Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Lukács László: Népi építkezés a Velencei-hegység szőlőiben. – Volksbauten in den Weingarten des Velencer Gebierges. p. 299–343.
egy-egy rövid nádkévét, búbot tett. A szeges elkészítése után a tető gerincére a felső lécekhez drótozott nádcsomó, a kor с került. A drótot a cuca segítségével húzta át a nádtetőn. Szegesnél a meghajlított, íves görbe cucát használta. A cuca régen fából újabban vasból készült. A Szeges készítésekor nem a síkos nádtetőn, hanem a nádba szúrt járómacskán állt. Ez kétfokú létra, amit vas hegyeivel szúrtak a nádtetőbe. A nád verő eszközök elnevezése a tóparti falvakban (Pákozd, Sukoró, Velence) egységesen: nádazó sulyok, nádazó kefe, nádazó cuca, járómacska. A kefével a szeges felrakása előtt simára verik a nádtetőt. A súlyok elnevezése Pázmándon stoppoló. A nádverő eszközök elnevezése a nadapi német terminológia szerint : stósz, pest, spisz, rohrkacc. A falrakás, tetőkészítés és tetőfedés munkájában a segítségeken kívül egy építkezésben jártas, nagy gyakorlattal rendelkező mester is résztvett. A tó környéki falvakban egész specialista famíliák alakultak ki, akiknek férfitagjai mindig átvették az apák munkáját. Nem voltak ezek iparos emberek, soha nem tanultak Semmiféle Szakmát, de értettek a falrakáshoz, a pinceboltozáshoz, az ácsmunkához és a nádazáshoz is — ezért általában nádazómesterként emlegették őket. A házépítés mellett — családjukkal együtt — 2—3 hold földön gazdálkodtak is. A mesterek fizetsége dupla napszám volt, régebben terményekkel: búzával, kukoricával fizették munkájukat. A segítségek — társasmunkáról lévén Szó — semmilyen fizetést nem kaptak a napi élelmen és boron kívül. Legfeljebb később visszasegítették nekik a munkát. A présházakat soha nem padlásolták le. A hajlék kis Szobája viszont mindig padlásolt. A háromoSztatú présházakban a szoba ledeSzkázott padlásterében néhol Szénát vagy szőlőművelő szerszámokat tartottak. A terület présházaiban századunk első felében még a nyílttüzelős katlanokat használták (II. tábla, 1). A katlan két részből, a Sarokba rakott padkából és a ráboruló kúp vagy csonkagúla alakú szikrafogóból áll. A padka anyaga tapasztott vályog, a Szikrafogóé kívül-belül tapasztott orgona, fűzfavessző, vagy vályog G u n d a Béla hasonló, ,,tapasztott, sövény füstfogós, padkás tűzhelyeket" említ a Vértesdoboz környéki pincékből( 25 ). S e em a y e r Vilmos a dél-zalai falvak pincéiben, Tóth János a Sághegy- és Kőszeg környékén, V a j к a i Aurél Veszprém megyében talált hasonló pincetűzhelyeket( 26 ). A katlan a zámolyi és a csákberényi Szőlőhegy (Vértes) présházaiban is megtalálható. A pákozdi Szőlőhegy XIX. Század első harmadában épült présházának nyílt tűzhelyéhez a szoba Szemeskályhájának fűtőnyílása kapcsolódott. A présház szobájának újabb tüzelőberendezése a kis vaskályha. Pákozdon kőfalba épített tüzelőfülkét is találunk (III. tábla, 1). A présházak előtt igen gyakran alkalmi tűzhelyet (egy 20—30 cm mély gödör Szélére rakott nagyobb köveket) látunk. Ezek közül néhány rendszerint a mélyút partoldalába építve állandósulhat is (XI. tábla, 2). A présházak tűzhelyeit főként a hordómosáshoz szükséges víz forralásánál használják. Régebben Szüretkor, vagy más szőlőbeli munka idején főzésnél, télen a forralt bor készítésénél is szükség volt a tűzhelyre. A nyitott tűzhely padkáján háromlábú cserép- vagy vaslábasban, vaslábra vagy téglákon keresztbetett hordóabroncs darabokra állított fazékban főztek. Tüzelőanyagul a présház körül található hulladékokat: venyigét, f any esést, Száraz Szőlőtuskót, karódarabokat használtak. A múlt Századi pinceajtók egySzárnyaS, két darab, Széles keményfa deszkából hevederekkel és faszegekkel öSSzeerősített ajtók. Az újabb pinceajtók kétszárnyasak. Ezeknek régi, igen gyakori formája az ún. leveles ajtó. Ennek (25) GUNÜA В., Szekérrel nyomtatás a Mezőföldön (Fejér т.). NéprÉrt, XXV, 1933, 89. (26) SEEMAYER V., Régi tüzelőberendezések Dél-Zalában és Belső-Somogyban. NéprÉrt, XXV, 1933, 