Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Szemle – Rundschau - Kovács Péter: Megjegyzések Székesfehérvár középkori topográfiájának kutatásához. XII, 1971. p. 261–267.

gyobb hangsúlyt, mert a délre vezető útvonalat, mint állandó irányt egyedül jelezte. (Épp úgy, mint észak felé a budai és nyugatra a palotai kapu.) Az Ingovány kapuról korábban már Fi t z Jenő is írt, de ő — érthető módon — Palotára vezető út indításában képzelte el. Az általa is idézett francia metszeten a Sziget déli oldalán — azaz az Ingoványnál — az északi oldaléhoz hasonló kaput fedezhetünk fel. Az Ingovány Utoljára hagytuk a királyi palota különösen bonyolultnak ható kérdését. Helyét Károly János a vár nyugati bástyái mellett, az egykori Felmayer és Luksche-féle házak — ma a Városi Pártbizottság és a Jókai utca 2. — telkén határozta meg. (KAROLY J.: op. cit. 47.) _ F i 1 z J e n ő és nyomában Kralovánszky, valamint F ü g e d i is a királyi bazilikával szemközt, a ferencesek épülettömbjének helyén sejtik az egykori palotát. (FITZ J.: TKMK. В/П. 1956. 4., KRALOVANSZKY A.: SzÉlV. 1. 1967. 38. és FÜGEDI E.: TK. 20. 1967. 31 — 32.) Nagy Lajos anélkül, hogy tulajdonképpen állástfoglalna, csatlakozik az előző véleményekhez. (NAGY L.: op. rit. 206. és 212.) Feltevésének forrását gyakorlatilag egyik szerző sem jelöli meg, többnyire egymásra és К á г о 1 у János monográfiájára hivatkoznak. A forrásokat illetően Kralovánszky fogalmaz a legvilágosabban : „. . . a palota helyének meghatározásához a X VI — X VII. századi metszetek nyújtanak bizonyos támpontot. Támpontot jelent még az Imre-legenda, illetve Imre születési helyére vonatkozó egyéb forrásadat is. A királyi palotakomplexus (sic!!) területének meghatározásához a korábbi királyi tulajdont sejtető, s a török után már egyházi tulajdonba tartozó ferencesek telkei, s végül а kapu melletti várparancsnok háza is támpontot ad." (KRALOVÁNSZKY A.: SzÉV. 1. 1967. 38.) A XVI — XVII. századi metszetek értelmezése, mint azt már másutt, korábban kifejtettük, egy tévedésen alapult. A metszeteken a Szent Péter templom összetévesztése a Boldogasszony bazilikával, egyértelművé tette a vele szemben ábrázolt és nem egyszer „Burg" feliratot viselő tornyos épületnek a királyi palotával való azonosítását. Valójában az ábrázolások inkább a bazilikától a budai kapuig terjedő tömbben engedik — ha bizonytalanul is — feltételezni a királyi palota helyét. (KOVÁCS P. : SzÉV. 3. és Műemlékvédelem, 14. 1970. 152- 156.) Egyébként más meggondolások alapján Marosi Ernő is a bazilika szomszédságában képzeli a palotát. (MAROSI E.: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája. SzÉV. 2. 1972. 173.) Nem tartjuk elégségesnek a hely megjelölése szempontjából az Imre herceggel kapcsolatos adatokat sem. Ezek lényegében csak arról tájékoztatnak, hogy Székesfehérvárott született. Ennél többet ma már nem jelent, a XVIII. században Pray által leírt emléktábla sem, amelyet állítólag Kálmáncsehy Domonkos állíttatott a szülőházra. (FITZ-CSÁSZÁR-PA PP: op. cit. 12. és 16.) Végül egyáltalán nem érv a „királyi tulajdont sejtető" kifejezés — mert ugyan miért sejtet azt? — s ugyanígy nem érv a várparancsnok háza a palotai kapu mellett. Erősségről, sőt nagyobbról és jelentősebbről a budai kapu mellett is tudunk (cf. feljebb!), s az ugyanúgy szolgálhatta „a királyi palota őrzését" (KRALOVÁNSZKY A.: SzÉV. 1. 1967. 