Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Igar a jobbágyvilágban. – Igar im Feudalismus. X, 1969. p. 125–137.

Igar telepítése, a jobbágyok küzdelme a földesúrral az úrbéres terhek enyhítése érdekében Igar benépesítése 1750-ben történt.

32 Hrabovszky Antal a telepeseknek az első években kedvező feltételeket szabott, és ez a tény az úrbéres terhek elviselését aránylag könnyűvé tette. A telepeseknek járó kedvezmények nyomán hamarosan virágzó falu bontakozott ki az egykori puszta helyén. A lakosság egésze a református vallást követte, ezért a telepítés alkalmával külön gondoltak arra, hogy imaháznak telket juttassanak.

33 A szerződést csak a következő évben — 1751. szeptember 23-án — kötötték meg, amely megszabta a jobbágyok úrbéres kötelezettségeit. Ez a terményszolgáltatásra és csekély mennyiségű munkajáradékra korlátozódott. Mivel a faluban negyed vagy negyednél kisebb telkes nem volt, az egész telkeseknek és a fél telkeseknek évente 12 — vagy 6 nap igásrobotot kellett az uradalom földjén dolgozniok. Ez a szerződés azonban csak egy évtizedig volt érvényben. A század közepén az uradalom egyre több területet vett házi kezelésbe, s ennek nyomán nőtt a robot. Különösen a fuvar vett sok időt igénybe, amelynek kapcsán a jobbágyokat messzi vidékre is elküldték a földesúri terményekkel. A terhek emelése a jobbágyokat egyre nyomasztóbban érték. A földesúr nem hívott egybe úriszéket sem, hogy ott az új szerződést a jobbágyokkal megkötötte volna. A szokatlan és új terhek a jobbágyságot kellemetlenül érintették. Már a hatvanas évek első felében tele voltak panasszal, és a vármegyéhez egyre-másra küldözgették instanciáikat. Ezzel azonban nem sokat segítettek sorsukon. Az úrbéres terhek emelkedése általános jelenség volt a megyének ezen a Tolna megyével határos részein. Szerves összefüggésben voltak ezek a dunántúli úrbéres mozgalmakkal is, amelyek éppenséggel megyénk paraszti megmozdulásaival a kapcsolatot a Veszprém, Somogy és Tolna megyékben lezajlott megmozdulásokon keresztül találták meg. A földesúri túlkapásoknak Igaron nem volt határa. A megye egyik legerősebb úrbéres mozgalma bontakozott ki a faluban. Ennek legfőbb oka a robot túlméretezett igénybevétele volt. Ezt a munkafajtát már meg sem határozták, hanem az uradalmi igényekhez mérték, és ennek alapján, a szükségletnek megfelelően vették igénybe. így történhetett meg, hogy az igari telkes jobbágyok évente négy alkalommal is teljesítettek hosszú fuvart, holott az érvényben levő szerződés azt csak egyszer kívánta meg. Rövid fuvarról a szerződésben nincs is szó, de a hatvanas években az uradalom mégis kirótta, és mint új terhet, ellentmondást nem tűrően követelte meg a földesúr. Földvárra például egyes gazdákat évente 32 alkalommal is elküldték rövid fuvarba. Ez egy napi járóföldre volt Igartól. Ezek a gazdák évente csak a rövid fuvar teljesítésével 70— 80 munkanapot veszítettek el, nem is szólva arról, hogy a fuvarozás időszaka alatt tönkrementek a jobbágyok állatai, szekere, odahaza pusztult a termés, mert nem volt, aki megművelje a földeket vagy letakarítsa a gabonát. Az önkényeskedéseknek igen kirívó eseteivel is találkozunk. Az uradalom ispánja egyik alkalommal a jobbágyok által lekaszált és összegyűjtött szénát a réttel együtt elvette, sőt még a szénát az uradalmi szérűre is a jobbágyokkal hordatta be. 32 A telepítésre és az 1751. évi szerződésre a jobbágypanaszokból és az 176833 évi úrbérrendezés! iratokból jól lehet következtetni. SzL Acta locorum. A református egyházközség múltjára