Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)
Közlemények – Mitteilungen - Visy Zsolt: Előzetes jelentés Intercisa 1970–1972. évi feltárásáról. – Ausgrabungen in Intercisa (1970–1972). XIII, 1972. p. 245–263.
Gödrök A legáltalánosabb jelenséget a gödrök alkotják. Alig volt olyan felület, ahol a legtöbbször szabálytalan formájú és különböző mélységű gödrök ne jelentkeztek volna. Sok helyen egész gödörrendszereket lehetett megfigyelni. Mélységük 1 — 3 m között mozog. Rendeltetésüket nehéz meghatározni, de csaknem biztos, hogy legnagyobb részük föld illetve lösz-kitermelő gödör volt. Erre utalnak a gödrök szabálytalan voltán kívül olykor hatalmas kiterjedésük, valamint az a tény, hogy a legnagyobb kiterjedésű gödörrendszerek éppen a canabae szélső sávjában vannak. A föld használatára vonatkozóan két lehetőség kínálkozik. Az egyik a különböző helyeken, de elsősorban a castellumban megfigyelt nívó-emelések, de jelentősebbnek tarthatjuk a másik lehetőséget, amire nézve egyre több adattal rendelkezünk. Elsősorban a JI. században, de kisebb mértékben később is, a házak zöme vályogból készült (vályogtéglából illetve vert fallal). Megfigyeléseink szerint nagyon kevés azoknak a gödröknek a száma, amiket kifejezetten szemét és hulladék eltüntetésére külön ástak. Sokkal valószínűbb, hogy a földkitermelő gödrök némelyikét használták erre a célra. Kétségtelen, hogy a gödrök anyaggazdagsága nagyon különböző. A nagy kiterjedésű gödörrendszerek között van néhány, amelyik óriási mennyiségű leletet tartalmazott. Ilyen a 70/T, a 72/27,34. gödör, a régebbi ásatások közül pedi a Papszigeten talált (í7/34,37. gödör. A kisebb gödrök nagyobb hányada igen szegényes leletekben, kisebb hányada viszont feltűnően gazdag. Ezek betöltése is általában sötétebb színű, igen sok szerves hulladék kerülhetett beléjük. Valószínűnek tartjuk, hogy az ilyen gödrök egy-egy épület hulladék-tárolói lehettek. Vannak természetesen olyan gödrök is, amelyek magáért a gödörért készülteik. Elsőként a különböző tárológödröketemlítjük meg, amelyeknek eddig két típusát lehetett elkülöníteni. Az egyik a különböző nagyságú méhkasalakú gödör, kiégetett fallal. Ilyenek eddig csak a castellumban kerültek elő, a 71 /II. és IV. szelvényben. (,3) Másik típus a földbe vágott lejáróval rendelkező, általában hengeres formájú raktárgödör. Ealuk nincs megerősítve vagy kitapasztva. Kétségkívül meglevő tetőzetüknek nyomát az eddigi esetekben még nem sikerült megfigyelni. Jobb híján aknáknak neveztük azokat a gödröket, melyek eddig két helyen, a limes-út keleti oldalán, egy épület feltárása alkalmával, és a 0 — 4 jelű épület alapterületén kerültek elő. Az előző helyen hat aknát találtunk, keresztmetszetük négyzet vagy téglalap, falaik függőlegesen mennek le 4 — 5 m-es mélységig. Az egyikben a szemközti falakba mélyített bevágások könnyítették meg a lejutást. Az aknák egy sorban, kelet-nyugati irányban helyezkedtek el. Összetartozásuk nyilvánvaló, rendeltetésük annál bizonytalanabb. Betöltésükbe igen sok szerves anyag is került, de sem ez, sem a leletek nem tudnak sokat segíteni a kérdés megoldásában. А С — 4 jelű épület alatt két akna került elő egymás szomszédságában, sajnos ezek gondos feltárása sem tudta előre vinni a kérdés megválaszolását. Az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján néhány fontosabb dolgot már most meg lehet állapítani a canabae-ról : 1. A canabae területének térbeli hullámzása. Míg a II. század végéig nagyjából az óriási hulladékgödrökig terjed (13) Korábban: BARKÓCZI L., О. C, 1954 16; 10. kép. ki a település, a III. században, elsősorban a kivezető utak mentén, jelentősen megnagyobbodott. A III. század végétől legnagyobb része elnéptelenedett, csak a castellumhoz közel eső részeken volt élet. 2. Jelentős átalakuláson ment keresztül a település külleme is. Az T-periodus házainak javarésze vályogból készült, a II. és I IT. periódusé viszont többnyire kőfalú illetve kőalapozású éjjület volt. Mindkét építési módnak több változatát sikerült megállapítani. 3. Legkésőbb a II. periódustól kezdve (az I. periódus épületei annyira szórványosak, hogy ott csak valószínűsíteni lehet) kialakul a canabae szabályos utcarendje. A tájolás alapján két fő, egymáshoz kapcsolódó egység figyelhető meg. Az egyik a castellumból dél felé kivezető útra, a másik a Pincesor- helyén volt útra tájolt rendszer. III. Temetők Az elmúlt évek során a temetőkben is jelenfős újabb feltárásokra került sor. 1970 — 72 között a sírok száma 1504-ről 1959-re emelkedett. Ezek kisebb fele a limesút nyugati oldalán elterülő nagy déli temetőből, nagyobb része pedig egy új temetőből (Nyugati temető) került ki. Néhány mellékletben szegény, de topográfiai szempontból jelentős sírt találtunk a canabae különböző részein is. A Déli temetőben végzett feltárások legnagyobb része a Martinovics utcától nyugatra, az R jelű épületek és egy új iskola, valamint óvoda területén folytak le, ennek során véglegesen meg lehetett határozni a temető nyugati határát. A zömmel III. századi sírok részben hamvasztásosak, részben csontvázasak. A hamvasztásos sírok padkás sírgödörrel rendelkeznek. A hamvasztásos sírok sorába tartozik az első intercisai urnasíi. A csontvázas temetkezések kisebb részénél koporsónyomokat lehetett megállapítani, (7. ábra, VT. t. 1.) ezek számaránya azonban nagyobb lehetett, de sok esetben az újkori bolygatás olyan mértékű volt, hogy mindössze a temetkezés tényét lehetett rögzíteni. A temető északi sávjában talált néhány IV. századi síi' (általában téglasír) a limes-út nyugati oldalán elterülő későrómai temető szélső sírjainak tekinthető. Ettől a temetőtől mintegy 150 m-re találtuk meg Intercisa nyugati temetőjót. Létezéséről eddig nem tudott a kutatás, meglétét egy falusi ember, Hingyi Imre közléséből sejtettük, akinek apja ezen a területen is talált néhány sírt. A zárt későrómai temető részben rátelepült a canabae korábbi szélső sávjára. Rendkívül jelentős, hogy a kincskeresők nem tudtak létezéséről, csak néhány sírnál találtunk újkori rablást. A rómaikon' rablások, melyek nyomaival csaknem minden sírban találkoztunk, csak az értékesebb tárgyak kiemelését célozták. Alt alános volt, hogy a sírok fedőlapjait — igen sok volt a különbözőtéglasír (VI. t. 2, 8. ábra), padmalyos-téglaereszessír (VI. t. 3.), még vályogtéglával fedett síi' is került elő — a rablás után gondosan visszahelyezték. Faragott kőlapokból összeállított sír eddig még nem került elő. A gyakori fakoporsók több esetben dokumentálható állapotban maradtak meg. 1972. végéig csaknem 250-re emelkedett a sírok száma, mindössze a temető észak-keleti részén kell a következő években a feltárást folytatni. ш) Visy Zsolt (14) Az ásatást 1972. szeptember közepétől hivatalos távollétem miatt kérésemre a temető földolgozója, Bóna István vette át. 250
