Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Népi táplálkozás és étkezési szokások Dunapentelén. XIII, 1972. p. 273–285.

annak, hogy a gyümölcsfa első termését mindig gyereknek adták. Az iskolás gyerekeknek tízóraira egy kis sültkrumpli vagy szalonna került a tarisznyájába mikor elindult az iskolába. Az otthon maradt szülők közül az asszony ellátta a házat, az ember a jószágot, azután ettek : kukoricakását hagymásan, vagy szalonnával kolbászszal, vagy köleskása levest kolbásszal. Étkezés után az asszonyok rendes téli napi munkája a fonás volt. Mindennap másik házhoz mentek fonni. Félkettő kettő felé hazamentek, elkészítették az ebédet, ellátták vele a családot, majd mosogatás és a ház rendberakása után visszamentek fonni ahhoz a házhoz, ahol délelőtt is ezt tették. Ha este valaki nagyon megéhezett, evett egy kis disznóságot, vagy töpörtyűt, vagy szalonnát káposztával, de ilyenkor rendszeres családi vacsorázás nem volt. A téli heti étrendről a következő általános érvényű rendet tudtuk meg. Vasárnap: Húsleves füstölthúsb(>l Káposzta füstölthússal és paprikáskrumpli Hétfő: A megmaradt káposztába „nokkelit" főztek mer a káposztát nem szabad kidobnyi" Kedd: Húsleves, főzelék, (bab, káposzta vagy krumpli) Szerda: Lencseleves, kifőtt tészta, (krumplis, mákos, diós) vagy gombóc Csütörtök: Kolbászos krumplileves, paprikáskrumpli, kolbásszal Péntek: Bableves, sóba vízbe, sült tészta, (sós pogácsa, vagy kelttószta) vagy savanyúkáposzta olajjal Szombat: Lencseleves, főzelék, vagy főtt tészta, vagy túróslepény Az ismertetett heti étrendből kitűnik, hogy mennyire egyhangii volt a táplálkozás rendje. A nehéz ételeket kedvelték, megfelelő kalória értékük miatt, arra azonban nem került sor, hogy a szükséges állati fehérjét, vagy vitaminokat is elfogyasszák. Nyáron a munka menete az étkezések idejét, tartalmát is befolyásolja. A nyári nehéz munkák idején már reggel 4 órakor volt az első étkezése, ez volt a bagófrüs1 ö k. Keggel 8 órakor abbahagyták a munkát és akkor volt a tulajdonképeni reggeli. Kis kenyeret, gyümölcsöt vagy hagymát ettek. Akinek volt még szalonnája az ilyenkor azt is evett reggelire. Délben volt az e b é d amelyet a mezőn dolgozók, aratók után vittek. Az ebéd ellátás kétféleképpen történt, ha a család magának dolgozott az otthon maradt családtag főzött és vitte ki az ebédet. Az uradalmi aratóknak a szakácsné vitte ki az ebédet. Leves és tésztaféle volt ami az aratóknak járt ebédre. Aki a saját földjén dolgozott, nyáron általában kétszer főzött, egyszer ebédre, egyszer pedig vacsorára. Valami könnyebb leves készült újdonságból vacsorára, zöldborsóból, újkrumpliból, vagy rántottlevest, tejlevest fogyasztottak ilyenkor. A megsózott kissé feleresztett tejjel leöntötték a tálba tett feldarabolt darásrétest. Laktató, kiadós ételnek tartották. Ahol azonban nem volt otthon senki, aki az ételt estére elkészítette volna, ott sokszor csak tejet vacsoráztak. Ennek racionális magyarázata az volt, hogy ha az asszonyt a ház rendbentartása az ételek elkészítése miatt otthon hagyták, akkor ez jelentős anyagi veszteséggel járt: hiányzott a munkaerő a földeken. Adatközlőink emlékeznek egy olyan sajátos esetre, amikor az egész nap arató házaspár este főzés közben elaludt a fáradtságtól. Míg az ember tüzelt és az aszszony főzött, mindketten elaludtak a tűz kialudt és így kénytelenek voltak meleg vacsora nélkül lefeküdni, A heti nyári ebéd rendje a következő volt: Vasárnap: Húsleves sülthús vagy baromfi rizzsel Hétfő: Főzelék, (káposzta vagy kelkáposzta) Kedd; Húsleves, főzelék Szerda : Krumplileves kifőtt tészta (túrós, mákos, diós) Csütörtök: Leves (zöldbab, zöldborsó) paprikáskrumpli Bén tek : Bableves sült tészta (kelt tészta vagy pogácsa) Szombat: Paradicsomleves vagy valami hamisleves pörkölt