Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 19. 1979 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1981)

Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Jelesnapi szokások Sárkeresztesen. – Festtagsbräuche in Sárkeresztes. p. 187–199.

IV. Nyári hiedelem és szokáskör A nyári és az őszi jeles napokhoz kapcsolódó hiedelmek főleg időjóslás jellegűek, illetve a mezőgazdasági munkákkal állnak kapcsolatban. Szervác, Pongrác, Bonifác, a május közepi fagyosszentek sokszor tettek kárt a növényzetben. Orbán (május 25.) mint fagyosszent szintén jelenthetett még veszélyt a termésre. Az óvatos öregek mindig figyelmeztették a fiatalabbakat: „Várgy csak, még esztán gyün Orbán!" Főleg szöllejüket féltették. Medárd (június 8.) napján ha esett az eső, akkor negyven napos esőzésre, ha nem esett, akkor ugyanilyen hosszú szárazságra kellett számítani. Június 11-én, Barnabás napján szokták a szénát kaszálni. Szent Ivánt (június 24.), mint a fehérvári vásár napját tartották számon. Székesfehérvár közelsége miatt a község életében a megyeszékhely városban tartott vásároknak fokozott jelentőségük volt. A buti, Szén György napi, Dömötör napi, karácsoni vásárokra ugyanez érvényes. Június végére érett meg a szentiványi óma is. A június 26-i János napi káboszta a korai termények közé tartozott. A parasztcsaládok élelmezésében sokat jelentett, ha június végén már fogyasztható volt ez a káposztafajta. Nagyboldogasszonytól (augusztus 15.) Kisasszony napig (szeptember 8.) terjedő időszakot parasztságunk különösen kedvezőnek tartja. Egyes vidékeken tyúkot ültetnek (Bálint 1943, 241), míg Keresztesen a két asszony napközi tojást rakják el. Azt tartják, hogy ez sokáig megmarad, nem romlik el. A kétasszonynap között kelt tyúk: „jó tojó, jó kotló". Mária nevenaptya (szeptember 12.) jelentős ünnep a falu életében. Ismételten búcsút tartanak, mely azonban csak a századforduló táján alakult ki. „Igasságosan a pünkösdi bucsu vóna körösztösi bucsu. Hanem aszonta édesanyám, hogy mikor leégett az uradalmi kocsma, ez a Smitt megvette a romot, asztán uan üzletember vót. Asztán gyüttek erre minden időbe a bodaikiak, asztán Fehérvártú má efárattak, letelepettek ott a katolikus iskola körű, kitaláta mire vasárnap gyünnek vissza, fogadott maga muzsikásokat. Asztán így meggyökerezett a Mária nevenapi bucsu is. A Smitt indítványozta. Fehérvári akkor kocsivá, meg gyalog is rengeteg ment. Hazafelé úgy táncótak mind a hétménkü." A kialakításban nagy szerepet játszó fehérvári prosenció egyébként a falu számára látványosság volt, de azt bizonyos fokig lenézéssel kezelték. Szombat délután háromnégy óra tájban Fehérvárról a falun keresztül Bodajkra tartó zászlós, éneklő menetet a katolikus vallás iránt érzett viszolygás ellenére főleg a nők és a gyerekek nagy érdekPéter-Pál (június 29.) az egész országban, így Keresztesen is az aratás kezdetének napja volt. Ezidőtájt a valószínűleg kalendáriumi eredetű verssel is biztatták magukat „Elmúlott már Ézsaiás Vágd a búzát pőre gatyás!" Június 26-án, Anna napkor nyüték a kendert, mely a község életében a fehérnemű és a konyhai vásznak biztosítása végett volt jelentős. Kender termelése, fonása a tsz megalakulásáig folyt, de a szövést már 1945 előtt is főleg a zámolyi takácsok végezték. Péter naptyán (augusztus 1.) vetették a kerékrépát. Augusztus 6-án az Úr színeváltozásakor „fordul meg a tűkén a szöllő, a fej." Ez már az érés ideje. Bertalan napkor (augusztus 24.) rendszerint a móri vásárra ment az, akinek ott dolga volt, illetve munkája megengedte. A nyár a parasztság életében a legnagyobb, az egész évi megélhetést biztosító munkák ideje. Ilyen körülmények között természetszerű, hogy ebben az évszakban időtrabló szokásokkal nem találkozunk. lődéssel, kíváncsisággal várták. A pajkosabb gyerekek kicsúfolták éneküket vagy utánuk kiáltották: „Mária segiccs, árokba tasziccs!" Sajátos módon a hiedelemvilágba is beépült a prosenció. Nagyobb, hosszabb ideig tartó szárazságkor biztatták egymást a falu lakói: „Maj hoz esőt a prosenció!" A vasárnapi búcsúban az események hasonlóan zajlottak le, mind pünkösdkor. Az ebéd viszont őszi búcsúkor mindig bőségesebb, gazdagabb volt. Ekkorra már tömtek kacsát, mit levághattak, mellé húst is vettek vagy tőt öt t paprika volt. Kalács, lepény emelte az ünnepet. Volt akihez a fehérvári rokonok dinnyével állítottak be. Este bált tartottak, melyet a kocsmáros rendezett. Lőrinc (szeptember 5.) a dinnyét teszi alkalmatlanná további fogyasztásra. („Belepisál a Lőrinc".) Szén Mihály (szeptember 29.) igen jelentős dátum a magyar parasztságnál. A keresztesi szokásanyag viszont csekély. „Szén Mihálykor a juhászok vagy marannak vagy eszegődnek". Volt amikor az állatok kihajtása is befejeződött ezidőtájt. Dömötör nap (október 26.) az állatok kihajtásának a befejezését jelenti. Szent Dömötör egyébként is az állatok híres védőszentje. Meg kell jegyezni, hogy alkalmas időben mindenszentekig is kihajtották a pásztorok. Mindenszentek (november 1.) a halottak ünnepe. A század elején még nem volt különösebb kultusza, legfeljebb V. Őszi hiedelem és szokáskör 196