Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)
Közlemények – Mitteilungen - †Vágó Eszter, B.: Előzetes jelentés az 1957–1968. évi intercisai ásatásokról. X, 1969. p. 166–169.
4. ábra: Dunaújváros — Intercisa, 961a —b — с sír partjáig egy különálló, összefüggő temető terült el, a későrómai (zömében valószínűleg ókeresztény) déli temető. Mind a két temető nagy területen fekszik, s több ezer sírt foglal magába. Ezeken kívül még sok helyen találhatók temetkezések, egyes sírok, vagy kisebb sírcsoportok. Az Óvárosban a Rác dombon, Lengyel közben a Simonyi dűlőben, a Vörös hadsereg útján, a Bánum soron, az Öreghegyi úton és a Kálvária téren, a város területén az MTH iskolánál, a kertészetben, a Radarban és a gimnázium mellett. Itt került elő egy ókeresztény arannyal díszített üvegedény talptöredéke, melyen házaspár előtt egy gyermek mellképe látható. A feltárások során előkerült csontanyag feldolgozása elsőízben fog nagyobbarányú antropológiai összefoglalást nyújtani. A főútvonal mellett elhelyezkedő északi temetőben a legkorábbi római megszállóktól folyamatosan Intercisa legkésőbbi lakosaiig temetkeztek. Itt kerültek elő először az eddig Intercisaban még ismeretlen szórthamvasztásos sírok, az I. és II. század fordulójának temetkezései. Ezeket a legkorábbi sírokat a későbbi temetkezések nagyrészt tönkre tették, ami megmaradt, azt az évszázadokon át tartó öreghegyi szőlőművelés semmisítette meg. Érthető, hogy a feltárások során csak kevés szórthamvasztásos sírt lehetett megmenteni. Ebben a temetőrészben fordultak elő a későbbi hamvasztásos temetkezések is, kiégett sírgödrökben. A temetkezésnek ezt a formáját a II. századtól a III. század végéig használták, egyik sírt Aurelianus érme keltezte. Az ásatások eddig 6 új szarkofágra akadtak, köztük néhányat még a római korban kifosztottak. (1. kép) A szarkofágokban minden esetben mumifikált holttest volt. Fekhelyüket cserszömörce 5. ábra: Dunaújváros— Interxisa, 333. sír levelekkel borították, s lepedővel takarták le. A holttestet többszörösen vászonpólyába csavarták, s mellé tömjént szórtak. A mumifikálás megmentette hajukat, szemüket, összeaszalódott szívük és tüdejük is megmaradt. Két előkelő ember sírkamráját érdemes még megemlíteni. Mindkettőt a római szokásoktól eltérően fegyvereivel együtt temették el, s mindkét sírkamrát még a római korban kifosztották. Az egyik boltozott kettős sírkamrában nyugodott, sírjában Gallienus aureusa mellett Aurelianus és Probus érmei voltak, mellékletei közül megmaradt egy orientális granulált aranykapocs, melyet almandin kövekkel díszítettek. A másik sírkamrát kőtáblákkal fedték be, nyugati végében és a hozzákapcsolódó két oldalán fülkét képeztek ki. A mellékletek egy része a rablógödrökben szóródott szét: fegyverek mellett bronz korsó, IV. század végi érmek, és ezüstből készült lófejekkel díszített sarkantyú pár. Az északi temetőben a hamvasztásos és éremmel datált későrómai csontvázak sírok felett, eléggé magasan, számos melléklet nélküli temetkezés volt, valószínűleg Intercisa utolsó lakosai. A déli késő római temetőben a sírok túlnyomó része nyugatkeleti tájolásban feküdt (2 — 6. kép). A kősírokat hajdani sírkövekkel fedték be, sőt császárt dicsőítő feliratokból, régi építészeti tagozatokból, küszöbkövekből, aedicula alapzatokból, mitologikus domborművekből készítették. Itt került elő egy újkorban kifosztott sírból egy ókeresztény ládika veret darabja Orpheus ábrázolással. A téglasírokat olykor olyan téglákkal fedték be, amelyeken jelek, alakok vannak bekarcolva. A téglasírokban olyan mellékletek is voltak, amelyek az V, századra keltezhet ők. 16?
