Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Kovács László: Adatok a LANCEA REGIS feliratú pénz értékeléséhez. XIV, 1973. p. 257–274.
ép, fél vagy akár negyed pénz, melyet leginkább a halott szájába, markába vagy kezeügyébe helyeztek, a XI. század elején Magyarországon kialakuló új temetkezési szokásnak, az i'm. halotti obulusnak a példája. Ez feltehetően az étellel-itallal való temetkezést váltotta fel vagy a keresztény tilalom( 12 ), vagy a jó pénz elterjedésének következtében( 13 ). Ez az új divat a régebbi pénzmelléklettől lényegében különbözött, hiszen az a viselet része is volt, ez pedig csak a halotti tiszteletadás kelléke. Ismerve a temetkezéssel kapcsolatos hagyományok lassú változását, egy ilyen új szokás elterjedéséig hosszabb időnek kellett eltelnie, még akkor is, ha éppen a terjedő kereszténységgel és annak tilalmaival szemben, szinte észrevehetetlenül tudta biztosítani a halott másvilági pogány útravalóját. Szőke Béla a pénzleletes sírok feldolgozásakor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy itt pogány hiedelmek továbbéléséről van szó( 14 ), s így még inkább valószínű, hogy a pénznek verése és sírbakerülése között a szokás elterjedésekor éppen István király obulusainak forgalma alatt — valamennyi időnek el kellett telnie, hiszen a pénz mindkét oldalát a kereszt díszítette. Más volt már ekkor a helyzet, mint a X. században, amikor a pénz ékszerként, díszként került a nyakba vagy a viselet és felszerelés egyes darabjaira, s a rajta levő ábrázolások jelentését csak kevesen ismerték. Véleményem szerint Gedai István finom megfigyelése csak e szokás megjelenésének és általánossá válásának időrendjére utalhat, nem pedig István pénzének verési idejére. A halotti obulusadás terjedésének egyenetlenségére utal az a tény, hogy a 932 sírós halimbai temető II—III. csoportjának sírjaiban mindössze 1, az ország feltételezett pénzverő helyeitől távoleső várfalvi 57 sírós temetőrészben viszont 5 István pénz volt. A pénzek mellékletadása — mivel elsősorban önkéntes jellegű cselekmény volt —, nem követte pontosan a pénzverés egymást váltó szakaszait. Az Ellend-Nagygödör-dűlői temető (3. ábra) elemzéséből sem Aba Sámuel, Béla és Géza pénzverésének tagadására, ill. a Salamon és László alatti hanyatlásra következtetünk — ugyanis az első három uralkodónak a temetőben nem volt pénze, és a 11 István, valamint 11 András veretre csak 1 — 1 Salamon és 91). A várfalvi temető 24. sírjában István, 22. sírjában I. András (1046 — 60) átfúrt érme volt, s a 28. számú gyermeksírban István 2, Péter 1 és András 1 átfúrt pénze mellett utóbbinak egy ép pénzét is megtalálták. (JÓSIKA A., Árpádkori sírok Várfalván. Dolg, V, 1914, 121-122; ROSKA M., Árpádkori temető Várfalván. Dolg, V, 1914, 125-168; 2. kép). (12) TÖRÖK GY., A szobi Vendelin földek X — XI. századi temetője. FolArch, VIII, 1956, 130; ID., О. С, AHung, XXXIX, 1962, 98. Meg kell jegyezni, hogy az edénymellékletet a pénz csak lassan, fokozatosan szorította ki, hiszen a jól megfigyelhető halimbai temető magyar pénzekkel keltezett III. csoportjának sírjaiban még 28 edény volt, sőt a 274. sír edényét Salamon (1063-74) pénze keltezte. Ibid., 95-98, 162. (13) SZŐKE В., о. с, 91-92. (14) Ibid. László