Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)

Közlemények – Mitteilungen - Gelencsér József: Tejfeldolgozás, tejtermék fogyasztás Sárkeresztesen. – Dairy productions and consumption of dairy-products at Sárkeresztes. p. 243–248. t. LXXXI–LXXXII.

(2 és 5 dl-es) váltották fel, a tejfelt pedig vászonnal lekötött fazékban viszik. A túrós zacskóból kikerült túrót 6—10 db-ra vágták A leggyakoribb feldarabolási mód nyolc részt adott. „A hosszikosárbo a túrót ruha közé tettük. Egy sor túró, egy sor ruha. Asztán ha gyöngébb vót a túró a ruha mind átszitta ászt a savót. Uan gusztusos túrók szoktak lennyi, mind a májjá." „A piarcon akuttak, hogy a csücsök nem uan jó, több benne a savó. Néhány fillér is számított." Napjainkban a keresztesi asszonyok már otthon 30, illetve 50 dekagrammos darabokba kimérik, zsírpapírba csomagolják a túrót. A urhidaiak viszont tálban, vájlingban hozzák, s a piacon a kívánt mennyiségben mérik. Az írós vajat répalevél közé tették. „Direkt azér vetettünk ide a kerbe répát, mer maj kő. Mer onnan a határ bú nem lehetett, az megfonnyatt vóna. A vajat a hideg vízbű kivettük, kigombócoztuk, nem dekáro, de egyformán. Asztán ekéztük frötötűnyi (tenyerek közt formálni) ilyen hosszikásro, asztán akkor így ki köllött tapogatnyi laposra, hogy majnem átlikatt, asztán eggy vaj, eggy répalevél, hogy ne érgyen össze. Asztán avva a répalevélle fogták az asszonyok, aki vinnyi akarta." A sárkeresztesi vaj az 1930-as évekre eltűnt a piacról. A házi vajat legtovább, 1956-ig az urhidaiak árusították. Rendszerint a szombati, nagyobb piacra vitték árujukat, egyúttal a városban vasárnapra némi húst is vettek. Legtöbb asszony, leány gyalog tette meg az utat Fehérvárig, esetleg a családból valamelyik férfiember a határig esegítette vinnyi. Akit kocsira vettek, annak 20 fillért illett adni vagy 2 dl bort, egy fröccsöt fizetni a kocsis részére. Az 1950-es évek óta egyre inkább autóbusszal utaztak. Az árusítás a városháza előtt, a tehénhaszna piarcon, a II. világháború óta a Piac-téren folyt. A biztosabb gazdasági háttérrel rendelkező, folyamatosan szállítani tudó nagygazda családok hivatalnok, iparos, kereskedő házakhoz, helre vitték a tejterméket, azzal együtt a tojást és a baromfit. A jobbára piacon kialakult kapcsolat éveken, évtizedeken át tarthatott a felek között." Helre szerdán, szombaton, de inkább hetente eccer vittük a tehénhasznát. Tejet nem vittünk. Helre mindig ugyanannyit köllött vinnyi: túrót, téfőt, tojást. Ha vót baromfi, lehetőleg azt is odavittük. Ha vót több, megkérdeztük, oda vihetem-e, otthaggyam-e. Két-három liter téfőt, vagy húsz darab túrót, húsz-harminc-ötven tojást vittünk eccerre. Sokszor gyalog hoztuk be, ménné korábban. Össze még sötétté elindultunk." A fizetés a pillanatnyi árfolyamtól függött. Jóllehet The village of Sárkeresztes has about 1000 inhabitants and lies 10 km from Székesfehérvár, the chief town of Fejér county. It has played an important role in the provision of the countyseat with dairy-products for about the last century. The town was supplied with dairy-products by the peasant farms and with milk by the estate farming till the II. World War. There was difference between the peasant and the domanial cattle-breeding. At the former the draught by cattle also played a part while the latter equipped the estate for milk production and was on a higher level with better feeding and right choosing ezekben