Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A kálózi koracsászárkori sírok revíziója. – Die Revision der frühkaiserzeitlichen Grber von Kálóz. p. 269–280.

Ujabb fordulatot jelentett a már 1894-ben a zágrábi Régészeti Múzeumba került Zimony-gárdosi (ZemunGardoS) sírlelet publikációja, amelyet — képek nélkül — V. Hoffiler már 1912-ben, mint római katonasírt írt le(

28

). A hamvasztásos lovassír urnája az egyik legismertebb I. századi fedős típus, amelynek számos megfelelőjét ismerjük Emona és Poetovio keltezett sírjaiból. Bronz paszsdudorja 3x2 gyűszűgombos típus, bronz pajzsfogója formájára, díszítésére és technikájára nézve rokona a kálozinakp'). Feldolgozója (akinek a kálozi lelet elkerülte a figyelmét) szinte szórói-szóra ugyanazt az irodalmat és párhuzamokat citálta a ,,germán típusú" pajzsdudor hoz és pajzsfogóhoz, mint én a káloziakhoz és azt is hangsúlyozta, hogy az umbo unikum Jugoszlávia területén. Mégsem indult el a pajzsdudor nyomában, hála a Sírlelet „magyar" típusú La Tone kardjának, jellegzetes késő La Tone vas sarkantyújának, La Tone lándzsacsúcsának ós lándzsa-papucsának és trák-kelta feszítő zabiájának. A sírlelet füles bronz üstjének kelta és Szabad germán területről közölt párhuzamai, a vaskés ós az olló (?) vagy borotva töredék sem módosítják a kelta alapokat. A végeredmény így kézenfekvő: rómaikori kelta-Scordiscus harcos temetkezési mellékleteiről van szó az i. sz. I. századból. Amely nyilván nem áll magában, hanem ,,ein Horizont der Spätlatonezeit, der bis in die frühe Kaiserzeit hineinreicht " (

;i0 ). A hagyományos értékelés ellenére is tovább fokozta a tisztánlátást a Veszprém megyei Vinár-Cseralján, a Marcal völgyében 1965-ben előkerült koracsászárkori urnatemető. 1. sírjából kard, 2 lándzsacsúcs, olló és bronz edény, 2. sírjából lándzsacsúcs került elő. A korábban megbolygatott 1—(i síi- között megoszló pajzsdudor (mint Zimony), pajzsfogó (mint Kálóz), bronz pajzskeret (Kálóz) és tüskés sarkantyú megannyi analógia a Kálóz— llalimba—Zimony horizonthoz. Az 19(56—1967-ben Mithay Sándortól ugyanott feltárt 7—17. urnasír bronz vödrei, Serpenyői, össze hajlított pengéjű kardja, újabb lándzsacsúcsai és sarkantyúja, s a halimbaival egyező bronz fibulája tovább bővítették az összefüggéseket^

31

). Mindezek már aligha támasztották alá a ,,rómaikor germán" értékelést, amely az összefoglalásba is bekerült: ,,fésűs edény, sarkantyú, pajzs és veretek a temető korai germán leletei". Koruk a II. Század (

32

). A vinári leletek germán etnikai meghatározásával szemben már előkerülésükkor(

33

) érzett kételyemnek más alapja is volt. A „Bewaffnung der Germanen"-nal kapcsolatos vizsgálatok Századunk első kétharmadában csaknem 90%-ban különböző összefoglalásokra támaszkodtak. Ezekben a munkákban az északnémetországi hamvasztásos temetőkben talált fegyverek szinte kizárólagos germán eredete magától értetődő és természetesnek tűnő alaptézisnek Számított. Ugyanakkor a tézis alapjául szolgáló alsószászországi fegyveres temetőkből jobbadán cSak HarSefeld volt módszeresen közzétéve(

34

). Nagyszámú bronzedényének római vagy kelta-római eredete egy pillanatig Sem volt kétséges, más kelta vagy kelta-római tárgyak (nagy műhelyek termékének látszó bronz pajzsfogó, ezüst pajzskeret, későkelta ós római kétélű kard és bronz kardtok, koracsászárkori ,,nitsarkantyúk", római katonai övcsatok és övdíszítmények) eredeti vagy germán másolat volta azonban homályban maradt. Az a négy jelentős I—

II. századi fegyveres temető (EheStorf—

Vahrendorf(

3Ä

) (28) S. ERCEUOVII':, Kin keltisches Reilergrab um Gardos in Zemuii Vjesnik AMZ, П, 1961, 125- 127, I—V. t. (29) Ibid., 128—129, I. I. 2—3, V. t. 2—3. (30) Ibid., 136—137. (31) MITHAY S. in: MRT, 4. (Bp 1972) 261—262, 23. t. 1 — 17. (32) Ibid., 262. (33) A restaurálásra Budapestre hozott vinári leleteket M i t h a y Sándor baráti szívességből már 1966-ban tanulmányozhattam, amiért újólag is köszönetem fejezem ki. (34) W. WEGEWITZ, Die langobardische Kultur im Gau Moswidi (Nied,erelbe) zu Beginn unserer Zeitrechnung. Die Urnenfriedhöfe in Niedersachsen, II, 1—2, 1937. (35) ID., Der Urnenfriedhof von Ehestorf-Y ahrendorf

