Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)
Tanulmányok – Abhandlungen - Szabó Miklós: A „magyar kardstílus” kialakulása. – The Development of the „Hungarian Sword Style”. XV, 1974. p. 25–37.
Á „Waldaígesheim-stíms"-ra jellemző ornamentika és a „magyar kardstílus" tipikus, diagonális felépítésű díszítménye együtt jelenik meg a nemrégiben ismertté vált tapolca-haláphegyi kardhüvelyen (VII. tábla, 2. sz.)( i5 ). A darab torkolatát díszítő fonat („Flechtband") és az alatta vízszintesen futó sávban levő, hármasforgókból álló inda egy sanzenoi (Innsbruck) kardhüvely-töredéken fordított sorrendben szerepel( 46 ). A Waldalgesheim-stílus emlékanyagából a fonatmotívumhoz az oláhszilvási sisak, a triskelés-indához pedig a literi kardhüvely kapcsán idézett darabokra utalunk( 47 ). A tapolcai kard szinte iskolapéldája a Jacobsthal-féle koncepciónak: azok a mesterek, akik a „magyar kardstílust" megalkották, szinte anyanyelvi fokon ismerték a „Waldalgesheim-stílus" dialektusát. A tapolcai darab diagonális diszítményének pontosabb megértését akiskőszegi (ma Batina; Bécs, Naturhistorisches Museum) kardhüvely (VII. tábla, 1. sz.) teszi lehetővé( 48 ). Ez a méltán híres alkotás a waldalgesheimi elemekből kiinduló absztrakciónak az előbbi kardhüvely díszítményeinél korábbi fázisát mutatja: a lótusz-virágok itt részben még bizonyos valósághűség igényével az indák végén jelennek meg. A tapolcai darabon a virágra már jóformán alig emlékeztető, S-spirálisból, kacsokból álló képződmények az inda vázkeretben kitöltő motívumként szerepelnek( 49 ). Ennek a folyamatnak még későbbi fázisát a simunovci töredék (Magyar Nemzeti Múzeum) szemlélteti( 50 ). Az eddig elmondottak után talán világossá válik hogy az utóbbi évtizedek során a keleti kelta területen nem csak egyszerűen megszaporodtak a „Waldalgesheim-stílus" és a „Hungarian Sword Style" emlékei, hanem az is, hogy az új dokumentumok a korábbinál sokkal precízebben tükrözik a „magyar kardstílus" közép-dunavidéki kialakulásának a folyamatát, így elodázhatatlan feladattá vált az egész emlékanyag tudományos közzététele és komplex elemzése, amely a magyar kutatás nagy adósságai közé tartozik ( 50a ). Az összefoglaló feldolgozás természetesen (45) A darabról egyelőre 1. : SZABÓ M. —- F. PETRES É., o. c, 69., 78. sz. és 28. — A részletes feldolgozást Horváth László készítette el a kelta corpus részére. (4.6) ECA, 104. sz., 64. t. és 97., 3. jegyzet. (47) L. 16, 24—5 jegyzeteket. —A „Flechtband" problémájához 1. még: ECA, 71. (48) ECA, 94. és 96., 115. sz. 68—69. t. — A darab részletes elemzése, indokolatlanul késői keltezéssel: K. VINSKI—-GASPARINI, Arh.Radovi i Rasprave, I, 1959, 281 skk, 1.1. és IV. t. 18. sz. ; J. M. DE NAVARRO, о. с, 85. 1. jegyzet. (49) Cf. ECA, 94. és 96. (50) ECA, 119. sz., 70. t.; HTJNYADY L, О. C, 16. kép ( = I. kötet, XVI. t.) — Az elveszettnek hitt darabról az újabb jugoszláv publikációk a II u n y a d y-nál közölt rajzot vették át, amely viszont az Archeológiai Értesítőben közölt (1902, 428.) eredeti publikációra megy vissza. A hüvely díszített töredéke nemrégiben a Magyar Nemzeti Múzeumban előkerült : Cf. SZABÓ M.— F. PETRES É., О. C, 45. 