váralja betelepülések Székesfehérvár belvárosában (szeptember 26). Kovács Péter: A Dózsa liget Is a Vörösmarty tér (október 18). Siklósi Gyula: Székesfehérvár középkori városfala (december 20). Múzeumegyesületi előadások A közép-európai városok művelődéstörténete című sorozatban Kosa László: Pozsony (január 11). Jungbert Béla: Kolozsvár (február 22). Balogh István: Debrecen (március 28). Demeter Zsófia: Prága (április 11). 286
