Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.
III. A ХXI. SZÁZADRA KELTEZETT LÁNDZSÁK LEÍRÁSA A honfoglalás- és kora Árpád-kori lándzsák kérdése H a m p e 1 J. összefoglaló munkái <46) és Nagy G. a frank lándzsákról írt tanulmánya (47) óta feldolgozás igényével nem merült fel régészeti irodalmunkban. Egyes részösszefoglalások után (48) , csak a leletkataszterben gyúlt össze az az anyag, melyet a szóban forgó korra keltezünk (49) , s lelőhelyeik sorrendjében az alábbiakban ismertetünk (50) : 1. Acsteszér (Komárom m.) 1 — 3. K-6. — 1903-ban a Fegyvertár Hahn H.-tói 3 db, ismeretlen körülmények között előkerült lándzsát vásárolt, melyek közül kettő valószínűleg XV — XVI. sz.-i, fegyver (1 — 2, XXXII. t. A. 4-5); 6. á. 4-5. (51) , a harmadik pedig X —XI. sz.-i. Az utóbbi pengéje levélalakú, rombuszmetszetű, éle csorba. Köpűje nyúlánk, pereme kitöredezett, szélénél szeglyuk. H: 25,1 (13,3; 11,8), psz: 3,3, pv: 0,3-0,9, ká: 1,3-2,7 cm. MNM F. 15/1903.3. Új sz. : 52.23. XXXIII. t. 1 ; 6. á. 6. Bácsszentiván ld. Prigrevica /Szentiván 2. Bezdéd (Szabolcs-Szatmár m.) 7. sír., K1107 — Jellegzetes magyar középrétegbeli nagycsaládi temetőben (52) , a nagycsaládfő mellé a bal(46) HAMPEL J.,Hunfoglalám-kor ; ID., Alterthümer ; 1D. Újabb tanulmányok (47) NAGY G., Karoling, 250 - 254. (48) P. PAULSEN, Magyarországi viking leletek. AHung 12, 1933; CS. SOS Ä., Das frühmittelalterliche Gräberfeld von Keszthely-Fenékpuszta. AArchHung 13, 1961, 246-305; SZŐKE В., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. RégTan 2, 1962. (49) FEHÉR G.,-ÉRY K., - KRALOVÁNSZKY A., A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. RégTan 1, 1962. (50) A felsorolásban a lelőhely neve (megváltozott mai neve,) megyéje és a leletkataszterben kapott száma szerepel. A lándzsaleírás rövidítései: H: a teljes hossz, utána zárójelben (a penge; a köpű) hossza, psz : a penge szélessége, pv : a penge vastagsága, ká : a köpű felső és alsó átmérői, ka ill. kf : a köpű alsó vagy felső átmérője, ha csak az egyik adat ismert, szft : a szárnyak két legszélső pontjának távolsága, szh : egy szárny hossza, szsz : egy szárny szélessége, szv : szárny vastagság, szín : a szárny felső élének kiindulásponti távolsága a köpűperemtől. A lándzsarészek neveit, és a méretek leolvasásának módját lásd az 1. ábrán. Egyéb röv. : MNM : Magyar Nemzeti Múzeum, КО : Középkori Osztály, КО : Régészeti Osztály, F: Fegyvertár, FN: Fegyvertári Napló. (51) 1. Rombuszmetszetű, erős penge, tölcséres köpű, amelynek egyik oldala kitört. Peremén kettős gyűrű fut. H: 19(11,2; 7,8,) psz: 2,1, pv: 1,2, ká: 1,1 -4 cm. MNM F. 56, 589l. Régisz: 15/1903. 1. 2. Keskeny, csúcsánál négyzetmetszetű penge, tölcséres, töredékes peremű köpű. A penge meggörbült. H: 19 (12,4; 6,6), psz: 1,5, pv: 1, ká: o,75-2,8 cm. MNM F. 56. 5889. Régi sz : 15/1903. 2. (52) JÓSA A., Bezdéd, 385-412, LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 128-134. szárny első sírjába öreg férfit temettek. Lovának lábcsontjai és koponyája a lábai felett voltak. Mellékletei: körtealakú kengyelpár, hevedercsat, téglalapalakú, közepén nyílással ellátott csontlemez (Jósa A. szerint tőrmarkolat (53) , de inkább a kengyel felerősítésére szolgált.) (54) , ezüst csat, kovakő; ezenkívül a „két comb között, ezekkel párhuzamosan, hegyével az emberi koponya felé irányuló; vízszintesen, a comboknál mintegy 10—12 cm-rel magasabban fekvő négyélű vas lándzsa" volt. Pengéje keskeny, csaknem kereszt alakú átmetszetú. H: 29 (17,1; 11,9), psz: 2,2, v: 1,6, ká: 1,2-kb. 3,6 cm. MNM КО. 86./1896. 209. (XXXII. t. A. 1.); (5. á. 3.) 3. Bihar-Somlyóhegy (Biharea) Románia 7. sír, К-88 — 1902-ben a községtől keletre eső Somlyóhegyen Karácsonyi J. nagyobb honfoglalás kori temető egy sorban elhelyezkedő nyolc sírját tárta fel (55) , s a 7. sz. lovassírban egyéb leletek (szemfedő?, arany hajkarika, függő, 5 fülesgomb, 2 karperec, csizmaveretek, tegez, 4 nyílcsúcs, csiholó, kova, lószerszám) mellett, „lándzsahegyet" is talált. A síregyüttes képén azonban nincs lándzsacsúcs, hanem egy inkább késnek tűnő tárgy <56) . A kérdés eldönthetetlen. A leletek zöme Nagyváradra került, de azonosításuk ínég nem teljes (57) . Biharea ld. Bihar-Somlyóheg y Blatnica ld. Turócszentmárton 4. Budapest — Сse'pelsziget К-133. — A Fegyvertár 1901-ben Müller A. régiségkereskedőtől, állítólag itt talált, három különböző korú lándzsából és egy szablyából álló együttest vásárolt (58) . Ma csak a szablya és az egyik lándzsa van meg (új sz. : 53. 364. ill. 56. 5921.). Az elveszett szárnyas lándzsa a napló szerint,,karolingkori, köpűje két szárnnyal van ellátva, de egyik oldalán csorba. Nagy és nehéz, inkább vadkanvadászatra, mint hadi célokra alkalmas". H: 50(37; 13), psz: 7, szh: 4,2, ka: 4 cm (59 >. (53) JÓSA A., Bezdéd, 396. (54) OIENES 1., A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanulsága. AÉrt 93, 1966, 232. (55) „Volt a síroknak folytatása is, de azokat a szomszéd birtokos szöllejének forgatása alkalmával már felásták és a lelt tárgyakat széjjelhányták." KARÁCSONYI J., A bihari honfoglaláskori lovas-sírokról. AÉrt 23, 1903, 407 - 408. (56) Ibid. 410-n, a sírleírásban a fig. 12: 17 - 18, 25 - 27. sz. nyílcsúcsok között említi a lándzsát, ezek közül csak a 18. sz.-ra gondolhatnánk, de az H a m p e 1n á 1 is vaskésként szerepel: HAMPEL J., Ujabb tanulmányok, 108; H a m p e 1 J. szerint a nyílcsúcs ábrák közül a 26. ós 27. sz. hiányzik: ibid.; szerintünk a 24, 28, valamint a 35 — 38. nem szerepel. (57) N. С h i d i о s a n szíves felvilágosítását ezúton is köszönöm. (58) FN. 26/1904. 1-4. (59) FN. 26/1904. L; HAMPEL J., Újabb tanulmányok, 223. 84
