Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Kiállítások - Sinkovics István: Wathay Ferenc emlékkiállítás. XI, 1970. p. 170–171.
Kassák Lajos emlékkiállítás. Exposition commemorative de Lajos Kassák. Az előszót írta Perneczky Géza. IKMK D/62, 1968,24 p. Derkovits és a szocialista művészet. Derkovits et l'art socialiste. Az előszót írta Szabó Júlia. IKMK. D/63, 1968, 64 p. Francsics József festőművész kiállítása. Az előszót írta Kovács Péter. IKMK D/64, 1968, 20 p. 19 6 9 Entz Géza — Szakái Ernő: István király szarkofágja. IKMK A/11, 1969, 28 p. Wathay Ferenc emlékkiállítás 400 éve, 1568-ban született Wathay Ferenc és 1606-ból van róla az utolsó adat. A véletlen játéka, hogy 1568 és 1606 egy-egy török béke éve. 1568 elején kötötték meg a drinápolyi békét, ez után hosszú békeidőszak következett. Igazi „török" béke volt. A nagy hadjáratok szüneteltek ugyan, de a török területek szomszédságában mégsem volt nyugalom. Török csapatok be-betörtek, kifosztották, felégették a falvakat, elhurcolták az embereket. Rátörtek a vásárokra, sőt még várak ostromára is vállalkoztak. Ha Budán, vagy Konstantinápolyban a bécsi udvar megbízottai panaszt emeltek, azt válaszolták, hogy a magyar végváriak is állandóan nyugtalanítják a török területeket. A végvári katonák valóban nem nézték tétlenül a török rablásait, nem egyszer komoly csatákat vívtak. Betörtek a török fennhatóság alatt álló országrészre, és minthogy a koppányi bég rablásaitól másként nem tudták megvédeni a Dunántúlt, engedély nélkül megostromolták Koppány várát és elfogták a béget. Hiába érkeztek Bécsből a tiltó parancsok, hiába állították hadbíróság elé a koppányi vállalkozás magyar parancsnokait, nem tudták megakadályozni a harcot. N á d a s d y Ferenc, az egyik résztvevő találóan fejezte ki az egykorúak gondolkodását: „Ha mi nem védjük azt, ami még a miénk, az egész ország elvész". Bécsben attól féltek, hogy a török egyszercsak megint megkezdi a háborút, újból jön a szultáni hadsereg, és kérdés, hogy hol lehet majd megállítani. A végváriak élete nagy ellentéteket mutat. A fizetetlenség, magárahagyottság és a nélkülözések szinte kényszerítik őket, hogy zsákmányoljanak, lest vessenek a portyázó törököknek. A férfias küzdelmek, lélegzetelállító nyargalások, győzelmek elfeledtették a nyomorúságot és akik a végeken éltek, azok a végvári élet szépségeit nézték, a végvárakban nevelő iskolát láttak, mint Balassi Bálint, aki maga is végvári katona volt, Eger várában szolgált 50 lovas élén, és aki utolérhetetlen művészettel örökítette meg a végvárak életét. Érthető, hogyha ez az élet vonzotta a magyar fiatalságot, a „természetes" ellenség elleni nehéz harc lett a legfőbb élethivatás számára. Ebben a világban született Wathay Ferenc, apja és nagyapja is végvári katona volt. Sopronban tanult 4 évig, de akkor anyja kivette az iskolából és hazavitte, amit később Wathay úgy emlegetett, hogy kárára volt, mert tanultsága hiányos maradt. Sopron viszonylag távol esett a csatáktól, amelyek a Balaton vidékén, a Balatontól Győrig húzódó várak környékén folytak. Wathay mégsem tudott ellenállni a végvári élet vonzásának. Még gyermek volt, amikor elment hazulról és útja a végvárakba vezetett, ahova vágyódott mindig. Tihanyban, majd Győrben szolgált ós a fehérvári úton esett át a tűzkeresztségen. Bár súlyosan megsebesült, a világért sem hagyta volna abba, a végekben találta meg örömét és életcélját. A béke idején is szakadatlanul folytak a harcok, amelyeknek két legnagyobb hőse a Dunántúlon Huszár P ó t e r és N á d a s d y F e r e n с, a „fekete bég" volt. Pallay