Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

bérleti szerződését nem hosszabbítják meg. Ezért vásárolt meg Zöld Ignác egy 50 kh-as parcellát a zámolyi határban elhagyott proletárföldekből, az államtól 10 évi részletfizetésre. Ingóságaikat még 1939 augusztusában Zámolyra hozták, s Czirák Márton házában egy volt tejcsarnok helyiségben béreltek számára helyet a következő télre. Földjükre 1939 októberére Lukács József zámolyi kőműves mesterrel egy 20x8 m-es juhhodályt építtettek. A hodály beton alapra, 10 téglaoszlopra épült. Tetejét Zöld Ignác nádazta be. Az oszlopok közeit ágakból, vesszőkből font lemezekkel i akták be, majd 4—5 sor kukoricaszár kévét támogattak hozzá kívülről. A tavasszal megvásárolt parcellából a legjobb részen 8 kh-at felszántottak, búzával, rozzsal, kukoricával, burgonyával, répával vetették el. Innen volt kukoricaszáruk, szalmájuk, rozsszalmájuk etetni, almolni. A hodályhoz támogatott kukoricakévéket tavaszig megetették az állatokkal. 1939-ben Zöld Ignác feleségével együtt már a hodályban elrekesztett állatokkal együtt telelt ki, csak ritkán tartózkodtak a Czirák-féle házban bérelt helyiségben. Kutat már 1939 nyarán ástak, a baromfiak számára földólakat építettek. Ekkor 1 lovuk, 1 kocsijuk, 2 tehenük, anyadisznójuk, 4 sertésük, 60 tyúkjuk, 30 kacsájuk, 30 libájuk volt. 1940-ben lakóépület épült a hodály mellé: 1 nagy szoba, konyha, éléskamra. Az épület fala vályog volt, a talaj alkalmas volt a vályogvetésre, ők maguk vetették meg az építkezéshez szükséges vályogot. Ugyanebben az évben a tanya udvarára kenyérsütő kemencét és egy nagy kamrát is építettek. A tanya mögött veteményeskertet alakítottak ki, gyümölcsfákat ültettek. 1944 telére már két juhhodályuk volt 1900—2000 db birkával, 4—5 fejőstehenük növendékekkel, 15 kecskéjük, két anyadisznójuk, 15 db sertésük, 200—300 baromfijuk (tyúk, kacsa, liba). Naponta kocsival hordták a tehéntejet és a kecsketejet a zámolyi tejcsarnokba. Tojásért, baromfiért a baromfikereskedők jártak ki kocsival, autóval a Zöldtanyára. Évente jelentős mennyiségű gyapjút értékesítettek. Hétvégeken lesántult birkákat vágtak és kimérték. A falubeliek kerékpárral is kimentek friss birkahúsért a tanyára. Tavasszal egyszer lekaszálták az egész legelőterületet, csak azután kezdtek el legeltetni. így jelentős mennyiségű téli szálas takarmányhoz jutottak. A szántóföldként hasznosított 8 kh-on kenyér- és takarmánygabona, burgonya, répa termett. A szántóföld az alomszalmát és a téli takarmány egy részét (rozsszalma, kukoricaszár) is biztosította. A terület nevét (Fekete-bokor) a rajta levő három bokros facsoporttól nyerte. Innen biztosítva volt a tanya téli tüzelője, építőfa és szerszámfa szükséglete is. Ősszel-télen Zöld Ignác juhaival legeltette a szomszédos Merán-uradalom kukoricatarlóját. Ha az intéző megkérte, birkáit télen az uradalom megfagyott, kövér gabonájára is ráhajtotta. 1944—45 telén a Zöld-tanya a Margit-vonalba került. A hadseregek minden állatott, gazdasági felszerelést, bútort, ruhát elvittek, a tanyaépület azonban épségben maradt. Zöld Ignác 1945-ben egy esztendőre feles juhásznak szegődött Tamásiba (Tolna m.). 