. Die Urnenfriedhöfe in Niedersachsen, VI, 1962. Hamburg

—Marmstorf (

36

), Hamburg

—Langenbek(

37

) és a legnagyobb, a közel 1000 síroS Putensen)(

38

), amelyet W. Wegewitz éppen 1962—1972 között tett közzé, — legalábbis a provinciák irányából nézve — alaposan hozzájárult a másik oldal kitisztulásához. A kelta-római és római bronzedények száma és jelentősége meglepően megnőtt, egyes temetőkben egyenesen a kiváltságosok urnájává lépett elő(

39

). Rajtuk kívül azonban csupán néhány fibula római eredetéről Szokott Szó eSni. Holott biztoöra vehető, hogy a vasnyelű püum(*°) ós a damaszkolt pengéjű yladius^

1

) éppúgy római zsákmányból került sírba, mint néhány jellegzetes ezüst vagy bronz katonai díszcsat(

42

), övdísz és Sarkantyú(

43

). Szerintem a technikailag kiemelkedő gyűszűgombos pajzsdudorok és bronz pajzsfogók kelta-római eredete alig lehet vitás (Ehestorf 84, 580,612 sír(«), Hamburg—Marmstorf 71. és 268. sír(«), Hamburg—Langenbek 24. sír(

46

), Putensen 59. és 750. sír)(

47

) ha a kálozi és zimonyi pajzsdudor és pajzsfogó együttesek irányából szemléljük őket. E fegyvereket még a legújabb összefoglalás is jellegzetes germánként tárgyalja, bár egyes esetekben megengedi kelta vagy keltarómai származásukat, egészében mégis inkább e déli előképek germán utánzatának sőt átfogalmazásának értékeli őket(

48

). — A kérdés a pannóniai kelta-római fegyverzet ismeretében újabb alapos vizsgálatot érdemel. A római provinciális és a rómaikori barbár archaeologia Szinte „hagyományos" külön útja következtében a koracsászárkori barbárokkal foglalkozó kutatás (magamat is beleértve) ugyanolyan zsákutcába jutott, mint a Pannónia későrómai temetőit elemző kutatás(

49

). Mindkettő provinciális (ipari) eredetű tárgyak (fegyverek, sarkantyúk, ékszerek) barbaricumi „párhuzamai" után eredve kutatta a provincia területére „behatoló" különböző barbár etnikumok régészeti nyomait. A végső tisztánlátást a Pal agyi Sylviától 1973—1974-ben Várpalota—Inotán feltárt eraviszkusz tumulus-temetkezések hozták meg. Az inotai II. halom alatt külön sírgödörben temették el a főhalottat, másik sírgödörben a kocsit és a lovat, S egy harmadikban még két felszerszámozott lovat. Az I. halom alatt is külön sírban nyugodott a halott, s a másik sírgödörben temették el felszerszámozott lovát. Egységüket, összetartozásukat a föléjük emelt sírhalmok cáfolhatatlanul bizonyítják. A sírokból előkerült kétélű vaskard, lándzsa- és kopjacsúcsok, bronz és vas pajzsdudor és a pajzsfogó olyan egyértelmű párhuzamok a kálozi 1927. és 1930. év sírokhoz, hogy összetartozásukat többé nem lehet kétségbe vonni. Egészében nézve az inotai két halom öt sírja a kocsialkatrészekkel, bronzedényekkel, bronz fibulákkal, üvegekkel és sigillatákkal, ládaveretekkel és lószerszá(36) ID., Der Urnenfriedhof von Hamburg-Marmstorf

'. Die Urnen« friedhöfe in Niedersachsen, VII, 1964. (37) ID., Der Urnenfriedhof von Hamburg-Langenbeh. Die Urnenfriedhöfe in Niedersachsen, VIII, 1965. (38) ID., Das langobardische Brandgräberfeld von Putensen, Kreis Harburg. Die Urnenfriedhöfe in Niedersachsen, X, 1972. (39) ID., Összefoglalóan 1972, 207—233; 170—178. t., 180. t. 185— 186. t., valamint 1962, 58—59. t., 1964, 20. és 53. t. (40) ID., Hamburg-Lagenbeh, Urnenfriedhöfe, 1965, 5. t. = 21. t. (10. sír). (41) ID., Putensen. Urnenfriedhöfe, 1972, 149, t. (В. 184. sír). (42) ID., Langenbek. Urnenfriedhöie, 1965, 22. t. (19. sír). (43) ID., Langenbek. Urnenfriedhöre, 1965, 23. és 25. t. (27. és 161. sír) Putensen, Urnenfriedhöfe, 1972, 165. t. (B. 373, 499 és 503. sír). (44) ID., Eheslorf. Urnenfriedhöfe, 1962, 4. t. 18 = 63 t. és 20 = (45) TD.', Marmstorf. Urnenfriedhöfe, 1964, 12. t., 17 = 49. t. (46) ID., Langenbek. Urnenfriedhöfe, 1965, 4. t. (47) ID., Putensen. Urnenfriedhöfe, 1972, 160. t. (48) Die Germanen. Geschichte und Kultur der germanischen Stämme in Mitteleuropa. 1. Berlin, 1976, 334-343. — A Greifswaldból és Bietikowból bemutatott katonai díszcsatok (35. t. d, e), avagy a Hamfelden talált bronz pajzsfogó (44. t. d.) az erősen vitatható eredetű (t. i. eredeti római vagy germán utánzat) tárgyak közé tartoznak. (49) Erről részletesen ld. E. B. VÁGÓ — I. BONA, Die Gräberfelder von Intercisa I. Bp, 1976, 168—174. 272