Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.
5. Budapest-Dunameder 1. К-106. — A Fegyvertár 1910-ben Simonovits В.-tói vásárolt (6ü) egy, ,,a Dunának budai oldalán" a mederből kikotort lándzsacsúcsot^ 61 ). Hosszú, kissé meggörbült pengéje keskeny levélalakú, rombuszmetszetű ; s mindkét oldalán damaszkolt. Köpűje hatszegletes (62) , két szeglyukkal. A köpú keskenyebb oldalait 21 cm hosszan növényi, a szélesebbeket 17 cm-ig mértani díszítés fedi, melyet a köpű felületét borító aranylemezbe poncoltak és niellóval töltöttek ki. A lándzsa valószínűleg Gotlandon készült, és a díszítésmódja alapján a XI. sz. első felére keltezhető (63) . H: 59,7 (43,7; 16), psz: 2,9, pv: 0,8-0,9, kf: 1,8 cm. MNM Г. 25./1910. (XXXIV. t. 6.); (5. á. 4.) 6. Dudapest-Dunameder 2 — 3. K-448. — Lehoczk y T. 1894-ben egy rokonától két lándzsát kapott, „kinek állítása szerint Budapestnél, a Dunából" kerültek elő. Az egyik (2. sz.) — a szárnyas — lándzsa, a „kecöliekhez teljesen hasonló, kétélű. . . durva, érdes művű, közepén kiálló vastag bordával". Köpűje hengeres. H: 57(41; 16), psz: 6,5, ká: 3 — 4, szh: 2,5, szsz: 1,5, szv: 0,3 cm. Súlya: 1710 gr (3. á. 2.) (64) . A másik (3. sz.) lándzsa 37 cm hosszú, ezt Lehoczky T, „szláv típusúnak" vélte <G5) . Mindkét lándzsa a munkácsi Lehoczky gyűjteményben volt, mai őrzési helyük ismeretlen. 7. Cák (Vas m.) 1 — 2. K-I38. — A század elején két szárnyas lándzsacsúcs került be innét a szombathelyi múzeumba (66) . Az 1952. évi újraleltározáskor nem bukkantak rájuk, leírásuk nem maradt (67) . 8. Csánig-Homokbánya (Vas m.) K-I64. — 1958-ban Kiss L. szombathelyi lakos egy kétélű kardot hozott be a MNM-ba, melyet a Csánig és Répcelak közötti homokbányában talált (68) . „Látott még ugyanitt egy hullámvonalas díszítésű bögrét és egy lándzsacsúcsot ] g "(69) > N em valószínű, hogy egy sír leletei voltak (70) . 9. Csorna-Csatár (Csorna-Eperjesdomb) (Győr-Sopron m.) 1, 3, 7. sír K-199. — 1878-ban a „fövényvájók egy lóra ültetett vitéz csontvázát ásták ki", majd P a u r I. még hat sírt tárt fel. A hét sírban — a második kivételével — lovastemetkezés volt. 1. sír: Mellékletek: bronz nyakperec, kerek kengyelpár, csikózabla és bronz lándzsacsúcs — „melyen a köpűtől a lándzsa hegyéig végig nyúlik el a szárnyakat erősítő borda" — volt (71) . A lándzsa ős(60) FN. 25/1910. (61) P. PAULSEN, о. с, 7. (62) Két-két 1,6 cm-es lap fog közre egy-egy 1,9 cm széleset. A két szélesebb lap egymástól való távolsága: 2,7 cm. (63) P. PAULSEN, о. с, 7-8, 29. (64) HAMPEL J., Újabb tanulmányok, 223; LEHOCZKY T., (Kiegészítés) AÉrt 33, 1913, 254. (65) LEHOCZKY Т., о. с. (66) NAGY G., Karoling, 254. (67) Szentléleky T. szíves felvilágosítását ezúton is köszönöm. (68) A kardot közölte: BAKAY K., Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéseihez. DuDolg 1, 1965, 7, ésf'ig. 23: l.a-b. (69) MNM Honfoglalás kori Napló 60. 6. A. (70) Bakay K. fogalmazása félreérthető. A lándzsáról semmilyen adatunk sincs, cf. BAKAY К., о. c, 7. (71) PAUR L, Lovagok temetője С soma-ösatáron. AÉrt 5, 1885,319-321'. kori, méretei ismeretlenek (2. á. 1.). 