Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Tanulmányok – Abhandlungen. A Pannonia Konferenciák aktái, I. – Akten der Pannonia Konferenzen I. - Dobosi Viola, T.: Mesolithische Fundorte in Ungarn. – Mezolithikus lelőhelyek Magyarországon. XII, 1971. p. 39–60.

MEZOLITHIKUS LELŐHELYEK MAGYARORSZÁGON A magyarországi mezolithikum (középső kőkor) kialakulása szempontjából legfontosabb és legismertebb eszközcsoport, ill. időszak a Palánk-fázis, melynek két fontos lelőhelye Szekszárd-Palánk és Hont-Templomdomb. Kőeszközanyagának kialakulásában a keleti gravetti iparnak és a swidérinek volt szerepe. A Hon ton talált emlékanyag egy olyan, egész Középeurópában elterjedt csoporthoz kapcsolható, amely a keleti gravettiből fejlődött, és a lengyelországi swidéri formálta át hatásaival. Ebből a csoportból alakult ki azután a swidéri-tardenoisi típusú mezolithikum. Hont leletanyaga tehát lényegében átvezető kapocs a palaeolithikum és a mezolithikum között. A magyarországi mezolithikum kialakulásában fontos, harmadik lelőhely Árka, későpalaeolith, keleti gravetti típusú kőeszközökkel. A Palánk fázishoz tartoznak még a következő lelőhelyek: Dunaföld vár és Zalaegerszeg. A magyarországi keleti gravetti típusú lelőhelyek két csoportra oszthatók : 1. a nagyeszközös csoport, : a Dunakönyök és Északkeletmagyarország vidéke, 2. Kiseszközös csoport: a Dunántúl és az Alföld déli fele. Ez a kettősség a Palánk fázis lelőhelyein is észrevehető már. A teljesen kialakult mezolithikumban is jól megfigyelhető: az egyik csoport eszközanyaga tardenoisi jellegű mikrolit (apróeszközös) ipar, a másiké makrolit (nagyeszközös) mezolithikum: az Eger kultúra, amely eltérő a tardenoisi jellegű mezolithikumtól, és lelőhelyei jól körülírható, zárt területi egységet alkotnak. Az Eger kultúra tipológiai és kronológiai tagolása szerint a legkorábbi anyag az Eger-Kőporoson talált, majd Ostoros-Rácpa következik, utána Korlát-Ravaszlyuktető, majd Avas, és végül már a neolithikumba átvezető Árka völgy. A neolithikus kőeszköziparral való összehasonlítást (és így a származási kérdések tisztázását) nagyon megnehezíti a neolithikus kőeszközanyag feldolgozatlansága. Mindenesetre a makrolit ipar legfiatalabb szakasza (Árka) máidirekt kapcsolatokat mutat a kerámiát is ismerő neolihikummal. Amint a tardenoisi kőijjar Európa más területein a neolithikum helyi előzményének tekinthető, hasonló lehet a makrolit kőipar helyzete is a fenti területen. T. Dobosi Viola ()ü