Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Kakasütés a Dunántúlon. – Rooster beating in Transdanubia. p. 209–220. t. LXXIV–LXXVI.

vámról (Fejér m.) települt (Závodszki 1968, 160). Még századunkban is tartották a rokoni kapcsolatokat a két község lakói, sőt újabb házasságkötésekkel erősítették azokat. Pusztavámon egészen a német lakosság egy részének II. világháborút követő kitelepítéséig élt a lakodalmi kakasütés szokása. Adatközlőm, Unger Pál (sz. 1907) így mutatta be a szokást: „Lakodalom reggelén hét-nyolc óra körül a legények a lakodalmas ház kakasát megfogták, lábait, szárnyait összekötözték. A ház előtt az utcán az első vőfély szemét kendővel bekötötték, kezébe 3—4 méter hosszú dióverő póznát adtak. A kakast a földre dobták, amit a vőfély egy ütésre agyonütött. Az ütésre a zenekar fújt egyet. A kakast felkapták, a konyhába vitték elvágták a nyakát, és pörköltet főztek belőle a fiataloknak, zenészeknek. Ilyenkor már csak a fiatalok voltak a lakodalomban. A kakasütéssel lett vége a lakodalomnak." A Németországban, Geretsriedben (Bajorország) a Pusztavámról kitelepített németek mai lakóhelyén 1978-ban megjelentetett helytörténeti munka szerint a pusztavámi lakodalom reggelén a szokás fazékütés formáját is gyakorolták. Ilyenkor — ugyanúgy, ahogy Lajoskomáromban — cserépfazék alá került az élő kakas. Ha a bekötött szemű vőfély a kezébe adott hosszú póznával háromszori ütésre össze tudta törni a fazekat, akkor a kakast megfőzték, ha nem, akkor szabadon engedték (TAFFERNER—

SCHELL 1978, 130). Pusztavám a XIX. században még magyar—német— szlovák lakosságú falu, amely századunkra már erősen elnémetesedett (FÉNYES 1851, III, 163; KOLLERFFY— JEKELFALUSSY 1882, 605). Az ösküi (Veszprém m.) lakodalmi kakasütésről a Tudományos Gyűjtemény 1834. évi kötetében, Oláh János Balaton melléki tudósításában olvashatjuk: „Nem állhatom meg, hogy az itt lakó Tótoknak egy lakodalmi különös szokásokat meg ne említtsem, mdlynek egy alkalmatossággal magam szemlélője voltam. A' szokás ebből áll: a' lakodalmat követő másnapnak reggelén, megszűnvén minden zajtól, az egész vigadozó sereg templomba megy, onnan kijővén, megy a' már főkötős menyasszonnyal együtt az örömanya házához, hogy a' menyaszszonyi ajándékot melly egy fekete kakas, kezéhez vegye, mellyet megnyervén, a' legényekből, menyetskékből, leányokból, és gyermekekből álló sereg vezére, a' násznagy, muzsika és zaj között egy pórázon maga előtt reppeget, bizonyos távolságokon azonban megállapodik a' nép, és tántzra kerekedik. Végre eljutnak a' helységen kívül egy kopár halomra, hol már akkor egy kerék áll tzövekbe vonva, mellynek sípjára lábánál fogva a' kakast felkötik, fejét egy zsinegnél fogva a' vőfély, mint hóhér inas felfogván. Ekkor a' Násznagy elő lépik nagy méltósággal, és egy kiszakított kalendáriom levélbőt a' szententiát magyarul felolvassa. — Ezután nagy hallgatás közben elő áll a' veres ruhába öltözött hóhér egy nyeléről leütött kaszával, megiszik egy pohár pályinkát, hogy mérges légyen, 's háromszori erányozás után a' kakas főt levágja, a' kakast póznára kötve muzsika szó között mint menyasszony ajándékot a' vőlegény házához viszi, hol gazdag ebéd készül, melly nappali vendégségnek neveztetik." (1834, III, 55—56) A lakodalmi kakasütés egészen