Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Siklósi Gyula: Emberfejes szenteltvíztartó töredéke a székesfehérvári Szigetről. p. 297–302.

EMBERFEJES SZENTELT VÍZTARTÓ TÖREDÉKE A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZIGETRŐL Székesfehérvárott a mai Sziget utcában és a környező telkeken, mely területileg azonos a középkori Sziget külvárossal, 1978. április 24-én leletmentő ásatást kezdtünk. A feltárás célja a környék középkori topográfiájának felderítése, ezen belül az egyes objektumok beazonosítása volt, különös tekintettel a keresztes lovagok Szent Istvánról elnevezett templomára és konventjére, melyet Marti rius esztergomi érsek alapított a 12. sz. közepén. Az építkezés munkálatai ugyancsak a kezdeti szakaszban tartottak, hiszen a falak még csupán fél magasságot értek el, mikor az érsek 1151-ben meghalt. A templom és a mellette levő rendház építését Eufrozina (Fruzsina) örvegy anyakirályné, II. Géza király felesége patronálásával fejezték be, aki a monostort a jeruzsálemi keresztesek rendházának adományozta (Györffy — 1952, 350). Ebből az építési periódusból származtatható az az emberfejes ábrázolású szenteltvíztartó töredék, mely munkálataink során napfényre bukkant, A Sziget utca 11. és 13. számú házak előtt húztuk a 6. sz. árkot, mely 2 x 4 m hossziiságú volt, két része között 1 m-es tanufalat hagytunk ki. Az érintetlen, fehéres, sárgás színű altalajt 200 és 240 cm között értük el, ahol bizony sokszor már talajvízzel kellett küszködnünk. Az la-réteg — legfelső, szemetes, törmelékes feltöltés, tetején humusszal, fűvel — lehántása után a szintén újkori, valamivel korábban elterített lb-rótegre bukkantunk. Ez barnaszínű, habarcs- és égésnyomokkal, valamint téglatörmelékkel telített sáv volt. A két feltöltési réteget követte egy öntött, habarcsos, köves, valószínűleg belső járószint, mely egy legújabbkori beásást (12) kivéve, végigvonul az egész árkon. A járószint két, egymástól élesen elütő, szétválasztható rétegre helyezkedik (14. és 16). A 14.-esrétegbarna,habarcsos feltöltés tégla- és kőtörmelékkel, melyben gyakorta fordulnak elő faszéndarabkák. A 1 6-os számú pedig fal kirablásából származó köves törmelékréteg. Ez a két réteg borította a számunkra oly fontos falat és járószintet, melyről a cikkben beszélünk. Közvetlenül a fal alatt találkoztunk az általunk a többi árokból akkor már jól ismert 6.-os sz. réteggel, mely sötétszürke, sokszor feketébe hajló, sűrű, tőzeges, iszapos, tömör talaj itt-ott faszónnyomokkal. Szintén feltöltési réteg, mellyel egy árokrendszert számoltak fel, mely valószínűleg azért készült, hogy ily módon szabaduljanak meg a gyakorta megjelenő talajvíztől. Az ásatás tapasztalatai szerint ez a tömör földréteg alkalmas volt arra, hogy rá építkezzenek. Mélyebb alapozásra éppen a talajvíz miatt nem volt lehetőség. Ezért fordult az itt fellelt falak esetében gyakran elő, hogy alapozásuk 20 cm-nél sohasem esett mélyebbre a járószinttől. Ebben az esetben is az erősen kirabolt fal legalsó kősóra és a 15-ös számmal jelölt, kétszer is megújított, öntött, habarcsos-köves járószint egy magasságba esett. A fal déli oldalának nem volt kiépített járószintje. Itt a járófelületet a 6-os réteg felszíne adta (1. ábra). Az 1 /a réteg néprajzi anyaga zöld és sárga mázas edénytöredékeket, valamint sárga-zöld, barna-sárga mázas tányórtöredékeket és fehér-kék mázas bögre részleteit tartalmazta. Megtaláltuk kályhacsempék és legújabbkori fehér tányér maradványait is. Az 1 /b réteg az előzőhöz hasonlóan főként néprajzi anyagú, elterített földsávban feltűnően sok zöld-barnafehór, piros-sárga, zöld-barna és sárga-barna mázas díszített tányértöredékeket találtunk, de előfordultak szürke, mázatlan edénydarabok is. Festett fehér, kis méretíí palack, szürke, törökkori kancsó töredékei, valamint 15 — 16. sz.-i kerámia is előkerült a fent említetteken kívül. A 2. sz. szintből ezideig előkerült leletanyag atipikus, meghatározhatatlan. A 14. sz. réteg 15. —16. sz.-i leletanyagot tartalmaz, bár az itt talált anyag nagy része is atipikus. Előkerült egy vas kulcs is a rétegből, mely kései középkori formát mutat. A 12. sz. réteg néprajzi töredékei zöld és fehér mázasak. A 16. sz. réteg is mázas néprajzi anyagot tartalmaz. A 6-os rétegben kihajtott, az edény falához simított peremű, kaviccsal jól iszapolt, sárga edénytöredékek voltak. A feltöltéses réteg származhat azonban a korai és a kései középkorból egyaránt, néhány helyen ez egyöntetűen elkülöníthető. A fal, mint említettem, a 6-os rétegre épült. Erősen kirabolt állapotban leltük meg, csupán legalsó kősóra maradt ránk. Ebből a kősorból, annak D-i széléből származik faragott szenteltvíztartó töredékünk. A kőtöredóket, mint meglelésének körülményei is bizonyítják, a keresztesek építkezéseinek egy későbbi fázisában másodlagosan beépítették. Az emberfejes szenteltvíztartó töredék a szigeti ásatás 78.l-es leltári számát kapta (I. tábla). Átmérője kb. 20 cm volt. Rendeltetése eredetileg szenteltvíz tartó lehetett. Kemény édesvízi mészkőből faragták. Belseje simára megmunkált, felső része úgyszintén, csak a zárványos kőhibák teszik néhol egyenetlenné. Vízkőre utaló nyomokat belse297