83. sz. (50a) Sajnos Hunyady I. munkájában (о. c, 113— 114.) sem az akkor ismert anyag megfelelő közzétételét, sem művészettörténeti feldolgozását nem végezte el. azokra a kérdésekre is ki kell hogy térjen, amelyek ehelyütt nem kerülhettek szóba. így például külön vizsgálatot igényel a „magyar kardstílus " anakronisztikus motívumainak( 51 ) és a Waldalgesheim-stílustól független elemeinek( 52 ) tisztázása. Az sem kétséges, hogy a Kárpát-medencén kívül előkerült, e problémakörhöz tartozó leleteket sem szabad mellőzni a munkából; ezek jelentőségére aligha lehet jobb példát idézni a Cernon-sur-Coole-i kardhüvelynól, amely a nagyhörcsöki kantharos és a drna-i kard összefüggésében már eddig is izgalmas eredményekre vezetett( 53 ). Befejezésként még néhány történeti szempontú megjegyzés kívánkozik a művészettörténeti analízishez. O.-H. Frey a kelta abszolút kronológia szempontjából új tárapontokat nyújtó moscanoi leletből kiindulva egyértelműen leszögezte, hogy az itáliai „Waldalgesheim-stílusú" kardhüvelyek nem a Rómát feldúló gall invázió régészeti dokumentumai^ 4 ). Nem vitás, hogy a Burgenlandtól Bulgáriáig előkerülő, hasonló díszítésű fémmunkák és kerámiák sem a keltáknak az itáliai eseményekkel egykorú „pannóniai" betörését tükrözik. Mindkét terület idézett leletei az i. e. 4. század 2. felének történeti szituációjával hozhatók kapcsolatba. A Kárpát-medencében ekkor a kelták már a balkáni hadjáratra készülődnek, a terület ezeknek a mozgalmaknak a hátországává válik, miközben újabb nép hullámok torlódnak rajta ( 55 ). Legalábbis a történeti és a régészeti források egyaránt valószínűvé teszik, hogy az i. e. 4. század késői szakaszában nyugat felől ismét kelta jövevények érkeztek a Közép-Duna-vidékre( 5<i ). Mai ismereteink szerint elhamarkodott volna határozottan állítani, hogy a bevándorlók eredeti szállásterülete valahol a Rajna-vidéken volt, hiszen éppen az újabb leletek hívják fel a figyelmet a dunántúli törzsek Marne-vidéki kapcsolataira^ 7 ). (51) Ezekről egyelőre 1. F. SCHWAPFACH, O. C, HBA, T, 1971, 148. (52) Cf. a 4. jegyzetet. (53) Cf. J. V. S. MEGAW, О. C, Art of the European Iron Age, 117—118, 182—183; P.— M. DUVAL, AArchHung, XXVI, 1974, 105 skk. J.V.S. MEGAW, HBA III, 2, 1973, 119 skk; — A z sem tagadható, hogy a Marne- vidéken a Waldalgesheim-stílusú indakompozíciónak a „magyar kardstílus" kifejezésmódjához igen közelálló átalakítására már az i. e. 4. század végén van példa. Igaz, ebben az esetben torquesen tűnik fel a minőségileg új megoldás és nem kardhüvelyen. A BeineArgentelle-i nyakperec díszítményét ( J. M. DE NAVARRO, о. с, 278. 33. kép) v. ö. például a kiskőszegi ( VII. tábla, 1. sz.) vagy a Simunovci kardhüvelyével (50. jegyzet). Mindenesetre a Kárpát-medence és a Marne-vidék közötti i. e. 4/3. századi kapcsolatok jellegének tisztázása ebben az összefüggésben is elkerülhetetlenné válik. (Cf. még a 30. jegyzetben LANTIER, cikkét.) (54) O.-H. FREY, О. С, HBA, I, 1971, 173 skk. (55) Cf. MÓCSY A., AAntHung, XIV, 1966, 87 skk.; В. GEROV, Omagiu lui С. Daicoviciu, Bucuresti, 1960, 245; SZABÓ M.—F. PETRES É., о. с, 22—23, (56) С. JULIJÁN, Histoire de la Gaule, I. Párizs, 1920, 300, 315.; HUNYADY L, О. C, 8. (57) A Rajna-vidéki hatáshoz 1. HUNYADY L, о. c, 8. — A részletes vizsgálatokat igénylő Marne-i komponenshez egyelőre: SZABÓ M.— F. PETRES É., о. с, 20. és 24—26. (Vö. még az 53. jegyzetben mondottakkal). 29
