Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)

Tanulmányok – Abhandlungen - Szabó Miklós: A „magyar kardstílus” kialakulása. – The Development of the „Hungarian Sword Style”. XV, 1974. p. 25–37.

(Silivas; Kolozsvárott) sisak, vagy a zibar-i arany­torques (Szófia)( 16 ). Amint Jacobsthal kimu­tatta, ilyen típusú motívumok váltakoznak az alsó­péli szitulán (II. tábla), sőt valószínű, hogy a fazekas ötvöstárgyról másolta a díszítményeket, s bár az előképeket tökéletesen nem értette meg, mindenesetre a poncolt kitöltő pontokat is igyekezett visszaadni( 17 ). A „Waldalgesheim-stíhis" általában aszimmetrikus, egyszerű indaformáira a bennünket érdeklő területről számos példa idézhető. Ezek sorából kiemelkedik a rusti fibula (Burgenland) kengyel-díszítése( 18 ). Ugyan­erre a koncepcióra megy vissza a hatvan — boldogi kard hüvelyének felső részén feltűnő kacsos inda( 19 ), és az egyelőre csak a székesfehérvári „Keleti kelta művé­szet" kiállításon bemutatott rezi-cseri (keszthelyi Balatoni Múzeum) kardhüvelyen kitöltő motívum­ként többször előforduló változat( 20 ). S с h w a p­p a с h fentebb idézett munkájában bizonyította be, hogy a régóta ismert sopron-bécsidombi pecsételt díszítésű agyagurnán látható inda-típus ugyancsak a „Waldalgesheim-stílus" mintakincséhez tartozik( 21 ). Ezzel jutottunk el a Waldalgesheim-stílusú díszít­mények kardhüvelyeken való előfordulásának prob­lémájához. Eddigi ismereteink szerint az egész kardhüvelyen végigfutó waldalgesheimi indára az itáliai kelták ha­gyatékában lehetett példákat találni. A filottranoi darabon például az egész előlapot — a koptatórészt leszámítva — betölti a minta. A Moscano di Fabria­no-i bronz kardhüvely két szélső, függőleges sávját díszíti hármasforgópárokból felépülő folyamatos in­da( 22 ) .Maga a hármas beosztás már a La Tènel a-ban feltúnik( 23 ). (16) Oláhszilvási (Sih'vas) sisak: ECA, 179., 142. sz; V. ZIRRA, Dacia, XV, 1971, 184. 4. kép. —Zibari torques: P. JACOBSTHAL, Epitymbion Chr. Tsounta. Athén, 1940, 392—393. 1. kép. — A darab új fényké­pei: I. VETSÍEDIKOV—T. GERASZIMOV, Trahijszkolo iszkusztvo. Szófia, 1973, 254—255. t. — Az indadíszí­tés megjelenésének kérdéséhez a kelta művészetben 1. most: V. KRÜTA, EC, XIV, 1974, 21—30. (17) így P. JACOBSTHAL, О. С, Epitymbion Tsounta. — Az alsópéli váza díszítmón veiről jó felvételek: ECA, 213. t. (18) F. SOHWAPPACH, о. c, 157. 15. kép. (19) Sajnos a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe tartozó darab elveszettként van számontartva. A leg­fontosabb dokumentációt 1.: MÁRTON L., Dolg., IX—X, 1933—34, 54. t.; ECA, 118. sz. 69. t. (20) SZABÓ M.—F. PETRES É, О. C, 42. és 69., 72. sz. —A kivételes jelentőségű darab részletes publiká­ciója Horváth Lászlótól a magyarországi kelta leletek corpusának első kötetében jelenik meg. (21) F. SOHWAPPACH, о. c, 150—152. 11. kép, 1—2. sz., 6—7. t. — A motívum történetéhez 1. még a szolnok­vegyigyári pecsételt díszítésű edénytöredékeket : SZABÓ M.—F. PETRES E., О. C, 60. 33. sz. (22) O.-H. FREY, HBA, I, 1971, 2, 173—179.— Továbbá az idézett darabokból : 1. kép és 12. t., 1. sz. — A filot­tranoi kardhüvelyhez 1. még: ECA, 103. sz.; J. V. S. MEGAW, O. C, 137. sz. — Cf. a problémához, általá­ban: J. DRIEHATJS, HBA, I, 1971, 2, 110. (23) O.