38.), mint az előbbi épület. A bizonytalanságot csak fokozza, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem egyértelműek még a királyi palota létezését illetően sem! F ü g e d i és reá hivatkozva Fitz azt írja, hogy valamilyen formában már 1007 körül, Imre herceg születésekor, állnia kellett a palotának. (FITZ - CSÁSZÁR - PAPP : op. cit. 12.) Györffy kapu helyére vonatkozó legmeggyőzőbb bizonyítékot mégis talán az 1691. évi hadmérnöki felmérés adja. Ezen világosan láthatóak a városból kivezető utak, így az is, amely a palotai kaputól délre fordulva megkerüli a belvárost, majd az Ingovány kapun és a déli külvároson át halad Szabadbattyán irányába. (Reprodukálva: FITZ— CSÁSZÁR-PAPP: op. cit. 24.) С у ö г g у szerint pedig az a tény, hogy István király saját kápolnájaként tartotta fenn a székesfehérvári bazilikát, „azt is jelenti, hogy mellette István király idejében királyi lak állott." (GYÖRFFY GY.: Székesfehérvár feltűnése a történelmi forrásokban. SzÉV. 1. 1967. 24.) Ezek az érvek, s különösen az utóbbi, bármennyire is meggyőzően hangzanak, nem bizonyítják, csak feltételezik a királyi palota létét. Megerősítést valójában azok az okleveles adatok sem adnak, amelyekre Károly János nyomán Fitz is hivatkozik. (FITZ J.: IKMK. В/П.1956. 9.) Az elsőben TV. Ince pápa 1243-ban a fehérvári domonkosok priorját felhatalmazza arra, hogy ha majd a királyi udvarban tartózkodik, bizonyos bűnök alól feloldozást adhasson. (FEJÉR Cod. Dipl. ÍV. 1. 301. „ . . . ut in curia charissimi in Christa filii nostri illustris regis Hungáriáé moraturus,. . . ") A másik, 1273-as adat egy merényletről tudósít,, amely Fehérvárott a felséges király házában törtónt. (FEJÉR Cod. Dipl. V. 2. 131. „. . . in nostre maiestatis domum. . . ") A két oklevél kapcsán kérdéses, hogy a használt kifejezések valóban vonatkoztathatók-e a királyi palotára ? Mindenesetre, az egyértelműbbnek tűnő palatium szó forrásainkban nem szerepel. (És hadd hívjam fel a figyelmet még egy negatívumra: viszonylag gazdag oklevél anyag maradt fent Székesfehérvárról pereskedések és házeladások kapcsán. Feltűnőnek kell tartanunk, hogy ezek egyikében sem találunk még irány megjelölésként sem célzást a királyi lakra. Ugyanígy feltűnő, hogy míg igen jól megismerhetjük az oklevelekből a prépostság, a keresztesek és a városi magisztrátus vezető és szolgaembereit, a királyi lakhoz tartozókról, se kisebb, se nagyobb rangúról semmit sem olvashatunk.) A bizonytalanságot néhány XV. és XVI. századi adat szünteti meg. Berzeviczy Albe r t Mátyás király és Beatrix esküvőjének leírásakor a kortárs Eschenloer Péter, boroszlói jegyző feljegyzéseire támaszkodva a következőt írja „A koronázást követő lakomát a királyok rendes szállóhelyén, mely a királyné lakásául szolgált, tartották meg a boltíves teremben. ..." (BERZEVICZY A. : Beatrix királyné. Bp. 1908. 177. Eschenloer P. a „Königliche Herberge" kifejezést használta leírásában.) — Tehát nem önálló palotáról, csak „szállóhely"-röl van szó. F г а к n ó i Vilmos pedig — ugyancsak egykorú források alapján — 1526-ban Zápolyai és 1527-ben Ferdinánd király lakását^ egyértelműen a prépostság épületében jelzi. (FRAKNÖT V.: A magyar országgyűlések története. 1. k. Bp. 1874. 10. és 72.). A bizonytalan, vagy néha negatívnak tűnő adatok végül pozitív módon találkoznak: a középkori királyi palota és a prépostság tehát egyetlen objektum volt. A mindenkori király — ahogy adataink mutatják — ezt épp úgy saját házának tekintette, mint ahogy saját kápolnájának a Boldogasszony bazilikát. A két féle, egyházi és világi, prépostsági és királyi intézmény ilyen jellegű találkozására egyébként hazai viszonylatban éppen Obudán van példa. Az ottani, hasonlóan közös birtoklást Nagy Lajos király szüntette meg 1355-ben, amikor különválasztotta a királynéi ós prépostsági várost. (GEREVICH L.: Az óbudai királynéi vár maradványai. Budapest műemlékei II. Bp. 1962'. 372-373.) A királyi palota 266