Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Kralovánszky Alán: A tinópénz kérdései I. István király korában. XIV, 1973. p. 283–286.
A TINÓPÉNZ KÉRDÉSEI I. ISTVÁN KIRÁLY KORÁBAN Az I. István király törvényeiben szereplő tinópénz istvánkori tényleges meglétét bizonyítani nem szükséges, mivel e munkát a gazdaságtörténészek, numizmaták és a történészek egyöntetűen és megnyugtató módon már régen elvégezték^). De mivel e kérdéssel talán nem foglalkoztak elég kimerítően, ezért érdemesnek látszik az újabb kutatási eredmények tükrében egyrészt mélyebb, vagy szélesebb összefüggésben megvizsgálni a tinópénz gazdaságtörténeti vonatkozásait, másrészt pedig néhány gondolatot felvetni. Induljunk ki magából a tényből: 1. István király mindkét törvénykönyvében szerepel az ötös számrendszer alapján számolt juvencus, tehát a 2 —4 évek közötti herélt bikaborjú( 2 ), mint RÖVIDÍTÉSEK KégTan = Régészeti Tanulmányok SzIE = Szent István Emlékkönyv. Bp., 1938, I-II. (1) PATJLER GY., A magyar nemzet története az Árpád házi királyok alatt. Budapest, I, 1893, 45 — 49; HÓMAN В., Magyar pénztörténet 1001-1325. Budapest, 1916, 158; HUSZÁR L., Szent István pénzei. SZIE, II, 338-341. MOLNÁR E., A magyar társadalom, története az őskortól az Árpádkor. Budapest, 1949, I, 200, 216. Gondolunk itt arra is, hogy István király I. 32. törvényének bajor eredete bár felvetődött, mégsem vontak le ebből olyan következtetést, amely szerint a tinópénz is bajor eredetű lenne, mivel az idézett magyar törvény a Lex Baiuwariorum I. 6. és X. 1.-ben foglaltakkal azonos pénzszámítást és tinó értéket ad. Cf. MADZSAR L, Szent István törvényei és a Lex Baiuwariorum. TörtSzle, 1921, 66 — 67. (2) CZTJCZOR G. — FOGARASI J., Magyar nyelv szótára, VI, 1874, 302. értékmérőnek meghatározott fizetési eszköz, pénznem( 3 ). 2. E pénznem kizárólag akkor és ott szerepel, amikor és ahol anyagi ellenszolgáltatású a büntetés, tehát ha nem analógiás (pl. kardrántás, munkaeszköz elvétel), vagy egyéb (pl. dorgálás, nyilvános megszégyenítés, bojt, verés, elzárás, egyházi temetés megtagadás, hajnyírás, megbélyegzés, testcsonkítás, szolgaságba vetés, kivégzés)— kivéve a szándékos gyilkosságot, amikor 110 aranypénz ill. 110 tinó a büntetés; a véletlen gyilkosság esetét, amikor 12 arany; valamint a szállások felgyújtása esetét, amikor solidusban meghatározott értékű tinó a büntetés, tehát bármelyikkel lehet fizetni. 3. Ezen anyagi ellenszolgáltatású büntetések a feleséggyilkosság, az esküszegés, a más szolgájának jogtalan felszabadítása, a követ megverése, a leányrablás, a gyújtogatás, a házak megrohanása, a gyilkosság, valamint a lopás büntetésével kapcsolatban jelentkeznek. 4. A törvényekben nem szerepel semmi olyan megváltási mód, amit abban az esetben engedélyeznek, ha a megbüntetett nem tudja a bírságot megfizetni. Az említettek alapján való következtetések az alábbiak : 1. A más szolgájának jogtalan felszabadítása esetét kivéve, a felsorolt bűnök a társadalom legkülönbözőbb jogú és vagyonú rétegében előfordulhatnak, tehát olyan büntetési módot kellett alkalmazni, amely mindenki számára végrehajtható volt. 2. Ezt a végrehajthatóságot az ismert törvény alapján csak a tinóban határozták meg, tehát jogosan (3) ZÁVODSZKY L., A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinatok határozatok forrásai. Budapest, 1904, 1, 15, 17, 21, 25, 27, 32, 35; II, 4, 6. — Cf. SZILÁGVI L., Árpádkori törvények. Budapest, 1961. 283