Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Kücsán József: Adatok a Mezőföld déli részének népi építkezéséhez – Angaben zum Volksbau im südlichen Teil von Mezőföld. p. 307–333.

bír, amelyek lehetővé teszik, hogy a szobában foglaljon helyet. Az első és döntő, hogy megoldott a füstelvezetése. A tűz zárt térben ég, az építmény elnyújtott alakja biztosítja a jó huzatot, a füst megfelelő irányba vezetését. Másik fontos tulajdonsága, hogy megkönnyítette a főzést. A rakottsporhelt elkülönítette a főzőedényeket a nyílt tűztől, az ételt veszélyeztető koromtól, pernyétől, a gazdaasszonyt zavaró lángtól és füsttől. Harmadik lényeges funkciójával bizonyos mórtókig a konyhabeli sütőkemence szerepét sorvasztotta, átvéve attól a kisebb mennyiségben készített tészták sütését. (Az, hogy ez milyen változásokat idézett elő az étkezési kultúrában, még alaposabban vizsgálandó). Nem feledkezhetünk meg természetesen arról sem, hogy a mindennapos főzés meleget is teremtett, ezzel a szobabeli kályha, a dóri feleslegessé vált. A rakottsporhelt építése szintén vályogból történt, az építmény főző és sütő funkciójának megfelelően két részből áll. A főzőrószt öntöttvas platni fedi, alatta lobog a tűz. A tűztérből egy rácson keresztül hullik a hamu a hamulukba, ahonnan időnként kiszedték, hogy a jó huzatot biztosítsák a tűz számára. A sporhelt sütőrésze némileg magasabb, beleépítették a bádoglemezből készült sütőt — rent. A füstöt a sütőrész tetejéből a falat áttörve vezették a szabadkéniény alá a konyhába. A barlanglakások Mint azt már többször említettük, tárgyalt falvaink löszös talajon települtek. A löszréteg vastagsága, a térszíni formák különbségei ós az erózió mórtéke szerint létrejöhettek olyan partfalak, amelyek lehetővé tették a nagyméretű üregek mélyítését. Gyakran maguk az építeni szándékozók faragták le a domboldalt, hogy az üregek méreteihez megfelelő falat nyerjenek. A mezőföldi falvak szelídebb lankái pincék mélyítését engedték meg, míg a Somogy-Tolnai dombság meredekebb dombjai és mély lösz-útjai már több helyiségből álló lakások kiképzésére is alkalmasak voltak. Simontornyán, Pincehelyen és Ozorán egyaránt előfordultak ilyen partlakások, sőt Ozorán egy még ma is lakott (VI. tábla, 1, 2, 3; VII. tábla, 1,2). Mint képeink is mutatják, az üreget boltívesre képezték ki, a helyiségek szélessége aránylag kicsi, a boltozat nem nagy terpesztésű. Az ilyen lakások építési elve az volt, hogy egy középső helyiségből kiindulva különböző irányokba más-más nagyságú ós rendeltetésű helyiségeket vágtak a partba (1., 2. ábra). A barlangokat tetszés szerint bővíthették, ha a szükség úgy hozta. A barlang kiásása csak annyi szakértelmet kívánt, hogy a boltívet egyenletesen vezetve az üreget statikailag biztonságossá tegyék. A lakórész általában a partfalhoz közel épült, egy ablaka is szolgált az udvarra. A konyha és a kamrák kéményt, illetve szellőzőkürtőket kaptak, de megvilágításukról nem gondoskodtak. A konyha tüzelőberendezései ugyanazok, mint a rendes házakban, annyi különbséggel, hogy a kemencét itt a partba vágták. A szobákat rakottsporhélttel fűtötték. Az ajtók, ablakok tokjait — melyek megegyeztek a rendes házakóval — bevésték a falba, ékelték és tapasztották. A simára faragott falakat a tapasztott falakhoz hasonlóan meszelték. A füstösház Az előzőkben már esett szó róla, hogy területünk elzártabb falvaiban (Kisszékely, Ozora) megtalálhatóak az egykori füstösházak utolsó képviselői, ha nem is eredeti, de több-kevesebb nehézség árán rekonstruálható állapotban (3., 4., 5., 6. ábra). Bizonyosak vagyunk benne, hogy egy alapos műemléki feltárás több házról is bebizonyítaná eredeti füstösház-voltát. Itt most részletesebben az egyik legkömryebben rekonstruálhatót, Földi József ozorai lakóházát veszszük szemügyre (5. ábra). A ház háromosztatú, szoba-konyha-szoba elrendezésben. Az első szoba ós a konyha között nincs közvetlen összeköttetés. A hátsó szoba ma a konyhából nyílik, de eredetileg ebbe is a tornácról nyílt az ajtó. Ezt az ajtót is teljes biztonsággal tudjuk rekonstruálni, mivel helyét pillanatnyilag egy ablaknyílás foglalja el, ami kisebb az eredeti nyílásnál, ezért a tapasztás egyenetlenségei megmutatják az ajtó külső méreteit. Az ablaknyílás szoba felőli részén az egykori ajtónyílást csak az ablakkeret vastagságának megfelelően falazták be, ami nem egyezik a fal vastagságával — ezért itt a földig tart a beugró rész, ami az ajtó eredeti méreteit mutatja. A kisszoba hátsó ablakánál ez a beugró rész nincs meg, ezt eredetileg már a falba vágták, így az alatta levő fal vastagsága a főfalóval megegyezik. Ezek az adatok tették lehetővé, hogy pontosan rekonstruálhassuk a ház eredeti bejárati megoldását. Lehetetlen sajnos a konyha régi tüzelőberendezésének vizsgálata, mivel ezt már rég lebontották és rekonstrukciójához nincs elegendő adatunk. Bizonyos mértékig dokumentatív jellege van a konyha jelenlegi tüzelőberendezésének, ami már a szabadkéményes füstelvezetésnél is újabb, úgynevezett vindoflis — (vindofli = kamin) — kemence- és kémény megoldással készült, tehát a konyha átalakítása egészen késői időpontban, talán a XTX. sz. végén történt. Fontos megemlítenünk, hogy a ház egész padlása és a konyhaajtó előtti ereszrész erősen kormos, a héjazat zsúpján és nádszálain szinte fürtökben lóg a korom (XI. tábla, 3). Figyelemre méltó még, hogy a konyha és a két szoba mennyezete eltér egytnástól. Míg mindkét szobának vastag, nádból készült tapasztott mennyezete van, addig a konyha lepadlásolása deszkával törtónt, vékonyabb és alacsonyabb a szobákénál, azoknál jóval újabbnak tűnik. A LAKÓHÁZAK ALAPRAJZI TÍPUSAI A vizsgált terület hagyományos módon épült lakóházainak zömét az egymás mögé épült szoba-konyha-szobakamra elrendezésű, osztott téglalap alaprajzú épületek teszik ki (7., 8, 9.. 10. ábra). Itt a lakótér három helyiségből áll, ugyanúgy mint a füstösházak némelyikénél, amely csak bejárati megoldásban — egykor füstelvezetésében — különbözik a szabadkéményes házaktól. A szabadkéményes házaknak csak egy bejárata van az udvarról a konyhába, s a konyha kémény előtti részéből — pitvar — nyílnak jobbra, illetve balra a szobák, míg a füstösháznak minden helyisége a tornácról nyílik. Falvainkban számos olyan házat is találhatunk, amelyek lakótere két helyiségből (szoba-konyha) áll. Ezek az előzőnél egyszerűbb, primitívebb elrendezésű, kétsejtű lakóházak, szerényebb gazdasági körülmények között élő, kisebb anyagi lehetőségekkel rendelkező családok lakásaként épültek, s inkább a pénz, mintsem a változtatás igényének hiánya tartotta meg ezeket. Falvainkban a múlt században még uralkodó háromosztatú háztípus eltűnése már századunk első harmadában elkezdődött. Ez az átalakulás nem volt olyan szembetűnő mint az utóbbi harminc esztendőé, mert az építőanyagok ós építési technikák tovább éltek, pusztán az alaprajzi beosztás változott meg. Egyes módosabb gazdák 1920-as években épített házai a hagyományokkal szakítva megbontották a régi szoba-konyha-szoba elrendezésű lakóteret és szoba-melegkonyha-szoba-hidegkonyha (szabadkéményes konyha) elrendezésben épültek (11. ábra). A melegkonyha tulajdonképpen nem más, mint a régi konyhahelyén egy lepadlásolt helyiség, amely ezután már szobaként is szolgálhatott. Ennek a típusnak a megjelenése a gazdagodó, polgárosodni vágyó paraszti életmód és ízlés változásával kapcsolható össze, melynek ellentmondásosságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a szabadkéményes konyhát — amire faluhelyen még ma is szükség van — megtartották, csak épp hátra vitték, hogy ne legyen 314