Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

és meredek, azonkívül vízmosásokkal átszabdalt terep volt, és fűtermése is silánynak mondható. Talaja, de részben terepviszonyai miatt azt a részt szántófölddé sem lehetett változtatni. Ugyancsak gyenge minőségűnek találták a szilasi határig húzódó faluhelyi dűlőt is, amelyen a török időkben elpusztult Igar falu nyomai a templom hellyel együtt még világosan megállapíthatók voltak.

81 A határ elkülönítési tervezet készítése több esztendőt vett igénybe. Ezalatt a földesurak és a falu között az elkülönítendő határrészek nagysága és minősége tekintetében hosszas viták zajlottak le, amelyeket részben a megbízott ügyvédek, vagy a falu elöljárósága és az uradalom ügyvédje folytattak. Az elkülönítési tárgyalást állandóan elnapolták. Igaz, hogy az igariak által megbízott mérnök sem végzett a kitűzött határidőre a határfelméréssel, amelyet viszont az igari lakosok neki kifizettek. A Szolgabírói Hivatalon keresztül még 1858 májusában is sürgetik az igariak a mérnököt, hogy az elkülönítéshez okvetlenül szükséges adatokat juttassa el az Úrbéri Törvényszékhez. A mérnök ekkor hasonló felmérési munkát végzett több Somogy megyei községben.

82 1859 őszére látszott csak bizonyosnak, hogy valamennyi adatot sikerült összegyűjteniök, és az úrbéri pert 1859. november 9-én megkezdhetik. Ezen a napon az Úrbéri Törvényszék barátságos egyezséget kísérelt meg a földesurak és a falu között. A tárgyaláson megjelentek a falu elöljárói, a helység nótáriusa, a református lelkész és az iskolamester is. Ez a küldöttség magával vitte a tárgyalásra az összes fellelhető úrbéri viszonyt tükröző adatokat. Átvizsgálták újra a községi összeírásokat, a pontosabb információ miatt még az uradalmi levéltárban is kutattak. A törvényszék ugyanis kíváncsi volt a maradványföldek és udvartelkek nagyságára is. A tárgyaláson a Vörös örökösök, mint földesurak ajánlata igen meghökkentően hatott rájuk. Ez a legelőelkülönítés során vetődött fel, de a további tárgyalás menete is azt mutatta, hogy az igari földesurak az U848 előtti elképzeléseikből mit sem engedtek, sőt annál is kevesebbet ígértek. A jobbágyok most is ragaszkodtak a jobbágytelkekkénti 12 holdas legelőrészhez, amely elől az uradalmi ügyvéd a legmerevebben elzárkózott, és csak 6 holdat ajánlott meg. Ezek szerint az igariak legelőjárandósága 231 hold lett volna, amelybe zsellérek járandóságát is beleszámították. A földesurak a legelőből kívánták kiadni a javadalmasok földjeit : református lelkész 6, tanító 3, a községi jegyző 3 holdját, azután faiskola céljára fél, téglavetőhelynek 1 holdat juttatott a községnek. Ugyancsak a legelőből szándékozott az uradalom kiadni a temető nagyobbításra szánt területeket is, (református temetőhöz 2 hold, katolikus temetőnek pedig 2 és fél holdnyi területet). A legelőből így 249 hold ment volna át a közbirtokosság kezére. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat a falu küldöttsége előtt erős visszatetszést szült. Ugyanis magukkal vitték a tárgyalásra a falu kívánságát. Eszerint, a szántóföldek nagysága tekintetében vita fel sem merülhet, és a telkesek és kisházasok (zsellérek) szántóterületei, beltelkei nem csökkenthetők és nem is növelhetők. Ezért a küldöttségnek kötötték lelkére, hogy a legelőelkülönítés során a legmaximálisabb követeléseket állítsák fel. Külön falugyűlésen beszélték meg, hogy a 30 kisházas gazda ingatlanait 3 és 3/4 teleknek vegyék. A faluban így összesen 39 és 1 /4 telek volt, amelyet megváltoztatni már nem kívántak, és ezek tago8i Ibid. »

