Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Irodalom – Beschprechungen - Fitz Jenő: Epigraphica IV. XI, 1970. p. 157–158.
EPIGRAPHICA IV. 10. A GIL, III, 3345 (Székesfehérvár) felirat olvasását az Alba Regia 8/9, 1967/68, 210. oldalán Alföldi A. feloldásával (Pannónia könyvtár 14, 1935, 4.) adtuk. Ez a felirat 6. sorát [et Galujdiufs] Marcifanus] formában javasolta. A kő újabb vizsgálata azonban arra a megállapításra vezetett, hogy e kiegészítés számára nem áll elegendő hely rendelkezésre. A 6. sor kétségtelenül DIV betűkkel kezdődik, a feltételezett [et Clau] kiegészítés sem itt, sem az 5. sor végén nem helyezhető el. A DIV és a MARCI szótöredékek között nagyobb eredeti kitörés látható. Ez előtt, vagy utána legfeljebb csak egy I-t faraghattak ki. Valamivel több hely kínálkozik a sor végén a MARCI kiegészítésére, bár kitört, lekopott betűk nem állapíthatók meg, ennek következtében nem feltétlenül szükségszerű annak feltevése, hogy a MARCI-ban szótöredéket lássunk. A kő 6. sorának új revíziója alapján iigy látszik, hogy a GIL-Ъеп adott olvasást kell ismét elfogadnunk. Ezzel a módosítással a felirat helyesbített szövege a következő: [ / autistes ? vagy curator ? vagy praefectus ?] templ[i I Dojmit(ius) Niger / [mijl(es) coh(ortis) III B(atavorum) et I [Ajur(elius), Victor / [sjacerd(otes) temp[lij I di(v[i] Marci I Kal(endis) Mais Gen[t(iano)] / et Basso co(n)s(ulïbus) d(ederunt). A székesfehérvári bazilika területéről származó római köveket a kutatás korábban egyértelműen Aquincumból származtatta. Az aquincumi elhurcolás azonban még azok a feliratok esetében is kérdésesnek látszik, amelyek aquincumi tisztviselőket említenek (<7iX, III, 3347, 3348-10334, 3354), a többi kőemlék ilyen elszállítása nem igazolható. A z egyetlen székesfehérvári kőemlék, amelynek származás a kétséget kizárólag meghatározható, egy háromalakos sírkő felső része (A. SCHOBER,Die römische Grabsteine von Noricum und Pannonién, Wien 1923, nr. 253.; AÉrt, 84 1957, 146, nr. 4., XXVI. t. 2.). A síremlék alsó feliratos részét (GILflII, 3358) Szabadbattyánban találták meg, Gorsium északi peremterületéhez tartozó IV. századi temetőben. Valószínű, bár egyelőre nem bizonyítható, hogy a kőemlékek jelentős része, esetleg többsége, Gorsiumból került Székesfehérvárra a X/XI. század fordulóján. Különösen a gorsiumi capitolium kőanyagát szedték ki ebben az időben, nyilván Székesfehérvár számára. A templum divi Marcit említő, 211-ből való felirat feltehetően a Gorsiumból elhurcolt kőemlékek közé tartozott. A forum körül végzett kutatások alapján valószínűnek látszik, hogy itt emelkedett a provincia vallási központja, amellyel az ásatási eredmények előtt is számolt a kutatás (MÓCS Y A., Pannónia, RE Suppl. 9, 1962, 595.). A Marcus Aureliusnak Szentelt templom helye leginkább a vallási központban kereshető, annak Serverus-kori létesítményei közé számítható. A felirat szövege alapján azonban nyilvánvaló, hogy az itt említett templom nem a provinciális császárkultusz helye volt: Domitius Niger, miles cohortis III Batavorum és Aurelius Victor sacerdotes említése ezt eleve lehetetlenné teszi. (Aurelius Victort helytelenül a saderdotes provinciáé Pannóniáé Inferioris közé sorolta A. DOBÓ, Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus. Budapest 1968 128, 103. i.). 11. GABLER Dénes, Újabb feliratos kőemlék Ács- Vaspusztáról. AÉrt 96, 199-206. Az Ad Status táborából előkerült újabb felirat olvasása a cohors I ? Thracum praefectus&n&k. neve tekintetében vet fel problémát. Az M PACÁT AN VS töredéket a szerző [Cl(audius) ?] M(arinus) Pacatianus formában oldotta fel és lehetségesnek tartotta, hogy a praefectus a későbbi usurpatorred állhatott rokonságban. Sem a kiegészítés, sem a 248. évi ellencsászár családjával való összekapcsolás nem látszik valószínűnek. A Pacat(i)anus feloldás sem kétséget kizáró, mint azt a szerző is megjegyzi, az azonban aligha tételezhető fel, hogy a praefectus cognomenjét egy M betűre rövidítették volna. Az M = M(arinus) kiegészítés nem magától értetődő, annál kevésbé, mivel megfelelő bizonyítékok hiányában nincs okunk feltételezni, hogy a praefectus a későbbi ellencsászár rokonságához tartozott volna. Pacatianus senatori rendű volt — valószínűleg őt említi c(larissimus) p(uer)-ként a GIL, III, 94 — , apja Claudius Sollemnius Pacatianus, aki a 204. évi ludi saeculares (NS 1931, 340) és a ludus Troiae (GIL, VI, 32 334, 8) résztvevője volt, a továbbiakban jelentős senatori karriert futott meg (G. BARBIERI, L'Albo senatorio da 157
