Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Antoni Judit: Avarkori temető Mór-Kecskehegyen. p. 263–266.
AVARKORI TEMETŐ MÓR - KECSKEHEGYEN Kócsa Gábor móri lakos a Kecskehegyen fekvő szőlőjében borpince alapjainak ásása közben sírokra bukkant. Kettőt kibontott közülük, majd ezek leleteit részben félretéve értesítette a múzeumot. A leletmentést 1976 augusztus 11 és 14 között végeztük el. A pince padlószintjében és falában öt sír foltját figyelhettük meg azzal a kettőével együtt, amelyet a tulajdonos már kibontott. A két sír körvonalai még látszottak ezért berajzolhattuk a többiek mellé ezeket is. (1-2. ábra). A földmunka során Kócsa által feltárt két sír (1. és 3. sírok) megmaradt leletanyaga: mállékony vastöredékek, vaskés és vas függesztőkarika. A 4. és 5. sírokból viszonylag kevés maradt fenn a részben korabeli, részben pedig recens bolygatás (pincebeásás) eredményeképpen. A 4. sír leletanyaga: szétmállott vastöredékek, bronz csipesz (I. tábla 1), bronzveret töredéke (I. tábla 2) a szétdobált csontok között. Az 5. sírból, amelybe egy gyermeket temettek el, csak néhány vastöredék került elő. Az egyetlen épségben talált sír a 2. számú volt; (3. ábra) ebben egy nő feküdt, bal combcsontja mellett élével a sír széle felé forduló vaskéssel, derekán az öv porózus állagú vascsatja, nyakában gyöngysor (I. tábla 3), fülében arany, granulált díszítésű fülbevalók (I. tábla 4). A sír földjében bronzkori, mészbetétes edény oldalfalának apró darabját találtuk. A sírok DNy— ÉK tájolásúak; a 2. sír halottjának feje DK-re fordul. A sírok mélysége (a lejtős hegyoldalhoz viszonyítva) 120 — 200 cm között mozog. Mór neve nem ismeretlen az avarkor kutatói előtt: 1950-ben 25 sírt tártak fel a móri Akasztódombon( 1 ). A sírokat Török Gy.a VI —VII. század fordulójára keltezte (Török 1954, 59). A két lelőhely egymástól mintegy 2 km-re fekszik. A 2. számú sír mellékletei közül kiemelkedik a fülbevalópár: a fülbevaló karikája ezüstből, maga a függő aranyból készült, virágmintaszerű, illetve alsó harmadában körbefutó sor felett elhelyezkedő háromszöges granulált díszítéssel (I. tábla 4). Hasonló példányokat ismerünk ezüstből: pl.: Homokmégy-Halom 66. sír (Garam 1975, 19, 7. ábra 66. sír), Kecel-Határdűlő 89. sír (Cs. Sós 1958, 51. a-b. ábra), továbbá Ordasról (HAMPEL 1905, (l)Pitz Jenő és Török Gyula leletmentése. III, 78/2 pl.), egyszerűbb formáit Regőlyből (ibid., 248, 51. és 54. sírok) és Závodról (ibid., 1, 353, 922-923. ábr.). E fülbevaló-típust a szerzők a VII. század közepétől annak végéig terjedő időszakra datálják (Garam 1975, 40). E típushoz sorolhatjuk a dunapentelei lovassír arany fülbevalóját (Hekler 1909, 103, 12. ábra), valamint a tisza1. ábra : Mór térképe a lelőhellyel. 263
