Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Irodalom – Beschprechungen - Fitz Jenő: A concilium provinciae Pannonia Inferiorban. XI, 1970. p. 152–153.
A CONCILIUM PROVINCIÁÉ PANNÓNIA INFERIORISAI Á. DOBÓ, Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus. Budapest 1908, 201. p. Az ara Augusti provinciáé Pannóniáé inferioris helye tekintetében M ó с s y A. azon a véleményen volt, hogy azt Gorsiumban, vagy Aquincumban kereshetjük. {PK, Suppl. 9, 1962, 695). A szerző ezzel szemben a következőzőképpen foglalt állást: „Die saoerdotes von Pannónia inferior waren, wie A. Mócsy feststellte, beinahe alle auch Beamte von Aquincum, so können sie keinem Beweis dafür liefern, daß die ara Augusti in der Tat in Gorsium stand." Ez a megállapítás már önmagában véve is elhibázott : a sacerdos provinciáét a municipális arisztokrácia tagjai közül választották, a provincia legtekintélyesebb tagjai közül. Az aquincumi sacerdotes számaránya arra mutat, hogy a municipális arisztokrácia a provincia fővárosában volt a legerősebb : ez akkor is kifejezésre jutott volna, ha a császárkultusz Székhelye Mursában, vag'y Sirmiumban lett volna. Másfelől azonban a szerző megállajntásának levonásában olyan sacerdotest is számításba vett, akik semmiképpen nem tekinthetők a provincia főpapjának. Legkirívóbb ezek közül egy Székesfehérvárt előkerült, valószínűleg azonban Gorsiumból származó oltáron {GIL, III, 3345) említett Aurelius Victor, aki [Do]mitiuS Nigerrel, a cohors III Batavorum katonájával volt divus Marcus templomának sacerdosa. Municijmlis papokat láthatunk M. Foniacius Verusban (Aquincum, GIL, 111,3388), M. Aurelius Aepictetianu[s]-ban (Békásmegyer, CIL, III, 3626 = 10570). M. Aurelius Pompeiusban (Aquincum, GIL, III, 13368), míg a Sárpentelón talált, de kétségtelenül Gorsiumból elhurcolt CIL, III, 3342 feliraton semmiféle sacerdosró] nem történik említés. Sacerdos proviticiaenek. a következők tekinthetők : Aurelius Audentius — Aquincum, {GIL, III, 3485) [M. Ulpius . . .] — Vêtus Salina, [? II virjmun. Aq., dec. col. Mursae {CIL, III, 10305) С. Titius Antonius Peculiaris — Bátmonostor, dec. col. Aqu. dec. т. ..д. {GIL, III, 6452-10496) Ismeretlen - Cibalae {GIL, III, 14038) A négy sacerdos közül ha hárman is tagjai voltak Aquincum ordojának, kettőjük egy-egy másik város területén is a municipális birtokosok közé tartozott. Végső soron tehát a négy felírat három városról tesz említést. [M. Ulpius . . . ] felirata semmiféle támpontot nem ad annak eldöntésére, vajon Aquincum, vagy Muxsa képviseletében nyerte el a főpapi méltóságot (aquincumi duwrnviratusa nem igazolt, ha feltételezhető is). C. Titius Antonius Peculiaris felirata alapján alighanem nem Aquincum magistratusából került a sacardos provinciáé székébe. A szerzőnek az az érve tehát, hogy a provincia főpapjai túlnyomórészt Aquincum magistratusából kerültek ki, még ha ebből további következtetést is vonhatnánk le, nem állja meg a helyét. Arról a feliratról, amelynek alapján Th. Mommsen óta a kutatás a császárkultusz helye tekintetében Gorsiumot — állítva, vagy tagadóan — említi {GIL, III, 3343), Dobó A. meg sem emlékezik. Ez az oltár alapján kétségtelen, hogy a provincia papsága — tot(ius) pr(ovinciae) sacerdotefsj — valamilyen ünnepi alkalomra G о r s i u m ban gyűltek össze. Alföldi A. {Epigraphica, AÉrt III/1, 1*940, 218-220.) és Mócsy А. (о. c, 738.) a feliratot úgy magyarázták, hogy az a dolichenus-papok összesereglésére vonatkozik. R.Egger ezzel szemben a sacerdotesben az autonóm városok császárkultuszának papjait látta, akik a tartományi gyűlésen ennek az oltárnak állításával fejezték ki loyalitásukat a császárok iránt {Pannonica. Omagiu lui Constantin Daicoviciu, Bucuresti 1960, 167.). J. D e i n i n g e г szerint, aki a concilium provinciáé helyét Aquincumban jelölte meg, nem állapítható meg, az oltár összefüggésbe hozható-e a császárkultusszal {Die Provinziallandtage der römischen Kaiserzeit. Berlin 1 965, 1 17.). Az újabb t á с i ásatások, a feltűnően nagyarányú templum provinciáé épületek arra engednek következtetni, hogy a császárkultusz tartományi központjai, elsősorban Gorsium ban kereshetjük. így az említett Dolichenusoltáron említett sacerdotes — akár dolichenus-papok voltak, akár a császárkultusz papjai — a concilium helyén állították oltárukat a császárok üdvére — akár a tartományi gyűlés alkalmával, akár alkalmi összegyűlés során. A concilium helyének régészeti meghatározása mindenesetre inkább R. Egg er nézetét látszik megerősíteni. Mócsy A. az ara Augusti helyének meghatározásában a Gorsium mellett felhozható feliratok között említette a GIL, III, 10496 Bátmonostorról való kőemléket {о. c, 595.). A felirat a következő: C. Tit(ius) Antonius /Peculiaris dec(urio) I col(oniae) Aqu(inci), dec(urio) m(unicipii) f. . ] g. I II vir, flam(en), sacerdos / arae Aug(usti) n(ostri) p(rovinciae) P(annoniae) Infer(ioris) nymp(heum) I pec(unia) sua fecit et / aquam induxit. A felirat természetesen csak akkor vonatkoztatható Gorsiumra, ha a 3. sorban a szöveget mfun(icipii) ] G(orsii) formában állítjuk helyre. Erre a lehetőség meg is van, a kőemlék első közlése szerint az M és a G betűk között egy, legfeljebb két betű lehetett. Ami e kiegészítést kétségessé teszi az az aquineumiC7L,III, 10495 = /)., 7124 a felirat. E szerintC. Tit(ius) C. f(ilius) Sergfia tribu) Antonius / P[e] culiaris dec(urio) col(oniae) j iSfeJpt(imiae) Aq(uinci) item dec(urio) m(unicipii) I Sfijng(iduni) omamentum / forus ( !) rei publicae I d. d. Az itt említett Peculiaris tehát Aquincum mellett Singidunum decurioja volt. Kézenfekvő, hogy a bátmonostori feliraton a második, töredékes városnevet, amelyből a mellett egy G is olvasható, [Sin]g(idunum) formában egészítsük ki. Ezzel a feloldási lehetőséggel akkor is számolnunk kell, ha az ellene szóló érveket erősebbeknek találjuk is. Idéztük már, hogy a G előtt egy, 152
