Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Szemle – Rundschau - Kovács Péter: Megjegyzések Székesfehérvár középkori topográfiájának kutatásához. XII, 1971. p. 261–267.

jogi és területi viszonyait próbálta kihasználni és birtokainak határait ily módon növelni. Világosabb az az 1543. évi portaösszeírás, amely Bottyán és Csór között írja össze „a fehérvári káptalan birtokán levő Ingoványt, a Bertalan utcával azonositható, falakon belüli Káptalan utcát, s az összeírás végén a budai külvárosban levő Szent Miklós kápolna utcáját." (NAGY L.: op. cit. 210.) Ez az összeírás délről halad észak felé, tehát ebben az esetben elfogadható Nagy Lajos véleménye, hogy Ingoványt a castrumtól délre lehet keresni. T)e mindjárt jelzem, hogy ez a tény nem zárja ki Nova Villa létezését. Nova Villa határai — amint ezt föntebb írtuk már, s ahogy a XVII. századi hadmérnöki felmérések, az 1601-es francia metszet és az 1797-es térkép is mutatják, — a mai Vörösmarty tér déli sarkán kezdődtek. (Az idézett ábrázolásokra vonatkozókat cf. feljebb.) A vár és a külváros között azonban még egy jelentős méretű szárazulat terül el, amely valóban határos a Szigettel is. Ingovány tehát a mai Vörösmarty tér déli oldalától terjedhetett északra a castrumig és nyugatra a Szigetig. Az 1372-es oklevélben említett „quadam insula", ahol a birtokjelző cöveket próbálták — egyébként sikertelenül — leszúrni, valószínűleg nem az Ingovány, hanem csak az Ingovány birtoknak egy része volt. (Äz oklevél bevezető része egyébként „particulae terrae"-t említ.) Ez azért is valószínűnek látszik, mert a jelzett terület a határjáráskor éppen víz alatt volt, s emiatt nem tudták megjelölni. Ha pedig víz alatt volt, valószínűtlen, hogy ott állandó település lett volna. A határjárásra és a későbbi pereskedésekre is — véleményünk szerint — az ad hatóit okot, hogy a szárazabb években a mocsárból kiemelkedő földek tulajdonjoga bizonytalan volt. A fentiek értelmében könnyebben és érthetőbben oldhatjuk fel Wathay leírását is. (NAGY L. op. cit. 210.) Tehát 1602-ben északon a külvároson kívül, a mai Szeder utcai temetőnél kezdték a sáncok ásását, majd a Szigeten belül, aztán ismét a külváros határain kívül, a „Sóstó felől" folytatták. Végül — nem, mint Nagy Lajos írja: a Sóstótól keletre, mert abban az irányban idézett térképeink tanúsága szerint még nem volt település — az Ingovány végén, tehát a castrumot közvetlenül határoló területen ástak még sáncokat, épp úgy, mint a Sziget esetében. N agy Lajos megállapítását, hogy „A várostól délre húzódó település tehát nem azonosítható az oklevelekben szereplő Nova Villavar (NAGY L.: op. cit. 210.) a fentieken kívül azért sem fogadhatnánk el könnyen, mert nagyon nehéz lenne ezt a városrészt — amely a városi magisztrátusban is két esküdttel képviseltette magát (KÁROLY J.: op. cit. 40.) — máshol, mint a mai SzécheRészben kapcsolódik az eddigiekhez is a városkapuk kérdése. Korábban senki sem vonta kétségbe, hogy a belvárosnak a középkorban két kapuja volt. Északon, körülbelül a múzeum mai helyén állt a budai és nyugaton, a Liszt Ferenc utca Piac; téri torkolatánál a palotai kapu. Къ előbbit később, a XVII. század elején, vagy közepe táján áthelyezték a Március 15. utca — Várkapu utca találkozásához. (FITZ - CSÁSZÁR - РАРГ : op. cit. 19. és 24 — 25. Nagy Lajos véleménye eltér a budai kapu korábbi helyét és áthelyezésének idejét illetően is. NAGY L.: op. cit. 207.) A régi budai kapu folytatásában, dél felé, egy belső fellegvár is volt, amit az 1601-es felmérésen és a francia metszeten is megfigyelhetünk. A fellegvárról Evlia Cselebi is megemlékezett leírásában. (FITZ J. : Török erődítések Fejér megyében I. IKMK. B/7. Székesfehérvár, 1956. 