Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)

Tanulmányok – Abhandlungen - Mesterházy Károly: Köznépi ékszerek nemesfém változatai: arany S-végű hajkarikák. – Edelmetall-varianten von Schmukstücken des Gemeinvolkes: Goldene Schläfenringe mit S-förmigen Ende. p. 143–151.

Hasonlóan nemesi nemzetség hozzátartozóját sejthetjük a koroncói haj karika viselőjében. Koroncón négy rozettás lószerszámos női sír került elő, s tudjuk, hogy ez a leletcsoport a honfoglaló magyarság vezetőrétegének emlékei közé tartozik (SZŐKE 1962, 13; MESTERHÁZY 1980, 102). Ezt az arany S végű haj karikát talán a Koroncón megtelepedett nemzetség vezető családjának egyik késői leszármazottja viselte. A majdani arany S végű karika viselőjében is rangos személyiséget sejthetünk. Régi kataszteri térképek alapján bizonyítani lehetne, ezek hiányában csak sejthetjük, hogy Fülöp M. szántója, az arany hajkarika lelőhelye Reizner ásatási helyének közelében fekhetett, s így valódi lelőhelye az egykori oroszlámosi monostor. Tudjuk ugyanis, hogy az egykori templom helye nem az újjáépült Oroszlámos, hanem a mai Majdan területére esik. Ebben az esetben a Csanád nemzetség egy tagjához kapcsolható az arany S végű hajkarika (Reizner 1895, 380—81; Reizner 1891, 46, DÁVID 1974, 18, 57; GYŐRFFY 1963, 865—66). Viszonylag könnyű az Esztergom—Kovácsiban előkerült hajkarikák viselőinek csoportját is felfednünk. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha bennük a pénzverők, ill. királyi ötvösök hozzátartozóit keressük. Az ötvösök és pénzverők a XIII. században már nemcsak hogy a jómódúakhoz tartoztak, hanem gyakran nemességet is kaptak (HECKENAST 1970, 107—108; Zolnay 1965, 151—59; KOVÁCS 1974, 21, 37—38; HORVÁTH—KELEMEN—TORMA 1979, 175—178). A mesterek, kézművesek védőszentjének, Szt. Jánosnak szentelt templom temetőjéből, bár ezt várnánk, nem ismerünk arany tárgyakat (ezt azonosítja Zolnay a Szt. Kozma és Dámján tiszteletére szentelt templommal), pedig kétségtelen, hogy e templom alatt került elő egy korai fémolvasztó kemence. Előkelő nő sírjából származik a zalavári arany S végű karika is. A melléklet nélküli sírok tömegében ez az arany hajkarikás, arany pántgyűrűs és aranyszálas szövetbe öltöztetett nő csak a vezető réteghez tartozhatott. Személyét azonban már nem tudjuk szűkebb csoporthoz kötni. Hasonlóképpen ítélhetjük meg a Visegrád—Vár kert dűlőben, a XI. századi esperességi templom mellett előkerült arany ékszeres sírt. A visegrádi temetkezés a várnépek vezetőihez, az ispánság élén állók hozzátartozóihoz kapcsolható. A többi arany S végű haj karika, amely valószínűleg szintén temetkezésből származik (Szabadbattyán, Sóshartyán, Növi Banovci, Surduk, Nagybánya vidéke, az ismeretlen lelőhelyű darabok), az eddigiek alapján minden erőltetett magyarázat nélkül is a fenti társadalmi réteghez köthető. Alacsonyabb társadalmi rangú viselője lehetett az aranyozott bronz példányoknak (Kunszentmárton, Esztergom—Kőláb) (FEHÉR—ÉRY—KRALOVÁNSZKY 1962, 611. tétel; Parádi 1975, 146), nem valószínű, hogy a szabad réteghez tartoztak. A sírleletek közé tartozó, és eddig tárgyalt S végű hajkarikák két kivétellel mind aranyból voltak. Ennek alább látjuk majd jelentőségét. A bizonytalan eredetű darabok kivételével mindről tudjuk, hogy templom körüli temetőből származnak, azaz nincs közöttük X. századi darab. Ha időrendbe próbáljuk állítani őket, akkor a legkorábbinak a visegrádi példányok látszanak, valószínűleg a XI. század első feléből. Még a XI. századra keltezhető, de már annak a második felére a zalavári haj karika, erre utal S végének bordázása. Tipológiailag a XI. század második felérevégére datálható a surduki, a két deszki, a kácsi, a koroncói és valószínűleg mindhárom esztergomi példány is. A négyszögletes metszetű huzalból készült és bordázott S végű hajkarikák a XI—