1946-ban bérként 45 db bárányt hozott haza. 1957-ben már 500 db birkája volt, amikor az újra megalakuló zámolyi termelőszövetkezet 12 000 Ft-ért kisajátította tanyáját. Zöld Ignác ekkor Budapestre költözött fiához, aki ott mint fafaragó népművész működött az 1930-as évek óta. Egy faragott támlásszékét a székesfehérvári István király Múzeumban is őrizzük (Ltsz.: 38.122.1.). A zámolyi Petőfi Termelőszövetkezet 1970-ig használta a Zöld-tanya épületeit. A tanyában Bakonyi István kanász lakott, a hodályokban sertéstelepet rendeztek be. A tanya az 1970-es évek elején lakatlanul állt, majd elbontották. Székesfehérvártól délkeletre Seregélyes és Sárosd között a seregélyesi Páskomi-dülőben is állt három tanya. Papp Károly (28 kh) tanyája 1901 előtt, Léstár Sándorné (14 kh) 1908-ban épült. A harmadik tanya tulajdonosa Pajor József (45 kh) volt. Léstár Sándor valamint testvérei, János és Gábor 1908-ban vették át egy falusi házból és földből álló örökségüket. A házat eladták, a neki jutó földre Léstár Sándor tanyát épített, és oda költözött. Tanyája szoba, konyha, kamra, istállóból álló vályog falu épület volt. Léstár Sándor majd fia Gábor (szül. 1904) a szántóföldi növények közül elsősorban kukoricát, árpát, búzát termelt. Jó feltételek voltak a tanyán a baromfi tartáshoz : tyúkot, kacsát, libát és pulykát is neveltek. A Léstár-tanya terjes egészében családi üzemként működött, Léstár Gábor feleségével és két gyermekével, Gáborral és Máriával együtt dolgozott. Az aratást is saját maguk végezték. A tanya kialakulásáról, a tanyai gazdálkodásról az egykori tulajdonos, Léstár Gábor visszaemlékezését jegyeztem le: „Az elődeimtől úgy hallottam, hogy a mi kis tanyánk eredete 1850-re tehető. A seregélyesi határ, az igaerővel rendelkező gazdák számához viszonyítva igen nagy volt. Volt itt szegényember elég, de aki maga neki tudott volna vágni a föld feltörésének, mert akkor még sok gyöp volt, no meg az adófizetésnek, olyan bizony kevés volt. így jutott, úgy tudom az ükapám a Páskomba 42 kh földhöz, az 1848-as szabadságharcot követő években. Azt hogy ez a terület 42 kh-at tett ki azt csak a későbbi földmérések mutatták ki. Ekkor jutott itt a Páskomban tanyabirtokához Pajor József és Papp József is. A mi földünk az öröklések folyamán három részre osztódott. Nekem 14 kh maradt meg. Távol voltam a falutól, de szerettem itt élni és gazdálkodni. Minden munkát magunk végeztünk. Volt egy pár szép lovam, három tehenem és négy anyakocám. Egy alkalommal 50 db süldőt adtam el Fiáth-Hantosra. Többségében a sárosdi vásáron keltek el a jószágaim és sok mindent mi is ott szereztünk be. Hozzám szerettek jönni a masinások, mert alig győzték kötözni a masinánál a zsákokat, úgy folyt az árpa szeme. Szép gyümölcsösünk és rengeteg baromfink volt, és a feleségem 80—100 db pulykát nevelt évente. Ezek minden kártékony bogarat összeszedtek a tanya körül, és jó pénzért adtuk el őket karácsony előtt. 40 kas méhünk is volt. Tanyámat a helyi tsz tagosította be, és most itt élek a faluban. 1947-ben még Móró János dunaföldvári kisgazda is létesített itt a Páskomban egy 16 kh-as tanyát, amit Mészáros Dénes középbirtokostól vett meg, de az ő tanyája is betagosításra került a Pajorékéval és a Pappékéval együtt" 1960-ban mindhárom tanya földterülete a seregélyesi termelőszövetkezet tulajdonába került. Tulajdonosaik közül Pajor József 1965-ben gyermektelenül halt el. A Pajortanya épületét unokaöccse, Pajor István bontotta el. Léstár Gábor 1968-ig lakott a tanyán, ekkor Seregélyesen egy fél házat vásárolt és felségével együtt oda költözött. A tanyát elbontották. Papp Károly 1960-ban halt meg. Fiai, József és László 1968-ig a tanyán éltek, abban az évben vásároltak maguknak házat Seregélyes-Szőlőhegyen. Ma már mindhárom tanya helyét csak az akácfák, bokrok jelzik. 147