9.) Ujabban Nagy Lajos a két előbbin kívül egy harmadik kapu létezését is feltételezi a déli oldalon, amely szerinte már a XV. században funkcionált. Ezt a harmadik kaput — forrásai nyomán — Ingovány-kapuként iiyi utca vonalában elképzelni. A korábban Fi t z Jenő által feltételezett helyen, még Ingovány helyét is nehéz elképzelni. A Palotai út mentén sem az írott források, sem a katonai felmérések, sem az idézett francia metszet nem mutatja település nyomát. Ingovány falunak temploma is volt, amely egy 1537-ben kelt oklevél szerint Szent Kozma és Demjénnek volt szentelve. (FITZ — CSÁSZÁR - ГАГР: op. cit. 15. - Fügedi E. ezzel szemben azt mondja, hogy „Ingovány plébániája úgy látszik Szent Erzsébetet tisztelte védőszentjéül." cf. TK. 20. 1967. 32.) — A fentiek után talán megkockáztathatjuk a föltevést, hogy Ingovány templomának helyét a mai Vörösmarty téren lehet keresni. Végül térjünk vissza mégegyszer az 1372-es határjárás problémájára. Az oklevél bevezetőjéből kiderül, hogy a bejárt terület Székesfehérvár közelében, Szent György egyház és Sárszabadi (Sarzabady) között fekszik. Mint részben korábbi, részben későbbi oklevelekből kiderül, az említett Szent György templomot nem kell Székesfehérvárott keresnünk, '(cf. ÉRSZEGI G.: op. cit. 2. 1249., 66. 1391., 67. 1392. és 115. 1426.) mert az a keresztesek iszkai birtokával szomszédos helyen volt. A ma már ismeretlen Sárszabadit pedig talán Urhida környékén kell keresnünk. (A kérdésre talán választ adhat TV. Béla 1249. évi oklevele, cf. ÉRSZEGI G.: op. cit. 2. 1249.) 1372 után állandósultak a Sziget és az Ingovány kapcsán a keresztesek és a Boldogasszony bazilika káptalanja közti birtokperek (cf. ÉRSZEGI G.': op. cit. 115. 1426., 131. 1433., 199. 1446., 295. 1499.). Ezek az iratok és ugyancsak a keresztesek és a székesfehérvári városi magisztrátus közti viták (cf. ÉRSZEGI G.: op. cit. 294. 1498., 352. 1539.) azt bizonyítják, hogy a Sziget területén a tulajdonjogi ós hatásköri kérdések századokon át igen összetettek és bonyolultak maradtak. Mindezt azért jelezzük itt — ha csak futólag is — hogy felhívjuk a figyelmet általában is a székesfehérvári külvárosok problémájának ma még szinte teljes megoldatlanságára. Lényegében se szervezeti, se területi kérdéseikben nem látunk világosan. Olyan összetettek ezek a kérdések, amelyeket egyet len, vagy csak néhány oklevél elemzésével meg sem kísérelhetünk megoldani. A kérdést egyelőre lezárva, mégegyszer megjegyezném, hogy Nagy Lajos nak mindenképpen igazat adunk abban, hogy Ingovány a castrumtól délre van, hogy a Szent Bertalan templomot a belvárosban kell keresnünk, valamint abban, hogy a káptalannak a város déli részein levő birtokai a várfalak felépítése előtti időkben egységesek lehettek. (NAGY L.: op. cit. 208., 210211.) emlegeti. (NAGY L.: op. cit. 207. és 210- 211.) Véleményét Somkuti Éva is alátámasztja, aki XVII. század végi adatokban fedezte fel a Csíkvári, vagy másképpen Cigány kapu nevét. Somkuti adatai azonban kifejezetten a palotai külváros területéről származnak, s nyilvánvaló, hogy a belvárosra nem vonatkoztathatók. (SOMKUTI E.: Székesfehérvár harmadik városkapujának történetéhez. FMTÉ. 5. 1971. 169-170.) Evlia Cselebi leírásából ós különböző XVII. századi katonai felmérésekből és a metszetek vizsgálatából is egyértelműen kiderül, hogy ez a bizonyos harmadik kapu nem létezett. (FITZ «T.: IKMK. B/7. 1956. 9. -,A rajzok és több metszet is reprodukálva : FITZ — CSÁSZÁR — PAPP: op. cit.) Nagy Lajost forrásai értelmezésében valószínűleg az vezeti félre, hogy a középkori Székesfehérvárról az utak valóban három fő irányban léptek ki: észak, nyugat és dél felé. E harmadik irányban, a Sziget külváros Ingovány részében — tehát a castrumtól délre — állt az Ingovány kapu. Neve a forrásokban is valószínűleg azért kapott többi külvárosi társánál naA városkapuk 264