Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)

Közlemények – Mitteilungen - Solymosi Péter: Az alcsuti arborétum epiphyton vegetációja. XV, 1974. p. 249–252.

AZ ALCSŰTI ARBORÉTUM EPIPHYTON VEGETÁCIÓJA Megfigyeléseimet 1975-ben végeztem, amelynek során a park Gytnno-, és Angiospermatophyta állományának epiphyta taxonjait tanulmányoztam. Megállapításaimról ezúton számolok be. Az arborétum rövid története József nádor alkotása a Fejér megyei kietlen homokon létrehozott Alcsút 80 holdas parkja. A nádor e birtokot 1819-ben szerezte, ezután épült a neoklasszikus stílusú főhercegi kastély, amely még romjaiban is impozáns látványt nyújt. Az ő és még inkább fia által kifejlesztett arborétum, országunk egyik leggazdagabb dendrológiai gyűjteményévé vált. Gondoskodásukból kerültek ide a Tilia plicata, a Cephalothaxus, a Chamaecyparis fajok, az Abies pinsapo, Picea polita, a Phellodendron stb., a Vértesből származó igen ritka Asplenium fontanum és a park közelében látható Cédrus. Mikroklíma viszonyok Az arborétum ökológiai viszonyainak felderítésére mikroklímaméréseket végeztem. A levegő hőmérsékletétpáratartalmát Ashmann-féle pszichrométerrel, míg a fény erősségét luxmérővel mértem. A nevezett méréseket a park négy szektorában regisztráltam (1. ábra). A jelen adatok az alábbi eltéréseket mutatják : 1. szektor: 2. szektor: 3. szektor : 4. szektor : nedvesség 75% 57 58 52 hőmérséklet fényerősség 18,8 C° 16,4 15,5 19,7 430 lux 250 350 860 Az elősorolt adatok beszédesen illusztrálják a park mikroklímájának szektoronkénti eltéréseit, klímatópjának heterogenitását. A szektorokban végzett méréseken túl figyelemmel voltam a fatörzsek nedvességi és besugárzási jellemzőire. Az észlelt értékekből kitűnik, hogy a törzsek napfényes és árnyékos oldalain merőben más környezeti viszonyok uralkodnak. Az árnyékos oldalon a törzs alsóközépső-felső szintjén mutatkozó eltérésnek megfelelően a besugárzás 150, 350, 250-, míg a verőfényes oldalon 530, 900, 840-lux erősségű. A nedvesség mértéke a nevezett helyeken mérve: 69, 74, 79% és 45, 49, 52% között variál. Összefoglalás Az alcsiíti park 39 epiphyton taxonj&ból a legtöbb figyelmet a Hypogymnia tubulosa (Shaer.) Bitt., és a Ramalina pollinaria (Liljeb) Ach. érdemli. Ugyanis a nevezett taxonók az európai lánchegységek montánrégiójában is otthonosak. Síkvidéki előfordulásuk magyarázata kétségkívül az arborétum egyes szektorainak (2., 3.) hűvös fitoklímájában keresendő. Solymosi Péter IRODALOM 0. F. E. ERICHSEN, — O. ELEMENT, — W. SAXEN, Flechtenflora von Nordwestdeutschland. Stuttgart, 1957, 411 p. E. FREY. Beiträge zu einer Lichenen florader Schweiz II. Ber. Schweiz. Bot. Gesell., LXXIII, 1963, 389—503. L., GALLE. Lichenen Flora of the forty years old Botanical Garden in Szeged. Tiscia II, 1966, 41—46. L., GALLÉ. Lichens of Arboretum at Tiszakürt and surrounding. Tiscia III, 1967, 21—26. H. GAMS. Die Herkunft der hochalpinen Moose und Flechten. Verein, z. Schutze der Alpenfl. und — Tiere, XXV, 1960, 109—179. J. POELT. Mitteleuropaische Flechten, I — VIII. Botan. Staatssamlung. München, 1953—1964. J. STJZA. Lichenes Slovakiae, III. Acta Botanica Bohemica IX, 1930, 5—33. K. VERSEGHY. Die Flechten des Arboretums Szigliget, Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, VII, 1968, 233—235. 249