Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)
Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Vándoralakok, vándormunkások és a területi munkamegosztás Kelet-Dunántúlon. – Vagrants, Internant workers and the territorial division of Labour in Eastern Transdanubia. p. 185–199. t. XLV–XLII.
VÁNDORALAKOK, VÁNDORMUNKÁSOK ÉS A TERÜLETI MUNKAMEGOSZTÁS KELET-DUNÁNTÚLON Illyés Gyula Puszták népe című könyvének talán legizgalmasabb fejezeteiben századunk első felében a keletdunántúli uradalmi pusztákat felkereső vándoralakokat, távoli vidékekről érkező idénymunkásokat mutatta be (1952, 188—213). A Kárpát-medence vándorlalkjainak kultúrjavakat, kulturális elemeket közvetítő szerepét Gunda Béla hangsúlyozta: „In den Karpatenlandschaften tauchen hier und dort eigenartige Wandergestalten auf, die überzeugend und mehr als alles andere die Zusammengehörigkeit der Völker und Landschaften versinnbildlichen. Durch die Täler strömen ohne Unterlaß vershiedene Völkerschaften in die ungarische Tiefebene. Der ungarische Landwirt überläßt den Schafen des Rumänen seine Weide, übernimmt dessen Holzwaren, tauscht gegen sein Getreide die Wirtschaftsgeräte des Slowaken ein, und wie die Gebirgsweiden der Karpaten die Wirtschaftsgeräte der Ruthenen und Rumänen bilden, treibt auch der ungarische Bauer sein Vieh zu ihnen hinauf und sucht stets die Weiden der Moldau, der Walachei und die Eichenwälder von Slawonien auf. Wanderer setzen sich aus den kleinen Dörfern Karpaten —Europas nach den verschiedensten europäischen Ländern in Bewegung, bringen und tragen Kunde, führen die verschiedensten Produkte des Volksgewerbes Karpaten —Europas in alle Welt und verbreiten überall die verschiedensten Bestände der volklichen Kultur." (1943, 249). A vándoralakok feltűnése szorosan kapcsolódik a területi munkamegosztás kialakulásához: elsősorban a területi, táji munkamegosztás rendszerében előállított kultúrjavakat közvetítik, cserélik. Előadásomban egy néprajzi értelemben vett nagytáj, Kelet-Dunántúl táji munkamegosztásával és vándoralakjaival, vándormunkásaival foglalkozom.* Andrásfalvy Bertalan szerint a néprajzi értelemben vett nagytáj földrajzi, ökológiai különbözőségeket foglal egység* A tanulmány német nyelvű változata előadásként hangzott el 1982. szeptember 12-én Tatán a VI. Nemzetközi Ethnographia Pannonica Konferencián. be (1978, 240—241; 1980, 39—58). Kelet-Dunántúl területén e földrajzi különbözőségeket a Dunántúli-középhegység és a tőle délre elterülő alföldi jellegű Mezőföld képviselik. A két terület közötti munkamegosztást így jellemezte egyik balatonbozsoki adatközlőm: „A Mezőföld, Enying környéke Veszprém megye gabonatermő vidéke volt. Veszprémbe a pénteki piacra vitték innen a kukoricát, búzát. Onnan hordták a bakonyi fát, favellát, gereblyét, meszet, faszenet a szentgáliak." Egyes településeknek a táji munkamegosztásban betöltött szerepét a falucsúfolók is jelzik: a hegyvidéki dudariak söprüsök és meszesek, a várpalotaiak meszesek és szamarasok, a borzaváriak kormosok, szenesek, a síksági fehérvárcsurgóiak pulutykások (káposztások), a magyaralmásiak tormások, a sárkeresztesiek savósok, a csákváriak köcsögösök. A falucsúfolókból is kitűnik, hogy a Dunántúli-középhegység területén élők elsősorban erdei munkával, házi faiparral, bányászattal, mész- és szénégetéssel, a kitűnő termőtalajú Mezőföld lakói gabonatermeléssel vagy egyes növényekre (káposzta, paprika, torma, zeller, dohány) szakosodott földműveléssel foglalkoztak. Az állattartás mindkét területen jelentős volt. A hegyvidéken az erdei legeltetés, makkoltatás, a sziklás, kopár juhlegelők, a Mezőföldön a dús, nedves rétek és legelők, valamint a mesterséges takarmányok hasznosítása állt előtérben. A XIX. századi földrajzi-statisztikai munkák szerzői a Mezőföldön, Fejér megyében alig győzték sorolni a jó gabona- és kukoricatermelő helységeket. Fényes Elek szerint Fejér megye „tisztabúzája híres szaporaságáról, sikerességéről, s azért mind a zsemle- mind a kenyérsütőktől nagyon kerestetik; különösen szép és sok terem a megye északi és középső vidékein. A déli helységek szinte jó búzát termesztenek fekete homokos földjeikben; de itt a kétszeresbúza s a rozs legelterjedtebb gabonanemek. Árpa, zab, köles mindenütt bőven, kukoricza pedig nagyban termeltetik." (1847, I, 35). Híres búzatermelő településként tartották számon Fehérvár csurgót, Magyaralmást m
