Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)
Tanulmányok – Abhandlungen - Mesterházy Károly: Köznépi ékszerek nemesfém változatai: arany S-végű hajkarikák. – Edelmetall-varianten von Schmukstücken des Gemeinvolkes: Goldene Schläfenringe mit S-förmigen Ende. p. 143–151.
birtokok és a lázadó Koppány szolgaságra vetett népei valószínűleg korábban kényszerültek a templomok köré temetkezni. Ezért is lehet igaza Ottó comes oklevelének, amely 1061-ben arról ír, hogy a zselici monostor helyén már a régisége miatt elhagyatott, gondozatlan templom állt (Kumorovitz 1964, 53). Ezek a templomok az újabb feltárások tükrében nem is voltak olyan kis számban, egyre többről van tudomásunk: Biharudvari (Mesterházy 1978, 29—42), Keszi (Bárdos 1978, 187—233), Ducó (Ruttkay 1978, 74—84), Trencsén (Nesporová 1978, 251—58, Tiszaörvény (Horváth 1970, 126—132), bár gyakoribb felbukkanásukkal a XI. század végétől számolhatunk (Bóna 1978, 125—140). A XI—XII. századi templomok többnyire jeltelen sírjaiban nyugszanak a szolganépek és az előkelők egyaránt (GYŐRFFY 1977, 105—106), s ezt bizonyítják a szegényes sírok tömegében olykor-olykor felbukkanó arany S végű hajkarikák. Ezen ékszertípus külföldi előfordulási körülményei és számuk még inkább hangsúlyozzák rangjelző szerepüket. A kérdés tanulmányozásának ötlete is ezek kapcsán merült fel. Nevezetesen a nyugati szláv törzsek kultúrájának vizsgálatakor tűnt fel, hogy milyen kiemelkedő szerepe van náluk az aranynak, s ami okozati viszonyban áll ezzel: milyen kevés van az aranytárgyakból. A számomra leginkább elgondolkoztató lelőhely Alt—Lübeck volt. Először Brémai Ádám említi e várost 1070-ben a Gesta Hammaburgensisben, s azt írja róla, hogy az obodrita Gottschalk fejedelemsége (1043/44—1066) idején itt templom épült. Egy másik forrást figyelembe véve Gottschalk fia Heinrich az alapítója annak a templomnak, amelyet 1840-ben tártak fel. A fejedelem udvari kápolnájának meghatározott templom belsejében több csontvázat is találtak arany ékszerekkel felékszerezve. Az aranytárgyak által felkeltett kíváncsiság hatására háromszor is megásták a templom belsejét. Legalább hét temetkezést lehetelt megfigyelni, melyből kettő gyermeké volt. Az egyik bolygatatlan sírban feliratos niellodíszes arany gyűrű, a bolygatott sírok mellet hat darab halántékkarika, valószínűleg mind arany S végű hajkarika, majd újabb három arany karika került elő. Az S végű hajkarikák az ú. n. Hohlschläfenringen, azaz üreges belsejű haj karikák közé tartoznak (az üreg fekete masszával van kitöltve). A földvár belsejében levő kápolnát az obodrita fejedelmi család temetkező helyének határozták meg (Neugebauer 1964—65, 137—138, 144, 180, 240; Knorr 1970,91 ; Langenheim 1937, 77). A másik ugyanilyen típusú hajkarika már csak aranyozott cinből vagy ólomból van, lelőhelye a Német Demokratikus Köztársaságbeli Tribsees (HERMANN—DONÁT 1979, 39/37. lelőhely; BUKOWSKI 1960, Kat. No. 47). A vízkotráskor előkerült hajkarika szempontunkból nem értékelthető. Lengyelország területéről is alig ismerünk arany S végű hajkarikát. Ha néhány darab el is kerülte figyelmünket, az ország ÉNy-i területének minden példányát értékelő tanulmány objektív képet ad. A legfontosabb kétségtelenül az, hogy arról a területről van átfogó képünk, melyen az ősi lengyel centrumok sora található meg. Csupán a statisztikai végeredményt mutatjuk be: az összes hajkarika száma 992 db, melyből 