Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Kovács László: Adatok a LANCEA REGIS feliratú pénz értékeléséhez. XIV, 1973. p. 257–274.
12. ábra: A nagykarsányi dénárok két csoportjának t-lőill. hátlapképe A hátlapi REGIA CIVITAS körirat a dénár egyik keltező jegye, hiszen Regensburgban az olaszos latinságú REGINA CIVITAS köriratot -Gedailstván szerint — 1004-től a középkori latinsággal megnevezett RADESPONA, RADASPONA, RATISPONA váltotta fel( 82 ). A REGINA CIVITAS megváltozott, REGIA CIVITAS alakban való megjelenése nem elírás, hanem tudatos; ezért a pénz csak ott készülhetett, ahol e típuson kívül van még ilyen körirat — a CNH I. 1-en — azaz Magyaroszágon( 83 ). Összefoglalva a dénárról írottakat: az előlap LANCE A REGIS ktrirata és kiemelt, központi szerepű szárnyaslándzsa képe, a hátlap koronaábrázolása, a benne levő REGI felirat és a verőtő poncolásos készítésmódja — mind idegen a korabeli bajor pénzveréstől, s ahhoz mindössze a REGIA CIVITAS körirat közvetett kapcsolata fűzi, továbbá pénzlába, (82) CNH, I, 8-9; GEDAI I., о. c, 103. (83) Ibid., 129-30. (84) Ibid., 128, 132-36. melynek mintájául valószínűleg István sógorának, IV. Henrik bajor hercegnek 995—1002 között vert denára szolgált( 81 ). Ha tehát Gedai István korai keltezése fennáll( G5 ), akkor annak az elrejtési időn kívül( 8fi ) az utóbbi két adat a fő bizonyítéka. Ezek közül a REGIA CIVITAS-szal való keltezést csak akkor fogadhatjuk el, ha a dénárt legalább 1004-ig egyedül verette István, s az obulus verését csak ezután kezdte meg ; ezért igyekezett bizonyítani ez utóbbira Gedai István a köznépi temetők elemzéséből késői, 1015 utáni időpontot. Véleményem szerint érvelése nem fogadható e!. Elképzelhetetlen, hogy az általa meghatározott mintegy 15 évi időtartam alatt a dénárból annyit vertek, hogy a nagyharsányi leletet és a két külföldi veretet is beszámítva összesen 42 db került elő, s hiteles külföldi kincsleletből egy sem, szemben a H u s z á r Lajos által összegyűjtött 1417 bizonytalan számú obulussal( 87 ), s egyetlen egy sem került elő a XI. századi magyar köznépi temetőkből, holott az obulusok száma ott is igen nagy. Lehetetlen, hogy ez a lappangó denártípus örökítette volna át 1004 után a REGIA CIVITAS köriratot az 1015 után verni kezdett obulusra, ennél sokkal valószínűbb, hogy az obulus már forgalomban volt, amikor a dénárt verték. Végülis éppen a dénár REGIA CIVITAS köriratában látom a legfontosabb bizonyítékát annak, hogy az első magyar pénznek továbbra is a CNH I. 1. obulust kell tartanunk. Emellett szól az (85) Mivel a nagyharsányi lelet utolsó kibocsátója Brúnó augsburgi püspök (1006 — 29), Gedai 1. az itt szereplő pénzét (Dbg. 1025) a legkorábbi veretei közé sorolta és a kincs elrejtési idejét az 1010-es évekre tette. GEDAI I., o. c, 112-128. Mivel a dénár keltezésére ezen kívül csak a pénzláb-párhuzam [IV. Henrik bajor herceg (995 — 1002)] szolgál, azzal is számolnunk kell, hogy később, de még István uralkodása alatt verték. Péter és Aba Sámuel alatt már nem készülhetett, mert — noha lándzsajelvénvükről tudunk — pénzeik hátlapján nem REGIA CIVITAS hanem PANNÓNIA a körirat. A REGIA CIVITAS körirat visszatér ugyan I. András első pénzén (CNH I. 11.), de az ő uralkodása alatt a források már nem tanúskodnak lándzsajelvény használatáról. Cf. KOVÁCS L., О. c, Fol Arch, XXII, 1970, 144. (86) GEDAI L, о. c, 128. (87) HUSZÁR L., AArchlIung, XIX, 1967, 200. 13. ábra: 1 = II. Henrik (1002—24) regensburgi vereté, Dbg. 1103; 2 = Vicellinus püspök (1006—14) straßburgi vereté, Dbg. 944; 3 = Konrád burgundi király (937—93) baseli vereté,Dbg. 968; 4-5 = II. Henrik (1002—44) két mainzi denára, mór ill. bizánci éremkép átvétellel, Dbg. 1185., 1186. 271