jut —, hanem csak arra, hogy az előbbiek rövid uralkodása alatt talán nem temettek senkit a temetőbe, illetve ha igen, akkor nem adtak nekik halotti obulust; s az utóbbiak idején a szokás itt már kihalófélben volt. E temetőben felismerhetjük az István uralkodása alatt hirtelen elterjedő, de csak néhány évtizedig felkapott divat jegyeit abban, ahogy az e rövid időszak alatt eltemetettek sírjaiban a pénzleletek csoportosulnak( 15 ). Természetes, hogy e részlegesen feltárt, valamint a másik ellendi ( 16 ) (4. ábra) és a pécs-vasasi( 17 ) (5. ábra) ugyancsak hiányosan ismert temetőkből lényeges következtetéseket nem vonhatunk le ; szerintem csak annyi állapítható meg, hogy az István uralkodásának vége felé feltűnő szokás itt gyorsan elenyészett. A fiadkérpusztai teljesen feltárt temető (6. ábra) 395 sírjából mindössze 10 — és 4 meghatározhatatlan — pénz került elő; ez is az új szokás gyenge elterjedettségére vall.( 18 ) A többi temetőmaradvány — Csanytelek, Molnos, Pétervására, Jászberény — a részleges feltárás következtében Gedai István szerint sem elemezhető ; a még közöletlen biharkeresztesi, magyarhomorogi és majsi temetőről írottakat( 19 ) pedig egyelőre nem ellenőrizhetjük. Említésre érdemes még a jelenleg feltárás alatt levő Szabolcs-Petőfi utcai Árpádkori temető, melynek 268 sírjából mindössze 6 pénz került elő. A 15. sírban 1, a 19.-ben pedig 3 I. István, a 82. sírban egy a feltáráskor szétporlott, s egy királynév nélküli, XII. századi ezüstpénz volt( 20 ). A két pénztípus közötti mintegy 70— 100 éves időszak is a szokás esetlegességére vall. Az ispáni székhely szolgáltató népei aligha voltak elzárva a pénzforgalomtól, s hogy vagyonosabbak is temetkeztek köznépi jellegű temetőjükbe, arról a 94. és 170. sír filigránnal és granulációval díszített ezüst fejesgyűrűi is tanúskodnak( 21 ). A magyarországi 8 kincslelet, melyben I. István pénzeit is megtalálták, azok keltezésének kérdésében (15) Gedai I. II. melléklet-térképén a 10. sír István pénze hiányzik; a 265. sír helyett — amelyben Péter érme volt — 256. szerepel; I. László pénze pedig nem a 223., hanem a 233. sírban volt. DOMBAY J., о. c, I, 137-49.; cf. GEDAI L, o.e., 160-161. és II. melléklet. (16) DOMBAY J., о. c, I. 150-57. (16) DOMBAY I.) о. c, I, 150-57. (17) G e d a i I. IV. melléklet-térképén az András pénzt tartalmazó 73. sír tévedésből a 67. sír helyére került. DOMBAY J., О. C, II, 69 - 84. (18) G e d a i I. V. melléklet-térképén az 58. sír Aba Sámuel érme tévesen Andrásként, a 212. sír László érme tévesen Salamonként szerepel. Az 52. sír tévesen a 114. sír helyére került. NEMESKÉRI J. — LIPTÁK P. —SZŐKE В., Le cimetière du XI e siècle de Kérpuszta. AArchHung, III, 1953, 289; cf., GEDAI L, о. c, 163, ill. V. térkép. (19) Cf. GEDAI L, о. c, 31-33. (20) A 82. sír érmét előzetesen II. István (1116-31) korinak határoztam meg, Gedai I. figyelmeztetett, hogy a XII. századnál közelebbi keltezése lehetetlen. KOVÁCS L. —NÉMETH P., A szabolcsi ispáni központ kutatásainak első három évéről(1969 —1971). SzabolcsSzatmári Szemle, VI, 1971, 4, 58. (21) Az előzetes közleményben a 94. sír — tévesen — gyermeksírkónt szerepel, holott valószínűleg női sír volt. Cf. Ibid., 58. 17* 259