49—51; TÓTH J., Kőszegvidéki szőlőhegyi "pincék. Budapest, 1940, 7; ín., A Sághegy pincéi. Dunántúli Szemle, IX, 1942, 93; VAJKA: Л., VMMK, V, 1966, 209. csak egyik szárnyát nyitották állandóan, a másikat a középen álló, kivehető csapos /ához (mitlistokk) rögzítik két csavarral. Ez a Szárny csak a füles csavarok lecsavárása és a csapos fa kivétele után nyitható. Rendszerint a nagy hordók mozgatásakor nyitották ki. A középen álló csapos fa jól rögzíti az egyébként könnyen betörhető kétszárnyas ajtót. A présházajtók nemcsak a hajlék biztonságát, hanem az épület díszítését is szolgálják. A Szép zsaluzott ajtók kétrétegűek : a kész deszkalapra kívül-belül apró léceket Szegeinek. Ez díszíti és erősíti az ajtót. A zsaluzás lehet vízszintes (IV. tábla, 1; IX. tábla, 1) vagy felül vízszintes alul függőleges (XXIII. tábla, 2). A deszka ajtókat zsaluzás helyett kívül gyakran vaslemezzel borítják (XI. tábla, 1). A présházajtókon fazárakat, vas srófos sarakat, nagy vaszárakat, lakatokat találunk. A terület présházajtóin levő fazárak V i s к i Károly tipizálása Szerint átmenetet képeznek a Gönczi Ferenc által leírt tolitós zár és a makkos zár között( 27 ). A fazárak nyitására vastag drótból készült kampót (görbekujcs) használnak. A zártípus a Vértes déli részének szőlőhegyeiben is megtalálható. A régi présházajtók, pinceajtók facsapokon forognak. A kétszárnyas ajtókon a hatalmas vaszárakon, lakatokon kívül srófos vagy csavaros zár is van (III. tábla, 2; XXVI. tábla, 2). Ez egy ajtón belüli keresztvas, amit az ajtó egyik oldalán ún. csuklós pánt, a másik oldalán a kcrosztvasba vágott menetbe csavarodó sróf (a tulajdonképpeni zár) segítségével rögzítenek. A keresztvassal rögzített ajtót nehezebb betörni. A srófos zárat gyakran csak két kulcs egyidejű használatával lehet kinyitni (III. tábla, 2). Ryenkor az egyikkel a zár kulcslyukát a másikkal magát a srófot nyitják. Az ajtókat a falusi bognárok, ácsok, a vaszárakat a kovácsok készítették. A srófos zár középkori hagyaték, róla T а к á t s Sándor is megemlékezik Rajzok a török világból című könyvében( 28 ). Andrásfalvy Bertalan írja, hogy a pátyi Pincehegyen (Pest m.) a présházak ajtaját vaslemezekkel borították és az ajtót belül keresztvas is védte( 29 ). A srófos zár a zámolyi Szőlőhegy (Fejér m.) présházain is megtalálható. A falusi kovácsok munkáját dicsérik a nemesi eredetű présházak díszes ajtóvasalásai (XIX. tábla, 2). A présházajtókhoz kapcsolódó macskalika,knak két típusa figyelhető meg. Régiesebb az ajtószárfa mellé, a sárfalba vágott nyílás. Újabb az ajtó sarkából kifűrészelt négyszög alakú macskalik. A II. világháború idején sok régi présházajtő elpusztult. A háború után már nem a régi, zsaluzott ajtókat, hanem egyszerűbb deszkaajtókat raktak a présházakra (XIII. tábla, ]; XXIII. tábla, 1). Sok régi présházon nincs ablak (IV. tábla, 1; VI. tábla, 2; XIV tábla, 1, 2; XXIII. tábla, 1). Ablakra nincs is sok szükség, mert ha ott tartózkodnak, mindig nyitva tartják az ajtót. A nyitott présházajtó már messziről jelzi a gazda ottlétét. Több présházon ablak helyett keresztvas nélküli szellőzőlik van (VII. tábla, 1, 2). A valódi, egy- vagy kétszárnyas üveges ablakok vasrácsosak és deszka ablaktáblákkal is becsukhatok (I. tábla, 1; VI. tábla, 1). A kis ablakot több helyen a betörők ellen deszkával beSzegelték vagy befalazták (I. tábla, 2; X. tábla, 1,). Ezek az ablakok így átvették a vakablakok funkcióját: metszőollót, hordócsapot, hordódugókat, poharat, ként, gyertyát tartanak bennük. A présházak-pincék padlózata mindig egyszerű döngölt föld. Az építkezés után elegyengették, meglocsolták és ledöngölték a présházak padlózatát. Ezt a padlózatot később gyakran felseperték. Érdemes odafigyelni a szőlősgazda szertartásos távozására a pincéből. Megnézi, hogy a pincében a hordók rendben vannak-e, majd felööpri (27) VISKI K., Makkos fazáraink. NéprÉrt, XXIII, 1931, 41—55. (28) TAKÁTS S., Rajzok a török világból. Budapest, 1915, II, 35. (29) ANDRÁSFALVY В., о. с, 115—116. 20 Alba Regia 305
