Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)

A magyar pénzverés kezdete - Kralovánszky Alán: A tinópénz kérdései I. István király korában. XIV, 1973. p. 283–286.

„Tudjátok meg testvéreim valamennyien, hogy a pap mindnyájatoknál többet dolgozik. Közületek ugyanis mindenki csak a saját munkáját végzi, ő pedig mind a magáét, mind az összesekét."( l5 ). Jogos tehát ha az egy­ház két egységet kapott. Hasonló a helyzet nyugaton is, ahol a szász törvények szerint pl. az egyház ugyancsak két telket kap( 16 ). De idetartozik azon adat is, hogy csak a XII. században szorul 2 — 3 háztartás 1 ekealjnyi földterületre. A törvény e téren is reális adatokat rögzít és ezt gazdaságilag is igazolni lehet: ugyanis a 3 ökör a szán­táshoz, illetve a fogatoláshoz, az 1 tehén pedig a tenyésztés és tejgazdálkodás céljaira szolgálhatott. Ha igaz, hogy egy ilyen nagyságú földterület és a hozzátartozó állatállomány megoszlása reális, és meg­felel egy háznép, még terméktöbbletet is előállítani tudó eltartásához, akkor érdemesnek tűnik ezen ada­tok alapján egy olyan becslést végezni, amely ugyan bizonytalan, de talán közelítő adatot nyújthat a XI. század magyarországi gazdasági élet egy terüle­tén lehetséges állapotra nézve. Ez viszont nem érdek­telen a magyar pénzverés kezdeti időszakára rekonst­ruálható gazdasági összkép szempontjából. Györffy György kutatásai szerint jogosult feltételezni, hogy a XI. században mintegy 200 000 km 2 volt összességében a lakott terület nagysága a Közép­Duna medencében( 17 ). Ezt saját kutatási eredménye­ink úgy módosítják, hogy e 200 000 km 2 nagyságú területből csak a fele volt ténylegesen lakható, illetve lakott. A XVIII. század végi I. katonai felmérés térképéről — amely minden valószínűség szerint megközelíthette az Arpádkori földrajzi állapotot — le­olvasható, hogy az ideiglesen vagy állandóan vízjárta részek, valamint az erdőségek az említett területnek mintegy 50%-át borítják. Ez a kép bontakozik ki előttünk a X —XI. századi régészeti lelőhelyek elő­fordulási térképének alapján is. így a ténylegesen lakhatásra és földművelésre alkalmas mintegy 100 000 km 2-nyi terület 190 000 ekealja földet jelen­tett^ 8 ). Valószínűsíthető, hogy a XI. században még nem művelték meg teljes egészében ezt a földterületet, ezért talán nem tévedünk nagyot, ha csupán 2/3-ad részét becsüljük művelt területnek, ami 120 000 eke­alja földet jelent( 19 ). Az István király törvénye alapján említettük, hogy egy rekonstruált háztartáshoz 4 szarvasmarha tar­tozhatott, így a rekonstruált 120 000 ekealjhoz 4 x 120 000, azaz 480 000 felnőtt szarvasmarha kel­lene hogy tartozzon. Ha nem az esetleg ideális szar­(15) I. törvénykönyv 5. fejezet. (16) idézi ZÁVODSZKY L., о. c, 44. (17) GYÖRFFY GY., Magyarország népessége a honfoglalás­tól a XIV. század közepéig. Magyarország történeti demográfiája. Budapest, 1963, 48. (18) FEHÉR G. - ÉR Y К. - KRALOVÁNSZKY A., A Kö­zép-Duna medence magyar honfoglalás- és kora Árpádkori sírleletei. RégTan, II, 1962, 1. és 2. térkép mellékletei. (19) Cf. MOLNÁR E., О. C, 194-200. vasmarha létszámot vesszük alapul, hanem a szántás­hoz és tenyésztéshez valóban elegendő minimális 2 ökröt és 1 tehenet, tehát 3 felnőtt szarvasmarhát, akkor ez a becsült szám 360 000-re módosul. Ha ehhez hoz­zászámoljuk a fiatalkorú állatokat is, ami 1/3 —2/3-ad természetes biológiai megoszlást alapul véve, 120—160 000 borjút jelentene, akkor összesen 480 000—640 000 szarvasmarhának kellene lenni el­vileg a XI. században egy adott pillanatban. A 9—10 hónapos kihordási időt, majd a néhány hónapos szoptatási időt, valamint a 3—10. évek kö­zötti mintegy 3 — 4 ellesi lehetőséget is figyelembe véve, a rekonstruált létszámú szarvasmarhák közül, az elles szempontjából számításba vehető 180 — 240 000 tehén egy időben élő, a korábbi generációhoz tartozó állatok arányát 25%-ra becsülhetjük, amely továb­bi 120— 180 000 állatot jelent. Végezetül pedig mind­ehhez hozzáadandó a nagy királyi, illetve gazdagok gulyáihoz tartozó, számszerűen megbecsülhetetlen szarvasmarhák számát, összegezésként a teljes szarvas­marha állományunk többszörös feltételezés útján becsült számát mintegy egy millióra tehetjük. A XI. századi lakosság lélekszámát alapul véve, amely Györffy Györg y( 20 ) szerint 1 millió lehe­tett, Molnár Eri k( 21 ) szerint 100 000 családot (á 10 fő), Györffy szerint( 22 ) 200 000 családot (á 5 fő) jelentett. Korábban igyekeztünk bizonyítani, hogy az Árpád-korban egy család átlagos lélekszáma 7 fő, tehát véleményünk szerint ennek alapján 140 000 családot tételezünk fel( 23 ). Figyelembe véve az egy­házi, katonai és iparos réteget, amely mintegy 15 —20%-a lehetett az ország lakosságának, föld­műveléssel és állattenyésztéssel közel 110—120 000 család foglalkozhatott. Ez a rekonstrált szám egybe­esik a becsült ekealj számmal. Úgy tűnik, hogy a rekonstruált megművelhető terület és a rekonstruált lélekszám adatai azonos nagyságrendű számarányt adnak, amely nagyjából egyező képet mutat az István törvényekből kikövetkeztetettekkel. Végezetül pedig ha a paleozoológiai becslést is figyelembe vesszük, amely szerint mintegy 60% szarvasmarha, 40% ló a megoszlás a nagyállatok kö­zött, akkor a rekonstruált mintegy 1 millió szarvas­marha mellett legalább 0,5 millió ló rekonstruálható, tehát összesen kereken 1,5 millió nagyállat. A XI —XIV. századi nagyállat — kisállat becsült ará­nya 1:3. Így a 1,5 millió nagyállathoz 4,5 millió kis­állat becsülhető( 24 ). (20) GYÖRFFY GY., О. C, 49. (21) MOLNÁR E., О. C, 228. (22) GYÖRFFY GY., О. C, 47. (23) NEMESKÉRI J. — KRALOVÁNSZKY A., Székesfehérvár becsült népessége a X — XI. századokban. Székesfehér­vár Évszázadai, I, 1967, 133-134; KRALOVÁNSZKY A., The palaeosociographical reconstruction of the eleventh century population of Kérpuszta. JPMÉ, XIII, 1971, 81-82. (24) BELÉNYESS Y M., A földművelés alapvető kérdései a XIV. században. LXV, 1954, 395. 285

Next

/
Thumbnails
Contents