Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 15. 1974 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1976)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Pentelei női viselet. XV, 1974. p. 217–236.

PENTELEI NÓI VISELET A dunaújvárosi Intercisa Múzeum néprajzi gyűjteményének összeállításakor arra törekedtünk, hogy minden jellegű ruhaféleségből tárgyi anyaggal rendelkezzünk. A női viseleti anyag teljesnek mondható. Hozzávetőlegesen a századforduló idejét rögzíti a gyűjtemény. A korábbi anyag, sajnos már nem lelhető fel, a későbbiek gyűjtése folyamatban van. így egyaránt megtalálható pl. a századforduló idején viselt pendely-ing, alsóruha és a kerek vállú ing, amelyet az idősebb, illetőleg a fiatalabb generáció viselt. Hasonló gonddal gyűjtöttük az ünnepi és a hétköznapi öltözéket, valamint az idősebbek és a fiatalabbak ruhadarabjait is. A pentelei, illetve az óvárosi viselet ma is fellelhető darabjai gyári kelméből készültek. Néhány, — egészen koros asszonytól eltekintve — akik még ma is hordják sajátfonású, Pentelén szőtt vászonból készült pendelyüket, — ma már nem találunk olyan öltözéket, amelynek anyagát maguk állították volna elő. Következő felsorolásunkban azt az öltözetet írjuk le, amelyet a parasztság ma is viseletnek tart, amelyről úgy szól, hogy ilyen bő szoknyát hord. Az általuk viseletnek tartott, parasztos öltözetet ismertetjük. Azt írjuk le, amelyet az 1900 —1910-es években hordtak ünnepnap a lányok, fiatalasszonyok. Az ettől eltérő darabokat, — amelyeket téli, vagy nyári munkaalkalmakkor, vagy más időben, esetleg más generáció hordott — a teljesség kedvéért alkalmanként megemlítjük. Az egyes darabok a felöltós sorrendjében következnek. a. Alsóruhák Üng, iimög és a péntő, pintő. A meztelen testre kerülő ruhadarab két részből állott; a felső ingből és az erre rávett pendelyből. Mindkettő kendervászonból készült, annak finomabb változatából: csak az 1910-es évektől kezdték gyolcsból varrni. Pentelén az üng rövid, a deréknál alig valamivel hosszabb. A századforduló után az ing eleje dupla anyagból készült, amelyet alul küszöb zárt le. Nyaka gombbal, vagy madzaggal záródott, hátul ráncosra szedett. Ujja bevarrott szűk és rövid, általában a fölső kart takarta. A szabást illetőenmeg kell jegyeznünk,hogy vállfótos és páhás ingeket készítettek. Az ilyen szabású inget az idősebb generáció annyira megszokta, hogy az általuk ma is használt hálóinget is vállfoltosan, páhásan készítik el. Magyarázatul a vállfoltos ingek tartósságát említik. (Hasonló ing leírását ismerteti Herkelly Károly: Féling néven). Péntő. Az ing kiegészítő ruhadarabja a pendely, vagy péntő. Ez húzott szoknya szintén kendervászonból, 3 — 3,5 szól szélességből készült. Az 1910-es években gyolcsból is varrták. A derekán 4 — 5 cm széles gallérba ráncolják. A szoknya hasítékát hátra veszik és madzaggal kötik előre össze. A föléje kerülő alsószoknyánál jóval rövidebb, éppen eltakarja a térdet. Nálunk a pendely alsószoknyaként szerepelt. Az gyakran megesett, hogy a mezőn dolgozva, az asszonyok pendelyre vetkőztek, de hazafelé indulva, mindig szoknyát vettek föléje. Arra az időre még emlékezetből sincs adatunk, amikor a pendelyt a felsőruhával egyenértékű viseletnek használták volna. A legidősebb adatközlők emlékezete szerint is az alsóruhaként ismert öltözék. A múzeumban több ing és pendely van, kiállítási célra azonban készíttettünk egy falusi varróasszonnyal egy-egy példányt. Ezen a darabon is pontosan ismertette az egyes részek elnevezését. Az ing adatai a következők: elejének hossza : 66,6 cm, hátának hossza : 68,2 cm. (Leltári száma : 58.17.1. (A pendely derékrészének bősége: 76 cm, hossza: 77 cm, bősége: 243 cm. (Leltári száma: 58.17.2) Dudosujjúüng. Az ingen és pendelyen kívül ismerték ós használták az ún. dudosujjú üngöt is. Lényegében megegyezett az inggel, csak bővebb volt az ujja, kihímeztók ós gumival vagy madzaggal fogták össze. Ezt az inget a pruszlikkal együtt felsőruhaként is viselték. A pendelyre azonban ez esetben is felsőszoknyát vettek fel. Ilyen dudos ing nincs a múzeum birtokában. P u r u с к a. A pentelei lány, vagy asszony az ingre vette fel a puruckát, vagy pruszlikot. Többféle pruszlikot ismerünk, ezek általában vászonból készültek, mellényfélék, melyeket elöl zsinór befűzésével fogtak össze. Díszítésük változatos volt : lehetett pirossal hímzett,piros anyagból rátótesen díszített, vagy csipkés. A legrégibbek azok, amelyeket nádas purucka néven emlegetnek. Tengeri nádból készült merevítő pálcákat dolgoztak bele a hát derékrészébe. Az alsóruhák között szerepelt akkor, amikor a lányok bálba menet, fehér mollruhát vettek magukra és ez alatt átütött a pirossal hímzett purucka, vagy a csipkébe fűzött piros szalag. Ezt a báliruhát így tartották szépnek, ez volt a táncruhájuk. A múzeumban több fajta pruszlik van. Egyik fehér vászon mellény, csipke díszítéssel, abban piros szalaggal, h: 21,8 cm, Ltsz. : 55.6.1. (II. tábla, 3.) Egy másik fehér vászonmellény, rajta piros laposhímzés. Ennek hátrósze is tengeri náddal merevített. h. : 28 cm. Ltsz. : 56.30.3. (II. tábla, 2.). Harmadik érdeke217