Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)
Tanulmányok – Abhandlungen. A Pannonia Konferenciák aktái, I. – Akten der Pannonia Konferenzen I. - László Attila: Vases néolithiques a face humaine, découverts en Roumanie. – Újkőkori arcos edények Romániából. Az emberi arc ábrázolásának kérdéséről a Dunamedence neolithikus edényein. XII, 1971. p. 211–235.
ábrázolások szakrális voltából nem következik, hogy maguk az edények is kizárólag vallásos célt szolgáltak volna. Az arcos edények lehetnek tehát mind használati-, mind rituális rendeltetésűek. Használati edények voltak például a vincai meg a szentesi areábrázolásos, nagy űrtartalmú gabonatárló edények. A kisebb méretű, folyadék befogadására szolgáló (pl. palack- és amfora-alakú) edényeket (Stuttgart — Cannstatt, Barieben, Zauschwitz, Derenburg, Husi, Vadastra, stb.) azonban italáldozatok (libáció) alkalmával használhatták. Az arcos edények megjelenése az újkőkori földműveshitvilág sokrétű megnyilvánulásai közé tartozik. Az „agrár-vallás" közel-keleti eredetű s maga a növénytermesztő- ós állattenyésztő gazdaság elterjedésével honosodik meg Európában is. Az arcábrázolást megtaláljuk a Hassuna típusú festett kerámián és -a szempár mintájára egyszerűsítve- az anatóliai neolitikum (Çatal Hüyük, Haeilar) és kőrézkor (Mersin) edényein. Az emberi arc témájával Európában először a Presesklo — Sesklo — Karanovo — Kremikovci — Starcevo — Körös — Cris művelődési kör agyagművessógében találkozunk (Sesklo, Trapéza, Thespiai, Nea Nikomedeia, Azmaska Mogila, Gladnice, stb.) s megjelenésében e kultúra anatóliai ós mezopotámiai gyökereivel is számolnunk kell. A Vinca (-Tordos) műveltség emberábrázolásai egyrészt a Starcevo — Körös hagyományokat követik (T alakban összekapcsolt plasztikus orral és szemöldökkel mintázott arcok, háromszögletű- és szívalakú arcok, applikák), másrészt újabb típusokkal gazdagszanak (nagy, kifejező szemekkel ábrázolt arcok, M-jellel társított arcok, arcos fedők, stb.). Az aldunai középső- és késő neolitikus kultúrák (Vadastra, Boian, Gumelnita) agyagművességének emberábrázolásai a Vinca műveltség előképeit követik. A vonaldíszes kerámia kultúrájának korai emberábrázolásai a Starcevo — Körös örökséget folytatják, részben Vinca A közvetítéssel. A Vinca B, szakasznak megfelelő időben a kései vonaldíszes csoportokban (Szakáihát, Zseliz) olyan edények jelennek meg, melyek nyakán M alakú jel fölött ábrázolt arcokat találunk. A Precucuteni (Tripolye A) kultúra (s általa az egész Erősd — Cucuteni — Tripolye kör) fő összetevője a vonaldíszes kerámia; főképp ez közvetítette a Starcevo ( — Körös) — Vinca hagyományú emberábrázolásokat (tehát az arcábrázolásokat is) a Cucuteni — Tripolye műveltség agyagmuvességének. E mellett tekintettel kell lennünk további déli, délkeleti hatásokra is, melyeket főképp a Gumelnita kultúra közvetített. László Attila 235