3. sír: Bolygatott (?) lovassír, benne kis körtealakú kengyel, „egy töredezett, de annyira amennyire összeállítható lándzsával" (72) . Egyéb adata nem maradt. 7. sír: A férfiváz mellett teljes (?) lócsontváz volt, valamint sodrott bronz gyűrű és egy „három darabra tört vas lándzsavég " (73) . Egyéb adata nem maradt. A feltárt 7 sír — valószínűleg nagyobb temető része — a nyakperec és a sodrott gyűrű alapján a X. sz. II. felénél korábbra nem keltezhető, de inkább XI. sz.-i (74) ; Paur I. besenyőnek tartotta a leleteket <75) . 10. Deszk I. temető (Csongrád m.) 6. sír K-224. — 12 sírból álló kis temető. Csekély leletanyagából nem dönthető el, hogy a továbbélő avar népesség vagy a magyar köznép használta-e. 6. sír: Sírleírás nincs. Mellékletek: hároméba nyílcsúcs két, honfoglalás kori kengyel három töredéke és egy igen rossz megtartású lándzsacsúcs. Pengéje széles levélalakú; köpűjének farostnyomos, szeglyukas töredéke maradt csak meg. H: — (26,7; mérhető h: 9,6), ká: 1,1-2,3 cra^ 76 '. Szeged, Móra F. Múzeum 53.21.7. (5. á. 5.) 11. Diód (Stremt) Románia K-917. — A diódi szőlőkben honfoglaláskorinak vélt lovassírt találtak (77) , melyről leleteinek közlése nyomán kiderült, hogy avarkori: hurkosfülű kengyelpárral és négykarikás csikózablával. A leletben szereplő lándzsa időközben azonosíthatatlanná vált, vagy elveszett (78) . Gyulafehérvár ? 12. Domaháza (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) K-239. — 1900 és 1902 között kerülhetett elő az a legalább két sírból származó leletegyüttes (?), melyben hoszszúfülű kengyel, háromszög alakú ívelttalpú kengyelpár, csikózabla három töredéke és egy lándzsacsúcs volt <79) . Keskeny pengéje valószínűleg rombuszmetszetű, kerek köpűje pereménél szöglyuk. Méretei hozzávetőlegesen (80) : H: 21,6 (12,8; 6), psz: 2,4, ka: 3,1 cm. őrzési hely ismeretlen(5. á. 6.) (81> . Dunaszekcső 1. Szárazd 13. Ercsi (Fejér m.) K-285. - 1881-ben Kuliffay A. egy lándzsacsúcsot ajándékozott a MNM-nak (82) . Pengéje keskeny, rombuszmetszetű ; köpűje oldalt, a (72) Ibid. 320. (73) Ibid. 321. (74) Bella L. 1882 - 92 között nagy temetőt tárt fel; az egyik sírban Péter érme volt. SZÓKÉ В., Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez, AÉrt 81, 1954, 131. (75) PAUR I., o.e., 321. (76) Az adatok megküldését ós a temető értékelését Trogmayer O. és Bálint Cs.-nak ezúton is köszönöm. (77) NAGY G., Erdély, 271. (78) K. HOREDT, Gontributii la istoria Transilvaniei ín secolele IV-XIII. Bukarest 1958, 103. (79) HAMPEL J., Régiségek, 300-301. (80) H a m p e 1 J. ugyanazt a táblát 1: 3 (HAMPEL J., Régiségek, 301.) és 1 : 4 méretarányúként (ID. Alterthümer, III, 419; ID. Újabb tanulmányok, T. 10.) is közölte; az elsőt vettük figyelembe. (81) A MNM Középkori Osztályán és a Fegyvertárban nincs, és nem volt a miskolci múzeumban sem. K. V é g h К. szíves közlését ezúton is köszönöm. (82) MNM 133/1881. 3. Új száma: FN. 52. 26. 85