680 db temetőkből (106 temetőből), 186 db 30 kincsleletből, 109 db 13 településről, és 16 db pedig 11 földvárból került elő. Az egyetlen arany példány, amely minden közelebbi adatot nélkülöz, a 992. darab Östrow Lednicki-bö\ származik (Kocka—Krenz 1971, 143). Ostrow Lednicki azonban önmagában is fontos lelőhely. A vaskos, bordázott S végű, 9,5 g súlyú tömör hajkarika egy fejedelmi központban került elő, ahol kőtemplom és kőpalota is épült. A templom, és a palota romjai ma is állnak. A XI. századi központ temploma fejedelmi temetkező hely volt( 7 ) (Rajewski 1953, 62—63; Rajewski 1954, 20; HENSEL 1960,181; Dalbor 1957—59, 172—284; GEVRERS-MOLNÁR 1972, 24). Egy másik arany S végű haj karika ismeretes Cieszynből. 1960-ban Lengyelország második arany S végű hajkarikájaként közölték. Ez a példány a várhegy településén került elő, egy tűzhely nélküli faépületben, amely talán raktár volt. Az épület a helység rotundájától távolabb feküdt. A lelőhely ispánsági központnak látszik, a lengyel szerzőnő a fejedelem és a kasztellánus rezidenciájának tartja (Kietlinska 1950, 29, 32; Kietlinska 1960, 75, 86, 92—93). A harmadik, s egyben utolsó arany haj karika a Krakkó melletti Igolomiában került elő.( 8 ) A kutatott település 2. sz. gödréből aranylemezzel borított rézhuzal hajkarika került elő, melyet a Musianowicz -féle tipológia alapján XI— XII. századinak határoztak meg (HENSEL 1960, 132; Machnik 1961,45—46, III. t. 4). A lengyelországi arany S végű hajkarikák rendkívüli ritkasága mindenképpen arra utal, hogy egykori viselőiket csak a társadalom felső rétegeiben helyezhetjük el. Tulajdonosaiknak az első két lelőhely minden bizonytalansága ellenére is a fejedelmi központokban élő előkelőket tekinthetjük. Talán kevésbé ritka az arany S végű hajkarika Csehország területén. Ezen ékszer legrégebben ismert példányának a Éelenkyből előkerült hajkarikát tartják. A valóságban aranyfiligránhuzalokból sodort mindkét végén lemezes S végű karikáról van szó ( 9 ) (Schranil 1925, 184; SCHRANIL 1928,297; Borkovsky 1956,148; Krumphanzlová 1974,56). A másik nevezetes lelőhely Prágában a Bartolomejska utca. Az itteni hajkarikák a kis, vaskos típusba tartoznak: két mm vastag arany huzalból készültek, átmérőjük 10—15 mm. Az egyiknek 4, a másiknak 5 mm széles az S vége. Borkovskya X— XI. század fordulójára keltezte őket (1948,466,480—82; BORKOVSKY 1972,43). A lelőhely Prága történelmi térképén azzal a területtel azonosítható, ahová az idegen, főleg zsidó kereskedők és kézművesek temetkeztek. Borkovsky hasonló arany haj karika párt említ Chebből is, amely a X. századra keltezhető (1948,480). Krumphanzlová egy vinaficei haj karikáról tesz említést, s ezen kívül néhány lelőhelyet úgy jellemez, mint a társadalmi helyzettel kapcsolatosakat: Prága—Dablicot és Tuchlovicet, ahonnan aranyozott hajkarika származik (1974, 54, 56). Mind Borkovsky, mind Krumphanzlová (7) R a j e w s к i kiemeli, hogy Lengyelország területén a régészeti anyagban csak néhány aranytárgy van. Ez arról tanúskodik, hogy az arany mindenek előtt a vezetőréteg anyaga volt (1954, 22). (8) E telepen az 53. sz. gödörben honfoglalás kori magyar szíjvég került elő (Machnik 1961, 44—45, 107, XVIII. t. 17). (9) Valószínűleg a 2elenkyből származó hajkarikára gondolt Neugebauer, mikor az Alt—Lübeck-i darabokat egy csehországi példánnyal együtt az egyedüli aranyból készült S végű hajkarikának tartotta (1964—65, 240). 146