az 1920-as évekig élt Öskün. Lakodalom hajnalán a vőfélyek egy kakast loptak a faluban. A vendégek a templom előtti térre vonultak, ahol a vőfély taligakerékhez vagy ketteslétrához kötötte a kakast. A násznagy szlovák nyelvű versben halálos ítéletet hirdetett a kakas felett : Tento koka§ tag robival, aj susedom chodivával, aj plan£i6ku kutrivával, aj na mafer si lozivával, hoden je ten tedi smrefi, a ti brafe daj ti kosu, a odrez mu fi krki. Ez a kakas olyan volt, hogy a szomszédokhoz is eljárogatott, és a palántákat is kikapargatta, és az anyjára is rájárogatott, méltó ő most a halálra, és te, pajtás add a kaszát, és vágd le a nyakát. Az ítélet kihirdetése után a vőfély rossz kaszával levágta a kakas fejét. A kakasból a lakodalmas háznál ebédet főztek az ifjú pár, a násznagy és a vőfélyek-nyoszolyók számára. Tordason (Fejér m.) vasárnap reggel kakasütéssel fejeződött be a lakodalom. Az I. világháború előtt egy öregember fejezte le a lakodalmas ház előtt rúdra kötözött kakast. A zenekar is kivonult, a násznép a kakas körül táncolt, mulatott. Az utcára vitt asztalnál egy idősebb, bírát alakító férfi ítéletet hirdetett a kakas felett. A hóhért alakító öregember megivott egy liter bort, majd nyél nélküli kaszával leütötte a kakas fejét. „Később már csak játékot csináltak ebből, s azon versenyeztek, amikor az öreg meghalt, hogy a liter bor megivása után, másnapos, lakodalmas fejjel ki tudja a kakas nyakát eltalálni. Magam is résztvettem ilyenben, Gyuga István volt az ítélőbíró, cigányosan beszélt. A kakasvágással volt vége a lakodalomnak", így jellemezte a szokás gyakorlásának két világháború közötti formáját Bradák János (szül. 1902) tordasi adatközlő. A II. világháború után a tordasi lakodalomban már nem volt kakasütés (Szoboszlainé 1951, 12). Tárnokon a kakasütés (kokasovi krki zet'at' ) a lakodalmat követő reggelen történt. A tárnoki szlovák lakodalomban minden legény vőfély volt. ők rendezték a kakasütést. „Pome kokasovi krki zet'at'!" (Gyerünk a kakas nyakát levágni!) — biztatták egymást hajnalban. Ősszel, szeptemberben tartották a lakodalmakat, amikor a háznál még több kakas volt, mégis a gazdaasszony legszebb, magnak meghagyott kakasát fogták meg. „Jej moj pekní kokas!" (Jaj az én szép kakasom!) —-kiáltott fel a gazdaasszony, amikor meglátta, hogy a magkakasa lesz az áldozat. „Mama, mi zme sijich to lud'i volal'i!" (Mama, mi hívtuk meg ezeket az embereket!) — csitította a gazda. A vőfélyek az udvaron vagy a ház előtt az utcán kb. másfél méter hosszú, szőlőkaró vatagságú dorongot ástak a földbe, ehhez kötözték a kakast. Az ütésre vállalkozó legénynek bekötötték a szemét kendővel, kezébe nyél nélküli kaszát adtak, 3—4 méternyi távolságról elindították a kakas felé. Ha nem sikerült neki a kakas fejét leütni, akkor pénzt fizetett vagy bort vett a többieknek. A násznép kíváncsian körülállta a kakasütéssel próbálkozókat. Addig próbálkoztak, amíg valaki le nem ütötte a kakas fejét. Akinek sikerült, az a kakast hazavitte, az édesanyja paprikást főzött belőle, amit a legények közösen fogyasztottak el. Az összegyűlt pénzen vett bort is ez alkalommal itták meg. Tárnokon úgy tartják, hogy a lenyakazott kakas a vőlegényt személyesíti meg, aki a nősüléssel elveszti a legényélettel együtt járó szabadságát. 214