XII. század fordulóján tűnnek fel, így arany változataikat is erre vagy az ezt követő időre kell kelteznünk. Ilyenek a Nagybánya környéki, a Növi Banovciból származó, a sóshartyáni elektron haj karika és az ópusztaszeri darabok. Még későbbinek látszik a filigránhuzallal díszített szabadbattyáni példány. Külön csoportot alkotnak a XIII. század első felére keltezhető hajkarikák. Tipológiailag különbözőek, de keltezésükhöz nem férhet kétség: valamennyi a tatárjáráskor került a földbe. Érdekességük, hogy a még közöletlen és aranynak mondott két tyukodi példányon kívül valamennyi elektronból készült. Még ha hosszú ideig tezaurálták vagy viselték is őket, akkor sem lehetnek a XI. század végénél korábbiak, hiszen többségüknek négyszögletes metszetű a huzalja, vagy bordázott az S vége, vagy hazai mértékkel mérve szokatlanul nagy a mérete. E hajkarikák (tulajdonképpen kincsleletek) tulajdonosai szintén nem kereshetők a köznép között. De mint Parádi Nándor gondos elemzéséből láthatjuk, nem tartozhattak a főrangúak viseletéhez sem. Kereskedők árukészletét sem alkották. Jelentős részük középkori falvak területéről került elő, azaz ezek lakói között kell keresnünk tulajdonosaikat (1975, 155). A XIII. század eleji magyar társadalomról értékes felvilágosítást ad a Váradi Regestrum (KARÁCSONYI— BOROVSZKY 1903). Kitűnik belőle, hogy a várnépek és az udvari szervezet népei mellett rengeteg „státus" nélküli ember is szerepel az istenítéletre rendelt perlekedő felek között, akikről tehát nem mondják meg a forrásadatok, a társadalom mely rétegéhez tartoztak. Csupán a társadalmi állásuknak megfelelő bíró személye alapján következtethetünk társadalmi állásukra. Ezek azok a szabadok, akik gyakran nem is egy falu, hanem csak falurész, néha egy-egy szolgacsalád és kis földdarab tulajdonosai. Még nem is mind nevezhetők kisnemeseknek, hiszen a nemesség, mint egységes osztály ezekben az években alakul ki. Nagyobb részükről talán annyit mondhatunk, hogy a szabad emberek alsó rétegéhez tartoztak, esetleg a vár- vagy udvari népek vezetőihez. Ok lehettek a tulajdonképpen jelentéktelen vagyonok, „kincsek" tulajdonosai, akik az egész országban hasonló gazdasági és társadalmi szinten álltak, falvakban laktak, és mint az ékszerleletek és néha jelentősebb mennyiségű pénz tulajdonosai az árutermelés és pénzforgalom hasznából részesedvén, már bizonyos luxuscikkeket is vásárolhattak maguknak. A templom körüli temetők nemesfém S végű hajkarikás sírjai jelzik, hogy hol kell keresnünk az egykori nemzetségi arisztokrácia utódainak temetkezéseit. A pogány temetőket még az ország belsejében is a XI. század végéig használták. A deszki arany haj karikák jelzik, hogy már a pogány temetőkben is feltűnik az előkelők vagy gazdagok új státuszkifejezője. Döntő többségüket azonban a XI. század elejétől a templomok környezetében találjuk meg, ahol tulajdonképpen várhatók is, hiszen az új rendszer vezetőinek a templomok mellé kell temetkeznie. Már a XI. század első felétől számolnunk kell a templomos helyekkel és a templom körüli temetőkkel. A fejedelmi 10 Alba Regia XX. 145