-H. FREY, О. С, HBA, I, 1971, 177 és 179, 23. jegyzet.; Cf. J. V. S. MEGAW, Revue Archéologique de l'Est et du Centre-Est, XIX, 1968, 129 skk, 1. kép. A literi kard (Magyar Nemzeti Múzeum) hüvelyének hátlapján a három egymást követő (két háromszög­es középső rombusz alakú) mezőbe komponált díszí­tést leolvashatatlannak, magát a darabot pedig be­fejezetlennek tartották( 24 ). Sikerült azonban a „meg­fejtés" (III. tábla), amely szerint a korrózió miatt erő­sen károsodott minták lényegében megfelelnek a mos­canoi kardon, vagy a waldalgesheimi lelet kocsidísz­ként meghatározott szarv alakú veretein látható in­dáknak, bár a literi kard mestere leegyszerűsí­tette a triskelés-füzért( 25 ). A darab előlapjának felső részét eredetileg zoomorfnak tervezett lant-motívum (sárkány-„lyra") foglalja el, amely azonban túlságo­san nagyra sikerült, s ezért a felső, kitátott szájrészt ligy kellett lerövidíteni, hogy a motívum végső kivitele­zésében „S-lyrának"hat (IV. tábla, l.sz.)( 26 ). Kétség­telen azonban, az eredeti terv pontosan megfelelt az egyéb magyarországi leletekből ismert zoomorf (sár­kány-)lyra (De Navarro II. sárkánypár típu­sa) formának (pl. Csabrendek, Taliándörögd = itt IV. tábla, 2. sz.)( 17 ). A St. Jean-sur-Tourbe-i La Tène I b kardhüvely (St. Germaine-en-Laye, Musée des Antiquités Natio­nales) alighanem eldöntötte a zoomorf lyra ala­kú kardhüvely-díszítmény eredetéről folyó vitát: a sárkánypár-kardoknak ez a típusa nem a keleti előképektől inspirált Kárpát-medencei kelta művé­szet leleménye, hanem nyugati korai La Tène műhe­lyekben született meg. Maga az alapmotívum valószí­nűleg etruszk-itáliai közvetítéssel került be a La Tène-ornamentika készlettárába. Ez a kérdés azon­ban már kívül esik közleményünk tárgyán( 28 ). A literi darab előtt felsorolt, Waldalgesheim-stí­lusban díszített keleti kelta leletekről a kutatások valószínűvé tették, hogy a Közép-Dunavidéken dol­(24) Lelt. sz.: 96. 1912. 1—2. — J. M. DE NAVARRO, О. С, 82—3., CXXX. t. 1 a— с. sz.; cf. SZABÓ M., AArch­Hung, XXVI, 1974, 249.; SZABÓ M.— F. PETRES É., о. с, 32., 41., 71. sz. (25) Cf. O.-H. FREY, О. С, HBA, I, 1971. — Ezen kívül a „Waldalgesheim-stílus" inda változataihoz 1. még: F. SOHWAPPACH, O. C, 150—152., 11. kép; V. KRTJTA, о. c, passim. (26) Az értelmezési problémára vonatkozóan 1. a 24. jegy­zetben idézett munkákat. Cf. még SZABÓ M., EC, XIII, 1973, 764—766., 5. a—b. kép. (27) A kérdésről összefoglalóan: J. M. DE NAVARRO, О. С, 218—219, az idézett darabok: CXXIX. t. 3—4. sz.; Cf. SZABÓ M, O. C, AArchHung, XXVI, 1974, 248— —250. — A II e 11 e b r a n d t Magdolna fel­dolgozásában publikálásra kerülő muhi kardhoz 1. egvelőre: SZABÓ M.— F. PETRES É., О. C, 48., 89. sz. és"70. (28) A motívum rajzát 1. : SZABÓ M., FolArch, XXV, 1974, 79. 7. kép, 3. sz. és 80.; P.-M. DUVAL, The Celts in Central Europe. IKMK, A/21, 1975, 10., 2. kép. — A ,,sárkánypár" eredetkérdéséhez 1. elsősorban: ECA, 43—46.; J. M. DE NAVARRO, О. С, 227—231.— Az újabban ismét előtérbe került itáliai előzményekhez : J. V. S. MEGAW, O. C, Art of the European Iron Age. 28.; F. SCHWAPP ACH, HBA, IV, 1974, 103—104. — Cf. még a hasonló problémákat felvető fibula­és övkapocstípusokat : W. DEHN, Helvetia Antiqua. Zürich, 1966,137skk.;O.-H. FREY,Situla, XIV—XV, 1974, 129—141. 27

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents