Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bodrog György: A jobbágyság kisnemesi szövetségesei az 1514. évi parasztfelkelésben. XIII, 1972. p. 185–194.

sával büntette is. így Vethésy Gergelyt, Albertet és Miklóst, valamint Gyakfalvy Istvánt, Lászlót, Balázst, Jánost és Mihályt azért mert Dózsa György parasztfelkelésében résztvettek, a kereszt jelében mindenféle gazságot, emberölést, rablást és gyújtó gatást követtek el és Nyaláb várát is sokáig ostromolták, hová állítólag (Sasvári János későbbi vádja szerint) a parasztcsapatokat Sásvári Weres Gergely vezette.

(24) Rajtuk kívül más ugocsai nemesek is elvesztették összes jószágaikat, mivel a keresztesháborúban szintén a parasztok oldalán vettek részt és ahogy az oklevél mondja sok gonoszságot műveltek.

(25) Ilyenek Almásy Czézár, kétségkívül a csepefalvi Almásyak közül; almási Szél János (a mai Fertősalmás egyik földesura) a csatóházi Csathó András, (akinek családja a Tivadar község közelében Csatóházán, Szirmán és Hetényben volt birtokos). A péterfalvi Szökő (Zewkew) Sebestyén, Bekényi Fábián (akinek szintén e tájékon, Péterfalván és Bekényen volt földje, s aki 1514-ben vagy rövidesen azután meg is halt), bekényi Веке Pál (péterfalvi és oroszi földesúr) s végre bekényi Bán György (aki szintén errefelé Tiszaújlak közelében volt földesúr). Mindannyiuknak volt tisztsége a fölkelők seregében, ahol szükség volt a nemesek katonai tapasztalatára. A tehetős Vethésyek nemcsak ugocsai birtokukat Batárt vesztették el, mert a felkelőkhöz csatlakoztak, hanem a Szatmár megyeieket is (Vidát, Kaplyont, Bobaldot, Vezendet, Mezőpetrit, Vetést, Gyülevészt, Bodvajt, Kozárt és Gelyénest).

(26) A felkelésben nagyobb szerepe lehetett Gyakfalvy Istvánnak is, aki mint pap és nemes állott a felkelők közé. A vezér azonban a rejtélyes „Körmös hadnagy" volt, akit a közhit Sásvári Weres Gergellyel azonosított. Sásvári esete, amelyet a felkelés után folytatott eljárásból ismerünk meg, nagyon érdekes és jellemző eset a csatlakozó nemesek nagy részére is. „Alispán és szolgabíró urak, — szólt Sásvári János Ugocsa vármegyének 1515. január 23-án Sásváron tartott gyűlésén

(27) — azt mondom, hogy nemes Sásvári Weres Gergely a közelebb múlt időkben önként és szabad akaratból vett részt a parasztok zavargásaiban és azoknak hadvezérségét Körmös hadnagy néven ő vitte és őt tolvajnak, rablónak és gyújtogatónak vallom." Weres Gergely azt válaszolta, hogy a vádat nem ismeri el és tisztázni kívánja magát. Sásvári János azonban kijelentette, hogy amit mondott fenntartja és bizonyítani fogja, tanúvallomásokkal és egyéb bizonyítékokkal. Az első és legsúlyosabb vád szerint Nyaláb vár ostromára Körmös hadnagy, vagyis Weres Gergely vezette a kereszteseket. Nyaláb vára Királyháza szomszédságában a hegyeket elhagyó Tisza szorosának védelmére épült, és ekkor már mintegy száz (24) Ibid., 1897, 489. (25) II. Ulászló 1516. márc. 2. (KOMÁROMY, О. C, 1897. 488.) (26) II. Ulászló 1514. szept. 12. (KOMÁROMY, О. C, 48788.) (27) KOMÁROMY, О. C, 489-490. esztendeje a Perényiek bírták. A kereszteseknek ezt a fontos várat el kellett foglalniuk már csak azért is, hogy Perényi Gábort Ugocsa és a szomszédos Máramaros főispánját, aki a közelfekvő Huszt várában készülődött ellenük, elvágják Ugocsától. A főispán már évekkel ezelőtt nyalábi várnagyát péterfalvi Nagy Albertet tette meg ugocsai alispánná, aki nem volt nemes, csak felesége volt az. Az urak ezt rosszalták és egyszer pl. kijelentették, hogy parasztot nem tűrnek meg maguk felett. Amikor 1513ban a király az ügy kivizsgálását rendelte el, éppen Weres Gergely emelt panaszt a nemesek nevében, hogy nemcsak az alispán, hanem a jegyző is paraszt. Daróczy Márton ügyvéd megállapítása szerint a főispán törvényesen járt el, később az országtanács azonban a leleszi konventet új vizsgálatra utasította, ekkor azonban az ügy folytatását a parasztfelkelés kitörése megakasztotta.

(28) Amikor a parasztok Sásvár alá jöttek, állítólag önként és szabad akaratból csatlakozott hozzájuk Weres, Hagyó Alberttel, Salánky Jakabbal, Csupros Mátéval, Zablyas Gergellyel és az egész sásvári lakossággal együtt.

(29) Innen a Tiszán keresztül az egész tábor Tekeházára vonult át. Ott a parasztok kapitánya halállal ijesztgette Werest, de a sás váriak kérelmére és saját könyörgésére megkegyelmezett neki. Ijedtében azzal fogadkozott, hogy ha nem ölik meg, Nyaláb várát három nap alatt, az ő tanácsa szerint bevehetik, és így többet használhat nekik mint akármelyik jobbágy. így ahogy később ő maga védekezett, a fenyegetéseknek engedve követte a parasztsereget, amely éjjel érkezett Nyaláb vára alá. Weresnek a főispánnal és az alispánnal való ellentéte némileg érthetővé teszi, hogy álnéven, a közhit szerint, most a parasztok élére állt, hogy bosszút állhasson. Lehet, hogy itt a törzsökös nemes és a „paraszt alispán" közötti ellentét volt az indíték. A parasztok a vár alá érve szalmát hordtak a vár kapuja elé és azt meggyújtották, arra a vádra, hogy ő tanácsolta ezt a parasztoknak Weres a következőt válaszolta. Igaz ugyan, hogy kénytelenkelletlen ott lévén a parasztok táborában tanácsolta nekik, hogy szalmát gyújtsanak a vár kapuja előtt, de ezt csupán azért tette, hogy — éjjel történvén az eset — tűzzel jelt adjon a várban levő nemeseknek a maguk védelmére. Ezzel tehát nemcsak nem ártott, hanem még használt is nekik. Ezenkívül tanácsolt még egyebeket is pl. azt mondta, hogy ha be akarják venni Nyaláb várát sok létrát vigyenek a falak meghág 0 maga különben bár némelyek maguk fölébe emelni és vezérré tenni akarták, fogoly gyanánt maradt köztük továbbra is, majd elszökött tőlük a máramarosi Huszt várába Perényi Gáborhoz. Arról egyébként, hogy Weres paraszt-hadnagy rabló és gyújtogató lett volna, a kihallgatott tanúk közül senki sem akart tudni. (28) ID., Jobbágynemesítés (Nagy Iván családtörténeti értesítőin. 3-4.) (29) Hagyó, Salánky és Zablyás vallomásai T. T. 1897 492. 189