József kiállítása. Az előszót írta Kovács Péter. IKMK D/65, 1969, 16 p. Szenes Zzsuzsa kiállítása. Exposition de Zsuzsa Szenes. Az előszót írta K. Kovalovszky Márta. IKMK D/66, 1969, Farkas István emlékkiállítás. Exposition commemorative de István Farkas. Az előszót írta Bajkay Éva. IKMK D/68, 1969, 18 p. Festett táblák 1526 - 1825. Bemalten Holzdecken 1526 1825. Az előszót írta Hofer Tamás. IKMK D/68, 1969, 66. PVajda Lajos emlékkiállítás. Exposition commemorative de Lajos Vajda. Az előszót írta Körner Éva. IKMK D/69 1969, 28 p. Fitz Jenő Mellettük Wathay Ferenc névtelen katonája volt a dunántúli harcoknak. Amikor a szultán 1593-ban felmondotta a békét, úgy látszott, hogy ütött a szabadulás órája, az elfojtott energiákat maradéktalanul mozgósítani lehet a török ellen. Azok, akik már végleg elkeseredtek, most fenntartás nélkül segítették a Habsburg császárt, hiszen a cél a török kiűzése volt. Amikor Erdély, Havasalföld és Moldva is csatlakozott, úgy látszott, hogy a remény teljesülése nincsen messze. Az Adriai tengertől a Fekete tengerig húzódó arcvonalon a török nem sokáig fogja bírni a szövetséges hadak nyomását. A magyar hadak észak felől kezdték elfoglalni a török kézen levő várakat. A céljuk az volt, hogy megközelítsék Budát. Az erdélyiek a Maros völgyét tisztították meg. Az erdélyi és a román hadak a Havasföldön mértek csapásokat a törökőre. 1595 után azonban nem további emelkedés következett, hanem visszaesés. A legjobb magyar hadvezérek, N á d a s d y Ferne és Pálffy Miklós csak részfeladatokat kaptak. A főerők a nagyobb tekintély kedvéért parancsnoknak kinevezett Habsburg főhercegek vezetése alatt nem tudták kihasználni a török gyengéit, sőt nem várt vereségek következtek. A háború évről évre húzódott és egyre kevesebb remény volt a török kiűzésére. Ezután inkább csak egyes magukban álló, meglepetésszerű győzelmek törték meg az évek egyhangúságát. Ezek azonban nem voltak elegendők a döntő fordulathoz. Ilyen nagyszerű felvillanás volt Győr visszafoglalása 1598-ban ostrom nélkül, egyszeri kockázatos éjszakai rohammal. Ilyen volt a hajdúk győzelme a Budára tartó török hajókaraván fölött Tolna közelében, ilyen volt Fehérvár visszafoglalása 1601-ben ós a török felszabadító seregének visszaverése. A háború céltalan húzódása azonban egyre több pusztulást hozott az országra ós szinte megváltás volt, amikor 1606-ban megkötötték a békét a Zsitvatorkolatnál. Ez volt a másik török béke, ami évszerint egybeesik Wathay életének utolsó ismert eseményével. A háború megindulása óta Wathay a dunántúli harcokban derekasan kivette a részét. 1593-ban itt harcolt Fehérvárért, amikor Huszár Péter hajdúi már behatoltak a külvárosba, magát a várat azonban nem sikerült visszavenni annak ellenére, hogy a Budáról érkezett túlerőben levő török sereget sikerült szétverni. Wathay itt is súlyos életveszedelemben volt, a lováról leesett és a lovasok keresztül rohantak rajta. 1594-ben ott volt Esztergom első sikertelen ostrománál, ahol Balassi Bálint életét vesztette. Miután Győr a török kezére került, Wathayt Nádasdy Ferenc szolgálatában találjuk. Érdemeinek elismerése, hogy Nádasdy egy század lovast rendelt alá. Sikeresen vett részt Győr visszafoglalása után egy sor dunántúli vár felszabadításában és 1601-ben Fehérvár visszavételében. Újabb megbecsülés jele volt, hogy a Fehérváron szolgáló magyar csapatok főhadnagya és vicekapitánya lett. A török számára Fehérvár nagy értéket jelentett, a Budához vezető utat biztosította, annak idején Buda birtokbavétele után elsők között Székesfehér várat ós EszKIÁLLÍTASOK 170
