Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 19. 1979 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1981)

Irodalom – Besprechungen - Lukács László: Krupa A., A magyarországi szlovákok folklórkutatásának eredményei. p. 281.

András KRUPA, A magyarországi szlovákok folklórkutatásának eredményei. Budapest, 1979. 65 oldal szöveg+28 oldal képmelléklet, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Néprajzi Választmányának kiadványa A magyarországi Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Néprajz című füzetsorozatában közzétett előadói segédletek évek óta hasznos segítséget nyújtanak a néprajzi ismeretterjesztés területén dolgozóknak. A kiadványsorozatban a közelmúltban két nemzetiségi folklórral foglalkozó füzet is megjelent. Kiss Mari ának a hazai délszlávok folklórjáról szóló összefoglalását (1977) Krupa Andrásnak a magyarországi szlovákok folklórkutatásának eredményeit számbavevő könyve követte. Krupa András munkája négy részből áll: a hazai szlovákok körében végzett folklórkutatások tudománytörténeti áttekintéséhez az ismeretterjesztő előadók számára összeállított szemléltető anyag, bibliográfia és képmelléklet kapcsolódik. A magyarországi szlovákság szellemi kultúrájára vonatkozó első szórványadatok a XVIII. század második feléből származnak. Közülük elsősorban Tessedik Sámuel, A paraszt ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne című művében találunk a szarvasi szlovákok hiedelmeiről és szokásairól fontos adatokat. A XIX. században színrelépő, a történeti-statisztikai irányzathoz tartozó Békés—Csanád megyei pap-írók már monografikus igénnyel rögzítették a szlováklakta helységek történetét, néphagyományait. Közülük a békéscsabai szlovákok népéletét bemutató Haan Lajos munkássága a legértékesebb. E csoporthoz tartozott a magyar anyagi kultúra kutatásának egyik úttörője, Jankó János is, aki 1885-ben jelentette meg Tót-Komlós című tanulmányát. Ebben a fontosabb szokásokról (disznótor, kötőké, fonóka, keresztelés, temetés) is megemlékezik, s hat komlósi szlovák népdalt is közöl. Krupa András hangsúlyozza, hogy a nagy magyar néprajzkutató azt vallotta, a magyarság néprajzát nem lehet teljes mélységében feltárni a nemzetiségek kultúrájának ismerete nélkül. A XIX. század első felében meginduló szlovák nyelvű irodalomból Ján Kollár nagyhatású népköltési gyűjteménye (Národnie spievansky) az első. A századfordulón a szlovák népdalok kiadásával a turócszentmártoni Könyvnyomtató Részvény Kör Slovenské spevy (Szlovák dalok) című füzetsorozata Bartók Béla elismerését is kiérdemelte. Az 1889-ben alakult Magyar Néprajzi Társaság célul tűzte ki a magyarságon kívül az akkori Magyarország valamennyi nemzetiségének néprajzi vizsgálatát. A Társaság Ethnographia folyóiratában így sorra jelentek meg a felföldi szlovákok folklórjával foglalkozó adatközlések. A két világháború közötti időszakban Márkus Mihál ynak a Nyíregyháza környéki szlovákság Tabula Peutingeriana, Codex Vindobonensis 324. Vollständige Faksimile-Ausgabe im Originalformat. Mit Kommentaren von Ekkehard WEBER. Graz, 1976, 68 S., 11. T. Für altertumswissenschaftlichen Forschungen kann das Unterfangen der österreichischen Akademischen Druck- und Verlagsanstalt nicht hoch genug eingeschätzt werden, das als Codex Vindobonensis Nr. 324 aufbewahrte antike Reisebuch in farbiger Faksimile-Ausgabe im Originalformat, mit schwarzweißen Tabellen ergänzt und mit den vorzüglichen, allumfassenden Kommentaren von E. Weber versehen, herausgegeben zu haben. An der Rückseite des jeweils vorangehenden Segments befindlich, geben die Tabellen nicht nur den Anschluß an die linken bzw. rechten Segmente, sondern bilden auch einen Suchraster, da in 5 vertikale Abschnitte aufgeteilt. In diesen Tabellen sind die fehlenden oder inzwischen unleserlich gewordenen, und — falls irgend möglich — auch die modernen Ortsnamen angeführt. In den einzelnen Tabellen hat der Verlag auch die in der Fachliteratur bisher üblichen MiLLER-schen Bezeichnungen verwendet. népi kultúrájáról közzétett A bokortanyák népe (1943) című könyve jelenti a csúcsot a magyarországi szlovákság néprajzi kutatásában. A felszabadulás után fokozatosan élénkült meg a hazai szlovákság folklórkutatása. