Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Újabb bizánci éremlelet Tácról. p. 243–244.

Alba Regia, ХХШ, 1987 öy. FÜLÖP ŰJABBB BIZÁNCI ÉREMLELET TÁCRÓL Tác-Gorsium 1981-ik évi ásatásán újabb avarkori sírok kerültek elő. A keleti városfalon belüli temetőrész 7. sírja a következőket adta: lelőhelye: 330/720. számú szelvény c-d Bolygatott gyermeksír, Nemeskéri János szíves szóbeli közlése szerint életkora 8—12 év. A sír hossza: 146 cm, szélessége: 37—46 cm, mélysége: 158 cm. Tájolása: Ny—K, 47'. Mellékletei: Nyakék, 46 darab különböző üvegpaszta, agyag- és kagylógyöngyszem: 14 szemesgyöngy, 1 kettős szemesgyöngy, 1 virágszirom berakásos üveggyöngy, 8 sötétkék, kerek, 1 zöld kerek, 2 barna és 2 zöld lecsapott sarkú hasáb, 1 világoskék kerek, 14 sárga kerek, 1 hármasán összetett, bordázott fehér, 1 lapos, kerek kagyló (3. ábra, 2) ; közöttük aranyozott bronz 1. ábra bizánci érem: átfúrt, II. Tiberiosz Konsztantinosz hamis solidusa, Av: császármellkép, fején korona kereszttel, jobbjában kereszt, a lyuktól induló körirat OBTIPCONS TANTPPAVI; Rv: Victoria jobbjában a Krisztusmonogrammos kereszt, baljában országalma kereszttel, körirata VICTO AVGGS, alul CONOB verdejegy. (1—2. ábra). Késő római kisbronz érem. (3. ábra 1,3). Lt. sz.: 81.149.1—3. A szóban forgó sír a hajdani római városközpont D—DK-i részén elterülő, az egész avar koron át használt temető egyik sírja. A korábbi kutatások ettől Ny-ra 50—60 méternyire felszínre hozták a temető VIII. századi részét (Fitz 1960, 161.). A közép avar kori lovassírok csoportja a 7. számú sírtól nyugatra 110 méternyire került elő (Fitz 1978, 173—74, 239—40). 1981-ben a 7. sír környékén a korai avar temetkezések kerültek napvilágra (Fitz 1983, 203—204.). A 7. sír lelete a bizánci érmek egykorú, bizánci területeken készült hamisítványai közé tartozik. Ilyen minőségében nem áll egyedül a Kárpát-medencében (Bóna 1980, 34—36.). Első látásra a veret mindkét oldala hiteles: az előlapon a jó kivitelű császármellkép, a hátlapon Victoria, a hátlap alján a „hitelesítő" verdejegy „garantálja" a verdét CON és az aranyminőséget OB. Éremleletünk a Bizánccal hadban álló avarok számára adóként, vagy sarcként adott összeg részeként készült. A külalak, az aranyozás, és a súly volt a lényeges. így elcsúszott a számolás közbek a valódiak között, minden bizonnyal eddig ismeretlen többedmagával egyetemben. A táci avar harcos abban a hiszemben fűzte fel kislánya nyakékére, hogy valódi ajndékot hozott távoli 2. ábra útjáról. Valószínűleg ekkor derült ki a turpisság. A „verdefényes" érmen a fotón látható kopások a bronzkorrózió által ledobott hiányos aranyozás nyomai. Az a tény, hogy az érem nem volt forgalomban további következtetéseket enged meg. Minthogy az érem Tiberiosz Konsztantinosz (574—582) vereteit utánozza, készítési ideje sem lehet sokkal későbbi, mint a császár uralkodása. A hamisítók a hitelesség látszatának megőrzésére általában minden korban a legfrissebb pénzeket utánozzák. Az érem, elkészülte után nem sokkal avar kézbe került. Minthogy az érem nem kopott, hamarosan sírba is került kis tulajdonosának nyakékeként. Összevetve az avar betelepülés, az éremverés lehetséges dátumát a kislány életkorával, arra a következtetésre jutunk, hogy szüleiben a honfoglaló avarokat, személyében az elsőként itt születettek egyikét tisztelhetjük. 16* 243