Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – BÁNKI Zsuzsanna – LÁNYI Vera: Kutatások Gorsiumban 1975-ben. – Forschungen in Gorsium im Jahre. p. 169–268.
XXXVI. épület A XIV. épület K-i Szárnya fölött a legfelső rétegben, részben a XII. épület maradványaira ráépülve későbbi, feltehetően az V. Század első évtizedeiből való falak kerültek elő. Az egyik ÉNy—DK irányú fal a 160/805— 160/810 szelvényben, a másik a 165/810—165/815 szelvényben húzódik. A kettőt DNy—ÉK irányú fal köti össze 160/810—165/810 Szelvényekben, ráépülve a XII. épület D-i belső falára. A falak rendkívül gyenge minőségűek, másodlagosan felhasznált kövekből, téglatöredékekből állnak, amelyet földbe raktak. Építési technikája megegyezik a XIV. épület Ny-i szárnya fölött talált, ugyancsak az V. Századra datált XXXVII. épülettel( 2 ). A falak + 291, + 280, + 291 cm magasságban jelentkeznek. A hozzájuk tartozó padlótöredékek a Ny-i oldalon + 308, + 312 cm-nél, a K-i oldalon +320 cm-nél mutatkoztak. Az épület kiterjedésére, alaprajzára a faltöredékek alapján nem lehet következtetni. A DNy—ÉK irányú falcsonkhoz átégett homokkövek felhasználásával fűtőesatorna épült, amelyben másodlagos felhasználásban felirattöredék került elő( 3 ). A tanúfal (4. ábra) felső részén, 60—-80 cm-rel a talajSzint ( + 459 cm) alatt húzódik a D-i irányban kissé emelkedő IV. Századi járószint, amely az alatta levő rétegeket lefedi. A mintegy 3 m vastag törmelékróteg a marcomann háborúk után került ide egy földbeásott és a háború során megsemmisült forrásszentély feltöltésére. Forrásszentély (XXXIII. épület) Az area sacra r területén a II. Századi kisebb szentély (XVIII. épület É-i oldalán folytattunk feltárást, az 1973ban ott talált, de nem értékelhető falmaradványok és jelenségek tisztázására (3. ábra). A feltárás súlypontja a 215/835 Szelvényre esett, amelynek K-i tanúfala már 1973-ban egy rendkívüli méretű beásást sejtetett, teljes feltárására azonban akkor nem került sor. A Szentély D-i oldalán fal húzódik, amelyet alul egy sor kőre alapoztak, a felmenő falak vályogból készültek. A vályogfal tetején ismét kőből épített fal van, ez azonban későbbi építkezés maradványa is lehet. A Sárga altalaj az alsó kősornál kezdődik, a szentély aknája ebbe is belevág, mintegy 50 cm mélységben. A sárga padka szélességében a felső kősor magasságáig fekete, valószínűleg a Szentély építésével egykorú feltöltés van. A feltöltés széle az építéskor függőlegesen egyenes lehetett, azaz a földbe mélyített szentély felső szintje a felső kősor ma4. ábra (Abb. 4): 1 = felszíni forgatott; 2 = szürke vályogos; 3 = hamus faszenes ; 4 = vályogtörmelékes ; 5 = égetett vályogtéglás 6 = szürke vályog; 7 = homokos-agyagos réteg; 8 = barnásszürke föld; 9 = kiszedett fal; 10 = kősor; 11 = fagerenda; 12 = barnás sárga homok; 13 = barna homokos; 14 = fa. 1 = Oberfläche, gemischte Schicht; 2 = Lehm, grau; 3 = Asche und Holzkohle; 4 = Lehmschutt; 5 = Lehm ziegel, durchgebrannt; 6 = grauer Lehm; 7 = Sand, Lehm; 8 = braun-graue Erde; 9 = ausgehobene Mauer; 10 = Steinreihe; 11 = Holzbalken; 12 = braun-gelber Sand; 13 = Sand, braun; 14 = Holz. (2) J. FITZ — Zs. BÁNKI, Kutatások Gorsiumban 1072-ben. Forschungen in Gorsium im Jahre 1972. Alba Regia, XIII, 1972, 198, 231 (3) J. l'rrz, Epigraphica IX. Alba Regia, XVI, 1978, 371. gasságában kezdődött. Eddig a magasságig a szentély belső terét deszkafal borította : a deszkafal ós a vályogfal közti részt utólag földdel töltötték ki. A Szentély alját is deszka fedte. Valószínű, hogy nemcsak a D-i oldalon alakították így ki a szentélyt, hanem többi oldalain is. A korabeli járóSzintbe mélyített aknát így minden oldalán faburkolattal látták el, a külső falak vályogból készül171 3. ábra (Abb. S).