2 Ibid. sítását, illetve elkülönítését megvalósíthatónak vélték. A legelő ügyben azzal bízták meg a küldöttséget, hogy igyekezzenek legalább 10 holdat minden telek után kieszközölni, de 8 holdon alul semmiképpen se egyezkedjenek. A falu továbbá kért egy urasági házat községháza és jegyzőlakás céljára, azonkívül községi tulajdonba kérelmezték még a Sóstónak a szilasi határ felé eső részét, amelyet kenderáztatónak használtak eddig is. A malom közelében levő kutat ugyancsak örök időkre kérték a község kezében meghagyni, mivel ott az urasági állatok itatása mellett eddig megfértek a jobbágyoké is. Községi területként kívánták meghagyni a 101. sz. urasági háznak a kőkerítésen kívül eső területét, melyet vízhordás és ruhamosás alkalmával eddig is használtak a falusiak.

83 Az egyezség ezen a napon nem jött létre, a földesúr nem volt hajlandó a telkekkénti 10 holdas legelőrészről még tárgyalni sem, de kiindulási alapnak a 8 holdat elfogadta. Ezért vetődött fel a tárgyalás elhalasztása során az, hogy a felek között 78 és fél hold legelő sorsa tette vitássá a további tárgyalási menetet. 1860. március 26-án újabb tárgyalást kíséreltek meg, de ez is eredménytelen lett, mivel az igariak joggal ragaszkodtak a vitás telkekkénti 2 holdas legelőrészekhez.

74 Az egyezség végül is ez év május 31-én jött létre, amikor is az uradalom által megajánlott 6 és fél holdat kénytelenek voltak elfogadni. Az elkülönítési eljárás, tehát nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. A több évtizedes pert mégis a földesúr nyerte meg. Semmi nem lett a jobbágyoknak abbeli elképzeléseikből, miszerint telkenkint 12 hold legelőt fognak kapni. Az egyezség tárgyát nem képezte a 34 és 3/4 telek. Csupán leszögezték, hogy egy egész telek illetőségéhez tartozik 1 hold beltelek, 24 hold szántóföld és 12 kaszás rét. A földek osztályba sorolása után lehetőség nyílott a holdak nagyságának megállapítására is. Az I. osztályú földekből egy holdat 1100 n. öl tett ki, a II. osztályú földekből 1200, a III. osztályú földek pedig 1300 n. öllel alkottak egy-egy holdat. A rétek kimérése hasonlóan történt. A minőség határozta meg, hogy 800, 900 vagy 1000 n. öllel számították az úgynevezett egy kaszás rétet. Úrbéres szántóföld 1278 és 3/4 hold jutott a volt jobbágyok tulajdonába. Megemlítjük, hogy 1846-ban 1275 hold volt a jobbágyok kezén, (szántóföld és rét összesen) amelyhez még 37 hold belsőtelek is járult. Ezek az ingatlanok az 1848. évi 9. te. értelmében a jobbágyság tulajdonává váltak. Volt azonban az igariak kezében még 261 hold maradványföld is, amelyet csak megváltással szerezhettek meg. A község természetesen ezeket is az úrbéri állományhoz tartozónak vélte, és ennek értelmében is kívánták megkapni. Az úrbéri törvényszék azonban a maradványföldekről nem dönthetett másképpen, minthogy azok megváltással kerülhetnek a volt jobbágyok kezére. Ezekért, telkenkint 652 Ft 50 krajcárt kellett fizetniök, s ez összesen 4816 Ft és 48 krajcárt tett ki. (Valamivel több, mint 7 telek) A maradványföldek megváltási összegét hat esztendő alatt, évi 5 %-os kamat mellett kellett az uradalmi pénztárba befizetni. így, végül is, a volt telkes jobbágyok, kisházasok és a javadalmasok részére 40 egész 4/8-d telek ingatlant különítettek el az uradalmi földektől, és kimérték a közös legelőből a 263 és egynegyed holdat. (A volt közös legelő nagysága 597 hold volt.) A kimért közös legelő mellé a földesurak telkenként még fél holdat megajánlottak, de azzal a feltételes Ibid. »i Ibid. m