Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)
Tanulmányok – Abhandlungen - Visy Zsolt: Inschriften und Zeichen auf den Terra Sigillaten von Intercisa. – Feliratok és tulajdonjegyek intercisai terra sigillatakon. X, 1969. p. 87–99.
müßte eigentlich der Name, d. h., das nomen eingeritzt sein. Dennoch besitzen wir nur ein sicheres gentilicium auf einer schüsselartigen Form (Abb. 5,7). Auf unseren Drag. 37 Sigillaten kommen drei Inschriften vor, die keinesfalls als nomen gedeutet werden können (Abb. 2,1 ; Abb. 3,6 ; Abb. 5,4); und in einem Fall ein eingeritztes Zeichen (Abb. 4.11). Auch die Stücke Nr. 1 und Nr. 9 mit nomen-cognomen, die D. Gabler in seiner Abhandlung erwähnt, sind keine Drag. 37 Typen. 27 Trotz dieser und ähnlicher Beispiele ist es nicht wahrscheinlich, daß unsere obige Behauptung — zumindest in großen Zügen — nicht glaubwürdig wäre, umsomehr, weil auch Gegenbeispiele angeführt werden können, unter anderen die Inschrift auf der Drag. 37-Schüssel aus dem frühen 3. Jahrhundert 28 : PANNA PV BLICA IOVIANA, durch die unsere Aussage über das „familiäre Eigentum" bestätigt ist. Ein Beispiel für die A tanulmányban az újabb intercisai ásatások során előkerült azon terra sigillaták kerültek leközlésre, melyeken felirat, karcolás vagy valamiféle tudatos jelzés van. Az egyes darabok három kivételtől eltekintve, melyek sírokban voltak, különböző teleprészekből, házakból, gödrökből kerültek elő. 13 edény vagy edénytöredék a mesterbélyeg vagy a mintakincs alapján jól datálható a II. szd. második — III. szd. első felére, de a lelőkörülmények alapján a többi is legnagyobbrészt erre az időszakra tehető. Az anyag túlnyomó többsége Rheinzabernben készült. A terra sigillatakkal foglalkozó Gabler D. annak a nézetének adott kifejezést, hogy ezek a korai időszakra, az I. szd. végére — II. szd. elejére jellemzőek, és többnyire a tulajdonos nevét tartalmazzák. Minthogy az általa vizsgált anyagban valóban inkább az itáliai, dél- és közép-galliai árun találkozott ezzel a jelenséggel, a bekarcolások okának az akkori pannóniai terra sigillata-szegénységet, következésképpen nagy értéküket tartotta. Az intercisai anyagnál ez a föltételezés nem lehet helyénvaló, minthogy az anyag jórészt a későbbi időszakból származik, amikor már nem mondható hiánycikknek ez az edényfajta, így más magyarázatot kellett keresni, amit a birtoklás jelzésének mellőzésével a megkülönböztetés jelzésében vélünk megtalálni. Erre a következők utalnak: 1. jóval nagyobb számban találhatók jelzések a díszítetlen, egyszerűbb formákon, mint a díszesebbeken, pedig az utóbbiaknak nyilván nagyobb volt az értékük. 2. Több az egyszerű, betűként nem értelmezhető jelzés, mint a nevet vagy egyéb szöveget tartalmazó felirat. A jelzések közé soroltuk a talpgyűrűk peremén található bevágásokat is, mint tudatos cselekvés eredményét, mely szintén több esetben előfordult. Inschrift mit nomen-cognomen ist das folgende: AELIVS MAGNIVS. 19 Unsere Ergebnisse lassen sich folgendermaßen zusammenfassen : 1. Die eingeritzten Inschriften und Zeichen beziehen sich nicht ausschließlich auf den Besitzer, dienen vielmehr als Unterscheidungszeichen für die Gemeinschaft, die sie benützt. 2. Wenn die eingeritzten Zeichen in erster Linie die Differenzierung der Gefäße erleichtern sollten, können wir — abgesehen von einigen Ausnahmen — damit die Inschriften und Zeichen aller Sigillaten zur Genüge erklären. 3. Ich hoffe, daß mit dieser Erkenntnis die problematische Frage der eingeritzten Inschriften und Zeichen auf den vielzähligen Sigillaten aus der Zeit um die 2—3. Jahhundertwende gelöst ist. Zs. Visy 3. A név-feliratos darabokon jobbára csak a cognomen szerepel, a nomen ritkábban. 4. Feliratok nemcsak terra sigillatakon, hanem — ritkábban — házi kerámián is találhatók. Kétségesnek tartjuk, hogy terra sigillatara bármikor is bekarcolta volna a kereskedő vagy a tulajdonos a vételárat, a vétel ill. az ajándékozás keltét, vagy akár az edény űrmértékét, aminek a használatból következően a legkevésbé lehetett jelentősége, így a feliratként nem értelmezhető egyszerű jelek is csak valamiféle tulajdonjegyek lehetnek, amik az edény felismerését elősegíthetik, de a tulajdonjog bizonyítását a név hiánya miatt nem. Olyan esetet keresve, ahol elég az edény felismerését szolgáló jegy vagy a cognomen nomen nélküli bekarcolása, csak egy egymást jól ismerő közösség tagjaira, legáltalánosabban a családra gondolhatunk. Ennek elfogadása esetén a többi kérdést is meg tudjuk válaszolni: adott közösségen belül több a díszítetlen sigillata (Drag. 31, 33) mint a díszített (Drag. 37. ), a hasonló csészéket, tányérokat a megkülönböztetés végett jelölik meg. A házi kerámiára sem értékük, vagyis adott esetben való bizonyítás céljából karcolják be nevüket, hanem megkülönböztetés végett. A több felirattal-jelzéssel ellátott edények is emellett szólnak, könnyebben hihető ugyanis, hogy egy használt edény csak a család tagjai között vándorolt, mint akár vétel, akár ajándékozás útján került új tulajdonosához. A megkülönböztetésnek, mint elsődleges jelzést eredményező oknak elfogadásával nemcsak a legkülönfélébb jelek, jelzések és feliratok meglétére találunk egy, közös okot, hanem egyúttal a II. szd. végi, III. szd. eleji edényeken való meglétüket is megbízhatóan magyarázhatjuk. Visy Zsolt FELIRATOK ES TULAJDONJEGYEK INTERCISAI TERRA SIGILLATAKON "Ibid., 62-63. 28 P. KARNITSCH, Ovilava T. 166. 29 GY. JUHÁSZ, о. c, Inschrift 385. 92