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által kiadott módszertani jellegű, a nemzetiségi kulturális hagyományok ápolását közvetlenül szolgáló kiadványok jelentették az első lépéseket. Majd a szlovák falvakban hazai és szlovákiai néprajzosok terepmunkája nyomán a kutatás egyre több új eredményt hozott. Itt elsősorban Manga János Ipoly-völgyi, a magyar—szlovák kutatógárda tótkomlósi és Krupa András Békés megyei szokáskutatásai a legjelentősebbek. Az utóbbi évtizedek helyes nemzetiségi politikáját tükrözi, hogy 1968 óta különösen megélénkült a magyarországi szlovákok szellemi hagyományainak felkutatása, megmentése. E korszak eredményeivel kiemelten foglalkozik Krupa András tudománytörténeti áttekintése. Az utóbbi másfél évtizedben alakultak ki a szervezett kutatás keretei. A Néprajzi Társaság nemzetiségi szakosztályt, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége honismereti-néprajzi szekciót alakított, a Tankönyvkiadó szlovák nyelvű néprajzi évkönyvet jelentet meg (Národopis Slovákov v Mad'arsku). Az újabb eredmények közül kiemelkedik Krupa András könyve a békési szlovákok hiedelmeiről (Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok ) Manga Jáno snak egy magyarországi szlovák faluról, Vanyarcról szlovákul és magyarul is megjelentetett monográfiája, valamint К á 1 m á n f i Béla pilisi szlovák folklórgyűjteménye (Rozmarín zeleny). Az utóbbi évtized magyarországi szlovák folklórkutatásának eredményeit tükrözi, hogy Krupa András munkájának harmadik részében közölt, 168 tételből álló bibliográfia tanulmányainak, cikkeinek több mint a fele (88 tétel) 1968 után jelent meg! A tudománytörténeti áttekintés után Krupa András saját, békési gyűjtéséből közöl szemléltető anyagot. A téli ünnepkör szokásainak (Luca napi acélozás, Tamás napi férjjósló rítusok, karácsonyi—újévi köszöntés) bemutatása után a fonók és a tollfosztók dramatikus énekes párbeszédeivel ismertet meg bennünket. A könyv elsősorban a népszokásokhoz kapcsolódó rajzokkal, archív fotókkal zárul. Krupa András bemutatott munkájának elsődleges célja a néprajzi ismeretterjesztés segítése. Ezen túl — tudománytörténeti áttekintése és hasznos bibliográfiája — a néprajztudomány számára is érték. Lukács László Die Kommentare von E. Weber geben einen ausführlichen Überblick über die Geschichte der aus dem 12. und dem angehenden 13. Jahrhundert stammenden Kopie der Weltkarte, über den gegenwärtigen Zustand des Manuskripts und über die Fragen der Datierung. Des weiteren befassen sie sich mit der Beschaffenheit der Tabula, den Problemen der Entfernungsangaben und der Ortsbezeichnung, den sog. Vignetten, den erklärenden Inschriften, den Provinz- und Regionalnamen, ferner mit der Arbeitsmethode mittelaterlicher Kopisten, mit dem Sinn und dem Entstehen der Karte. Diesen eingehenden Analysen folgt die Beschreibung der einzelnen Segmente. Im bibliographischen Anhang ist der Lebenslauf der Forscher enthalten, die in der Geschichte des Itinerarium eine Rolle gespielt haben (K. Celtes, К. Peu tinger, M. Wel s er, E. von Savoyen, F. С h. Scheyb, E. E. A. Desjardins, K. Miller), ferner ein reichhaltiges Literaturverzeichnis und Abbildungen der Dokumente bzw. der Geschichte und die verschiedenen Auflagen der Tabula. Ein ausführliches Register vervollständigt die Brauchbarkeit des Bandes. J. Fitz NOTICES BIBLIOGRAPHIQUES 281