a cserékben az árak stabilak voltak, mégis tisztában kellett lenni a piaci árakkal. Ha az ár emelkedett, az eladó szólt: „Hát most drágább, hát ha a tekintetes asszony is úgy gondújja, ennyiér annám. — Jó van, de akkor is megvettem ennyiér, mikor ócsobb vót! — monták rá." A piacnál stabilabbnak számított, ebben rejlett az előnye. Kisebb volt a kockázat „ha megmaratt a piarcon a portéka, féláré attuk oda." A hely tartása érdekében mindent megtettek. Ha valakinek meddüs tehene volt, inkább valamelyik falubelinél megvette a tejet, mintsem lemondja a család részére történő szállítást. A házhozvitel az 1940-es évek végén szűnt meg, ekkortól nem szállítottak az urhidaiak sem. Az utóbbiak addig még több helyre, nagyobb mennyiségben, viszonteladók (pl. a Fölkért család) részére is szállítottak. Az 1920-as évek végétől többen is (Fejes nevű vidéki ember, Sárközi Gyula, László János, Schulcz Adolf) kísérleteztek a községben a tej összegyűjtésével, tejcsarnok nyitásával. A begyűjtött mennyiséget kocsin szállították Székesfehérvárra. A kísérletek sorra kudarcot vallottak, a falu inkább saját fogyasztásra használta, illetve feldolgozta a tejet, amit azután jövedelmezőbben maga értékesített. A jobb értékesítés érdekében előfordult, a tejtermékek javítása, hamisítása is. A vaj köpülésénél már említett módszeren kívül hasonlóan jártak el a tejjel, tejfellel is. A tejet leggyakrabban felvizezték. A tejfelbe lisztet kevertek, melyet nem csak vegyi úton lehetett kimutatni, hanem nyáron kikelt, azaz megdagadt, erjedni kezdett. A tejjel kapcsolatos hiedelmek A tehénhez és a tejhez fűződő hiedelmek szoros kapcsolatban vannak egymással, a parasztember a kettőt együtt kívánta megvédeni. Az idősebb nemzedéknél a hiedelmek még esetenként felbukkannak, de az elhárító, mágikus eljárásokat nem gyakorolják, ilyen múltbéli esetet is alig tudnak. Hiedelem jellegű előírásokkal, tilalmakkal védekeztek. „A tejbe késsé nem vót szabad belenyúnyi, mer akkor a tehén véresset adott." „Az istállóba nem verték le a fecskefészket, mer véres lessz a tej." A két, általánosan elterjedt hiedelemhez hasonlóan, a boszorkányhithez kapcsolódó rontásról szóló történetekkel az egész nyelvterületen lehet találkozni. Az elbeszélők a század első évtizedeit idézték fel. „Úgy vót, hogy hát aszongya a P. asszonnéni, hogy az este nem adott a tehén tejet, mer megrontották. Azér nem adott. Hát ezek ijen boszorkányok vótak." „A K. Zsófinak az annya is át szokott gyünnyi. Annak meg aszmonták, azér pusztultak e a borgyaink, mer megverte. Szemmé megverte." „Szegény Sz. szülét ászt nem eresztették be sehová se. Odajárt a fojóra mosnyi. De semmiféle állatot se engettek, hogy megnízze. Mer ha megnízte epusztútak. Akinek összeér a szemöldöke az megveri." Gelencsér József of the species. After the example of the estates the change of species took place at the peasant farms on the turn of our century and so the bad milker, grey cattle reared in the open air was superseded. The red speckled species was the most popular one. About 8 — 10 families from the small farmers of the village was engaged also in cattle-dealing. They brought the improved animals from west and passed on them eastwards, to the people living in the vicinity of Budapest. For the sake of the improvement and the better marketing of the cattle they used also various tricks. DAIRY PRODUCTION AND CONSUMPTION OF DAIRY—PRODUCTS AT SÁRKERESZTES 247