nokkedlival vagy krumplival, uborka Az étkezések idején az ülés rendje szigorúan megszabott volt. Az egészen kisgyerek természetesen még nem evett az asztalnál. Az alig állni tudó gyereket olyan állókába tették, amelyiknek az egyik keskenyebb végén egy kis mélyedós volt kifaragva. Ebbe a kivájt részbe tették számára az ételt. így sem az asztalt sem a többieket nem piszkította össze és egész nap előtte lehetett az étel, ehetett kedve szerint. Különösebben nagy gondot nem fordítottak a gyerek pontos időben történő étkeztetésére. Akkor adtak neki is amikor a többiek ettek, csak ő külön majszolgatta magának az ételt. Az iskoláskorú gyerek általában már az asztalnál evett a padon ülve. „A gazda mindig szerül evett, mellette a felesége." A sarokpadnak azon a végén ült a gazda, amelyik szemben volt az ajtón belépővel. De nem a sarokban volt a helye, hanem a pad szélén. Hazánk más tájain uralkodó szokásaival ellentétben az asszony is az asztalhoz ült. Az ő helye azonban nem a padon, hanem a gazda mellé állított széken volt. A gyerekek sorban a padon ülnek, részben a gazda mellett, részben pedig a másik padon. Korábbi időkből emlékeznek még olyan étkezésekre, amikor csak egy tálat állítottak az asztalra ós mindenki abból evett a saját evőeszközével, illetőleg kanalával. Későbbi átmeneti állapot volt, amikor már minden gyerek külön tányérból evett, csak a házaspár evett egy tányérból. Ennek a szokásnak magyarázatát ma már nem tudják megmondani. Tovább fejlődött ez a különétkezés egészen a mai időkig, amikor már mindenki saját tányérból, saját evőeszközzel eszik. Az asszonynak az asztalnál történő étkezése újabb fejlemény. Nem csak az összehasonlító anyag (pl. palóc területen az asszony az ura hátamögül eszik stb.) mutat erre a tényre, hanem az a körülmény is bizonyítja, hogy az ő helye nem a padon, hanem csak a mobilis széken van az asztal mellett. Nyilvánvalóan nagy volt a különbség a paraszháztarfások és a cselédháztartások között. Eddigiekben csak a parasztság konyháiról szóltunk, az alábbiakban a cseléd házak konyháinak életét ismertetjük. A cselédkonyhák beosztása eltér a parasztházak konyhájától ami érthető, mert nem egy aszony esetleg két generáció háziasszonya dolgozott benne, hanem 4 — 8 vagy sokszor 1 2 asszony is főzött egy konyhában. A tűzhely a konyha közepén állott és tulajdonképen a nyári kemencét jelentette. Ennek lapostetejón volt a szabad tűzhely. Körülbelül 2 méter hosszú és 80 cm széles volt ez a tűzhely, amely mellmagasságig ért. Ezen a tűzhelyen főztek, egy-egy asszony főzőrésze sárpadkával volt elválasztva a másik asszony főzőrószótől. „Itt is e van rekesztve ilyen magasan, aztán mink itt tűzetünk, a másik meg itt tüzet a harmadik meg amarra, a negyedik meg amarra. így sorba azonn a felinn is, meg ezenn a felinn is. A nyári kemence tetejin főztünk aztán annak a tetejin vótak a katlanok. Ott nagy szabadkémény vót, mer valamikor 12-en laktunk egy konyhára." „Egy konyhához négy szoba vót, hárman laktak egy szobába, három család." így a sok cselédasszony mind egykonyhán evett, főzött, kellett a hely de a tűzhelyen az elosztás is. A tüzelő többnyire szalma vót, avval vót legolcsóbb legegyszerűbb főzni. „Szómával főztünk, nem ám fával! Háromlábú lábasban főztünk, anyámnak vas vót, még a lába is vasból vót a lábasnak, azon főztünk. Szómával tüzeltünk, megtanútuk, úgy megtudtuk csinyáni azt a szalmacsutakot, hogy a hiíslevesnek sem volt semmi hátránya vele." Az első világháború idejére jelentős változás állt be a táplálkozás rendjébe részben a rácoktól elsajátított nagyméretű disznóhizlalás, részben a budapesti felvevő piac közelsége erősen megindította a parasztság polgárosodását, ami az étkezésben is megnyilvánult. Ujabb ételek jelentek meg (rántott hús

? fasírpzott stb.) Nagymértékm