Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Irodalom – Beschprechungen - F. Jenő: B. Vágó Eszter. XI, 1970. p. 135–136.

SZEMLE-RUNDSCHAU В. VÁGÓ ESZTER 1928-1970 1970. június 18-án agyvérzés következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt B. Vágó Eszter, a dunaújvárosi ásatások vezetője. A halál ásatás közben érte utol, abban a munkában, amelynek másfél évtized óta minden energiáját, életét szentelte. Debrecenben Született 1928-ban. Édesapja Vágó Pál mérnök, édesanyja Achim Hona, Achim Andrásnak, a Viharsarok paraszt vezérének leánya volt. Iskoláit Debrecenben végezte, itt kezdte meg egyetemi tanulmányait is, amelyeket Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezett be, ahol 1951-ben muzeológus oklevelet kapott. A Magyar Nemzeti Múzeumban eltöltött gyakorlóév után 1952-ben mint régész a Dunaújvárosi Múzeumba került. Amikor hét évvel később férje, Bóna István, megvált a Dunaújvárosi Múzeumtól, átvette annak vezetését. A gyors ütemben folyó városépítés egyre nagyobb arányú és egyre több energiát követelő leletmentési munkát tett szükségessé az egykori római katonai tábor, a hozzá tartozó canabae és temető területén. 1962—1970 között több mint 1500 római sír, egy szír bazilika, számos lakóépület, egy avarkori és egy középkori település feltárása, egész múzeumot betöltő gazdag leletanyag megmentése fűződik nevéhez. A halál fáradhatatlanul végzett munkáját befejezés előtt szakította félbe, eredményeinek feldolgozásához, összegezéséhez már nem maradt ideje. Öröksége azonban így is nagy jelentőségű és fenn fogja tartani emlékezetét. A Fejér megyei Múzeumok fáradságot, nehézséget nem ismerő munkatársat, kutatót, munkájának élő régészt veszítettek benne. F. J B. VÁGÓ ESZTER IRODALMI MUNKÁSSÁGA 1. H. Dragendorff — C. Watzinger, Arretinische Relief- 9. keramik mit Beschreibung der Sammlung in Tübingen 10. (ism.). AÉrt 82, 1955, 119-120. 11. 19 5 8 Sztálinváros-Fűzfásdűlő. AÉrt 85, 1958, 87. Sztálinváros-Kosziderpadlás. AÉrt 85, 1968, 200. Sztálinváros-Öreghegy. AÉrt 85, 1958ü 204. 19 5 6 2. Jelentés a Dunapentelei Állami Múzeum 1955. évi tevékenységéről. IKMK E/l, 1956, 20-24. 19 5 7 3. Rettungsgrabungen in Dunapentele. Intercisall. AHung 36, 1957,625-629. 4. Ergänzung zum Katalog der Steindenkmäler in Intercisa I. Intercisall. AHung 36, 1957, 630 - 633. 5. Sztálinváros őstörténete (S ergo Erzséb ettél). Kohászati Lapok 1957, 439-443. 6. Ásatások, leletmentések. IKMK E/2, 1957, 24. 7. Új szerzemények. Régészeti gyűjtemény, IKMK E/2, 1957,29-30.' 8. Paul Kamitsch, Der verzierte Sigillata von Lauriacum (LorchEnns) (ism.). AÉrt 84, 1957, 108-109. 19 5 9 12. Új mérföldkövek az Intercisa és Mur sa közötti útvonalon. AÉrt 86, 1959, 73-75. 13. Ásatások, leletmentések. IKMK E/3, 1959, 41-42. 14. Új szerzemények (Sergő Erzsébettel). IKMK E/3, 1959, 45. 15. Dunaföldvár-Stromwachenkaserne. AÉrt 86, 1959, 196. 16. Sztálinváros-Kosziderpadlás. AÉrt 86, 1959, 198. 19 6 0 17. Kelten und Eraviskengräber von Nagyvenyim und Sárkeszi. Alba Regia 1, 1960, 43-62. 18. Sztálinváros. AÉrt 87, 1960, 229. 19. Nagyvenyim. AÉrt 87, 1960, 229. 20. Sztálinváros-Öreghegy. AÉrt 87, 1960, 235. 135