Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
Közlemények – Mitteilungen - László Gyula: Jegyzetek a prágai Szent István kardról. XIV, 1973. p. 335–342.
pár germán ábrázolásában az eurázsiai sacralis küzdelmek mitikus hőseire rámutatni. Ezt a hiedelmet és a hozzá kapcsolódó művészeti „motívumot" a Távol-Kelettől követhettük a germán világig és a magyar középkorig. Többek közt a Snartemo kardon is fel véltem ismerni a sacralis küzdelmet. Ezekben a küzdelmekben a lovak (maguk is táltoslovak) is küzdenek gazdáikkal együtt( 20 ) és előzményeik egészen az Ordos területéig, tehát távol Belső-Ázsiáig vezetnek minket. A skandináv kardok egyrészén is megtalálhatók az összekapaszkodó, egymást harapó lovak, amelyek ugyanúgy átfonják egymást mint a prágai kard sárkányai. Ez a „motívum" is elvezet minket az ordosi bronzokig. Hogy mi volt e kardokra kerülő ábrázolás jelentése, aligha tudható, ámbár a nagy hősök lovairól legalább olyan magasztalóan beszélnek, mint kardjaikról. Tovább is fűzhetnők azokat a keletre vezető szálakat, amelyeket Arne kezdett el nyomozni( 21 ). E kérdés természetesen külön monográfiát követelne, most csak utalok arra, hogy a szibériai aranylemezekre és az ordosi bronzokra egyaránt jellemző állatábrázolások, amelyekben az állat teste 180°-ra csavarodik ki (meg van a szkíta zabiákon is), nyugaton is megjelenik (II. tábla 4ab), sőt talán az „S" fibulák alapgondolatául szolgál. Ez a mozdulat olyan jellegzetes művészi lelemény, hogy egymástól függetlenül alig jöhetett létre, márpedig a keleti példák több száz évvel idősebbek mint a nyugatiak, nyilvánvaló tehát a kölcsönzés útja. Az egyik szibériai aranylemez lova mellé odarajzoltam (felnagyítva) egy skandináv V —VI. századi fibula peremállatát. A két rajz egymás mellett minden szónál többet bizonyít és könnyűszerrel idézhetünk melléje még más példákat is (III. tábla 1-2). Nem lehet egy-két kijelentő mondattal, egy-két egymásmellé tett rajzzal felvázolni azokat a kapcsolatokat, amelyek Belső-Ázsia és Skandinávia közt kimutathatók, csak annyit szeretnék az előzők továbbszövéseként megemlíteni, hogy az áttört Han-kori bronzveret tanulsága szerint lehetséges, hogy az összefonódó állatpár kompozíciója is a többi elemmel együtt az Ordos vidéki kapcsolatokemlékét őrzi (III. táblád). Hogy hogyan, miként kapcsolódik egymáshoz Eurázsia e két pólusa, az szép feladata a jövendő kutatásnak. László Gyula t20) ID., A népvándorláskor művészete hazánkban. Steppenvölker und Germanen. Budapest, 1970, 171. (21) T. J. ARNE, La Suéde et l'Orient. Uppsala, 1914. 22* 339