az igari ref. lelkészség irattára gazdag anyagot tartalmaz. A konvencíós cseléd is kevés volt az igari uradalomban, napszámosokat pedig fizetőképtelensége miatt alig tudott alkalmazni. Igaron a majorságban a jobbágyi munkák megszervezésére voltak meg az uradalom alkalmazottai. Számtartó, kocsis, hajdú, kulcsár, stb. szerepelnek a konvenciósok között. Dádon is volt csárdás, hajdú, vincellér. Mivel Igaron a megnövelt majorsági terület szinte valamennyi jobbágyi munkaerőt igénybevett, Dádon már kénytelenek voltak több konvenciós alkalmazottat tartani. Azonkívül itt alkalmaztak pénzes munkásokat is. Dádon jelentős volt a ridegmarhatenyésztés, s így a béresek mellett pásztorokat : fejőst, bárányost, ürüst, meddőst és több bojtárt alkalmazott az uradalom. A kézi munkaerő pótlását azonban csak a sürgős és a szakmunkák esetében vették igénybe. A 10 dádi béres nem tudott elvégezni olyan jelentős munkákat, mint a kutak létesítése, vagy a kaszálás, amely több hétig is eltartott. Ezeket, hacsak tehette az uradalom, gyalogrobotosokkal végeztette el. 1766-ban azonban csak zselléreket kapott, akik az évi robotnapjaikat korábban leszolgálták, így kézenfekvő volt, hogy a zsellérek a kaszálást napszámbér ellenében voltak hajlandók elvégezni. A dádi kutak ásását 213, a moharkaszálást 45, a takarmánygyűjtést 25, más egyéb kaszálási munkákat 23 napig végeztek ott napszámosok. Az uradalom azonban a napszámbért nem fizette ki. A követelőző zselléreknek megmondták, hogy ezt a következő évi gyalogrobotnapokba fogják beleszámítani. Ez azonban a zselérek és töredéktelkes lakosok érdekeivel állott ellentétben. Az uradalom egyébként az 1751. évi szerződésben intézkedett a napszámmunka igénybevételéről. Ebben kimondták, hogy az uradalom igénybeveheti azt, de emiatt a jobbágyságnak kára nem származhat. Volt olyan pontja is a szerződésnek, amely a jobbágyságot erre a munkafajtára meghatározott esetekben kötelezhette is. Természetesen az előbbi elv szem előtt tartásával: a napszámmunkát a jobbágyságnak ki kell fizetni. A fenti példa azt bizonyítja, hogy a földesúr a legsürgősebb munkák esetében is csak akkor kapott munkaerőt, ha napszámbért ígért. A jobbágyság számára pedig nagy tanulságul szolgált ez, mert a bérmunka ígérete ellenére, azt feudális szolgáltatásként kezelte. Az úrbéres mozgalom hatására a földesúr az úrbéres terheket rendezni kívánta. Ezért Igaron 1767. június 3-án úriszéket tartott. A dunántúli parasztmozgalmak hírei akkorra már eljutottak a legkisebb megyei településre is. 1766-ban Rácalmáson és Perkátán volt nagyobb arányú megmozdulás, de a megye alsó járásaiban, különösen azokon a helyeken, amelyekben rácok éltek, különös élességgel jelentkezett ez az uralkodó osztállyal leszámolni kívánó mozgalom. A földesurak megyei utasításra rendezték az úrbéres terheket a mozgalmas falvakban, de nyilván közrejátszott ebben az alulról jövő követelés, valamint az udvarnak hasonló ügyben tett és Magyarországon a nemesek és a jobbágyok körében egyaránt nagy érdeklődést keltő lépése is. Az igari uradalom azonban nem a terhek mérséklését, hanem éppen azok törvényesítését akarta elérni. Az úriszéken a jobbágyokat új úrbéri szerződés elfogadására akarta kényszeríteni. Nem célja a jobbágyok kizsarolása, hangoztatta, hanem azok megnyugtatása, mivel az utóbbi időkben az úrbéres terhek miatt nyugtalanság volt a lakosság körében. Az új szerződés azonban a békességre nem adott nekik alapot. Bár kétségtelenül mérsékelték az igásrobot, valamint a gyalogrobotnapok számát, és úgy127