Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: VIII-XI. századi településnyomok Rácalmás régi vasútállomáson. p. 267–274.
11. sámú árok és 3. számú kemence maradványai (1. ábra): az 1. számú kemence fütőgödrébe Ny-felől belépő árok enyhén a gödör felé lejt. Alja egyenes, betöltése barna löszös humusz. A ,,D" szelvény közepén egy kemencét bolygatott meg. „D" szelvény leletei: Edény töredék. Sárga színű, jól iszapolt, jól égetett fenéktöredék oldalrészlettel. Kézikorongolt. 75 — 80 cm mélységből (11. tábla 15-IV. tábla 13). a) Edény oldaltöredóke. Szürkés-barna színű, vöröses foltokkal, törésfelülete szürke. Közepesen égetett, kavicscsal, homokkal soványított, kézikorongon készült. 75 — 80 cm mélységből. A 3. számú kemence leletei: Edény oldaltöredéke. Piszkos sárgás-szürkés, törésfelülete szürke. Homokkal soványított, kézikorongolt. Oldalán vízszintesen befésült vonalköteg (II. tábla 16). a) Edény oldaltöredéke. Sárgás-barna-szürkés foltokkal, törésfelülete szürke, közepesen égetett. Kaviccsalhomokkal soványított, kézikorongolt. A leletek értékelése A kisméretű feltárás során előkerült néhány objektum komoly régészeti-történeti következtetésre nem alkalmas. Gyors közlését az indokolja, hogy Fejér megyéből — és általában a Dunántúlról — alig-alig ismertek hasonó korú leletek. Az Alföldön végzett nagy faluásatások adatai itt hiányoznak, a dunántúli múzeumok raktárai feltáratlanok. A leletmentés tanulságai néhány pontban foglalhatók össze : 1. A halászatra utaló eszközök és egyéb leletek hiánya arra utalhat, hogy bár közel van a Duna, mégsem ez volt a halászfalu. Azt valahol a mai falu területén kell keresni. A langobard időkben is létezett ott egy település, mint azt a néhány sírós temetőrészlet bizonyítja (BÓNA 1971, 269). Ez egyúttal a település sűrűségére is adatot szolgáltat — 1,5 — 2 km. Ugyanakkor itt nagyobb mennyiségű szarvasmarha-, sertés-, juhcsont került elő. A gazdaság alapja a földművelés-állattenyésztés lehetett. 2. A kerámia leletek alapján két réteg különül el. Az első réteg VIII —IX. századi. Hozzátartozik az I. számú árok, a 2. számú kemence. Mindkét helyről a későavarkori temetőkből jól ismert kézikorongon készült, jól iszapolt, sárga- vagy téglavörös színű, jól égetett kerámia töredékei kerültek elő (Garam 1969, 207 — 240). A kísérő leletek minősége, díszítése is igazodik ehhez. A 2. számú kemence technikai kiképzése érdekes ebből a szempontból. A fenéktapasztásban alkalmazott kavicsozás a dunaújvárosi koraavar telepen feltárt kemencékkel rokonítja. Már Bóna István utalt rá, hogy ez a fajta építésmód ismeretlen más korú kemencék, így az Árpádkori kemencék esetében is (BÓNA 1973, 72). Szabó G y . pedig éppen a kemencékkel kapcsolatban mutatott rá a technikai tudás hagyományokhoz való kötődésének problémájára (Szabó 1975, 55 — 56). A fiatalabb réteget a többi objektum képviseli, kérdéses a 3. számú kemence kora. Az 1. számú kemence fütőgödréből előkerült kézzel formált bográcsfül töredéke korai, X. századi datálást is megenged (Fodor 1975, 260-261; Kovalovszky 1975, 211). A többi töredék úgy a X. századi temetőkben, mint az eddig ismert X —Xl. századi telepanyagban megtalálható. E darabok jellemzője az egysoros, körbefutó hullámvonaldísz, a párhuzamosan befésült vízszintes- és hullámvonalkötegek, a nyakrészen fésűvel ferdén benyomott pontsor dísz. A peremek kihajlók, többségük ferdén levágott, ritkább a függőlegesen kiképzett, vagy lekerekített perem. Zömmel kaviccsal és homokkal soványítottak, ritkábban csillámmal, egy esetben grafitos keverékkel (PARÁDI 1954, 25; Szabó 1975, 23-24; Kovalovszki 1975, 211). Eredete máig nem tisztázott, egyes elemei a későavarkori temetők kerámiájával rokonok vagy azonosak (PARÁDI 1954, 21-22, 49; LÁSZLÓ 1944, 360; Höllrigl 1930, 143, 158; Kiss 1969, 178). A Mezőföld IX. századi viszonyairól ma még szinte semmit nem tudunk. A sűrű későavarkori településrendszer, a szláv helynevek és a honfoglaló magyarság hagyatékának hiánya arra utal, hogy a terület VIT I. századi népessége megérte a honfoglalást. A rácalmási telepen feltételezhető, s talán további ásatásokkal bizonyítható, hogy a VIII. századi lakosság törés nélkül éri meg a honfoglaló magyarok bejövetelét. Telepét csak a X —XI. század fordulóján hagyta el. Fülöp Gyula IRODALOM BÓNA 1971 Fodor 1975 Garam 1969 B. Horváth 1977 Höllrigl 1930 Kiss 1969 Kovalovszki 1975 LÁSZLÓ 1944 PARÁDI1959 Szabó 1975 I. BÓNA, A népvándorlás kora Fejér megyében. Die Zeit, der Völkerwanderung, in Fejér megye története az őskortól a honfoglalásig. 5. Székesfehérvár, 314. I. FODOR, Cserépüstjeink származása. AÉrt, CV, 250-265. E. GARAM, A későavarkori korongolt sárgakerámia. Die spätawarenzeitliche gelbe Keramik. AÉrt, LXXXXVI, 207 - 240, 241. J. В. HORVÁTH, Rácalmás-Oöböljárás. RFüz, Ser. 1. 30. 40. J. HÖLLRIGL, Az Árpád-kori magyar kerámia. AÉrt, XLIV, 142-169. A. Kiss, Über die mit Keramik Verbundenen Bestattungsarten im Karpatenbecken des 10 - 11. Jahrhunderts. MFME, 1969/2, 175 - 182. J. KOVALOVSZKI, Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori faluásatásról. AÉrt, CV, 204-223. GY. LÁSZLÓ, A honfoglaló magyarság élete. Budapest, 512 p. N". PARÁDI, Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád-kori edényeken. RFüz, 11/12. J. GY. SZABÓ, Árpád-kori falu és temetője Sarud határában. Az Egri Múzeum Évkönyve, XIII, 19-62. 270
